Günther Rall

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Günther Rall
Gunther rall.png
Günther Rall
Született
1918. március 10.
Flag of the German Empire.svg Gaggenau, Németország
Elhunyt
2009. október 4.[1] (91 évesen)
Bad Reichenhall
Nemzetisége Flag of Germany.svg német
Fegyvernem Balkenkreuz.svg Luftwaffe (Wehrmacht) 1934-1945
Bundeswehr Kreuz.svg Luftwaffe (Bundeswehr) 1956-1975
Rendfokozata Altábornagy
Egysége JG 52
JG 11
JG 300
Csatái második világháború
Franciaországi hadjárat
Angliai csata
Balkáni hadjárat
Keleti front
Németország védelme
Kitüntetései
Lovagkereszt kardokkal és tölgyfalombbokkal
Bundesverdienstorden.jpg
Német szövetségi érdemkereszt
Us legion of merit legionnaire.png
Legion of Merit

Günther Rall (1918. március 10.2009. október 4.) német vadászpilóta, légi győzelmek alapján a világ harmadik legeredményesebb hajózója. Győzelmeit a híres Messerschmitt Bf 109-sel aratta, összesen 275-öt: 272-t a keleti fronton, ebből 241-et szovjet pilóta felett. 621 bevetést repült, ebből nyolcszor lőtték le, háromszor sebesült meg komolyabban. A szovjetek rettegtek gépétől, a „Fekete 13”-tól.

Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németországban, Schwarzwald tartományban, Gaggenau-ban született 1918-ban. 1936-ban lépett be a hadseregbe. A drezdai háborús akadémiára járt, amikor belépett a Luftwaffe-ba. 1938-ban végzett pilótaként. Hadnagyi rangban csatlakozott Jagdgeschwader 52 kötelékébe.

A második világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rall első bevetését a franciaországi hadjárat alatt teljesítette. 1940. május 18-án megszerezte első légi győzelmét egy Curtiss Hawk felett. Az angliai csata alatt a JG 52-t áthelyezték Calais-be. Július 25-én kinevezték hadnaggyá. Ő irányította a 8./JG52-t. Augusztus elsején főhadnaggyá léptetik elő. Rall következő szerepe a Balkáni hadjáratban volt1941 tavaszán. 1941 májusában részt vett a Merkúr hadműveletben, Kréta légi úton való megszállásában is. A sikeres hadmozdulat után a JG 52-t áthelyezték Romániába, az olajmezők védelmére. 1941. júniusában, a Barbarossa hadműveletben, 3 nap alatt 3 győzelmet aratott. 5 nap alatt, Rall és köteléke 50 szovjet gépet lőtt le. Október közepén már 12 igazolt légi győzelemmel rendelkezett.

1941. november 28-án, Rall megszerezte 36-dik győzelmét, de a motorja felmondta a szolgálatot és lezuhant a német vonalak mögött. 3 bordája eltörött. 9 hónapig lábadozott, míg 1942 augusztusában visszatérhetett alakulatához. Még ebben a hónapban szerzett a meglévő 36 győzelméhez 26-ot.

Augusztus és október között további 38 ellenséges gépet lőtt le, ezzel győzelmei számát 101-re növelte. 1942. november 26-án átvehette a Lovagkeresztet, személyesen Hitlertől. 1943 áprilisában századossá léptetik elő. Ezzel egy időben III./JG 52 parancsnoka lett. Augusztus 7-én megszerezte 150. igazolt győzelmét. A 200.-at szeptember végén érte el. 1943 októbere, Rall legtermékenyebb hónapja volt, 40 diadalt aratott. Az 1943. évben 151 győzelmet ért el, csak két pilóta előzte meg: Walter Nowotny (196) és Hermann Graf (160).

1944. április 19-én áthelyezték a JG 11-be ahol a II./JG 11 fölött parancsnokolt. A JG 11 csatlakozott a Reich védelméhez. Rall újra szembekerült az angol pilótákkal. A 8. légi hadsereg ugyanis folyamatosan bombázta Németországot. 1944. május 1-jén őrnaggyá léptették elő. (Ebben a rendfokozatban fejezte be a háborút is.) Május 12-én Rall és további 4 társa szembekerült három P–47 Thunderbolttal. Vezetőjük, Hubert Zemke még a harc elején lelőtt 2 német gépet. További P–47-esek érkeztek. Rallt, Joseph Powers Junior kapitány vette üldözőbe. 2 sorozatot engedett ki. Rall és gépe zuhanni kezdett a föld felé. Több hónapra kórházba került és csak november végén térhetett vissza alakulatához.

Az utolsó hónapban átkerült a JG 300-hoz amely Dél-Németországban állomásozott. Szerencsétlenségére ebben az időszakban egy bevetést se tudott teljesíteni üzemanyaghiány miatt. A kapituláció után amerikai hadifogságba került.

A háború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Günther Rall a Rheinmünster-Söllingen-i német–kanadai légimúzeumban, 2004. november 26-án

A fogságban megtanult angolul, majd hazatért. 1956-ban folytatta pályafutását az újramilitarizált Nyugat-Német Szövetségi Hadseregben. Az 1960-as évek elején egy gázturbinás vadászgépekkel repülő egység parancsnokává nevezik ki. 1971. január 1. és 1973. március 13-a között független szaktanácsadó volt. 1974. április 1-je és 1975. október 13-a között a NATO katonai attaséja. Pályája végén altábornagyként vonult vissza. 2004-ben megírta visszaemlékezéseit „Mein Flugbuch” (Repülőnaplóm).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Günther_Rall című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Generalleutnant Günther Rall (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. október 12.)