Gerd von Rundstedt
| Gerd von Rundstedt | |
| Gerd von Rundstedt tábornagy | |
| Beceneve | Németország vaslovagja |
| Nemzetisége | német |
| Fegyvernem | gyalogság |
| Szolgálati ideje | 1893 – 1945 |
| Rendfokozata | tábornagy (Generalfeldmarschall) |
| Csatái | Első világháború, Második világháború |
| Kitüntetései | Lovagkereszt tölgyfalombokkal és kardokkal |
Gerd von Rundstedt (születési neve Karl Rudolf Gerd von Rundstedt, Aschersleben, 1875. december 12. – Hannover, 1953. február 24.) német tábornagy, hadseregcsoport-főparancsnok, 1940 október 10-e és 1945 március 11-e között pedig három alkalommal a Nyugati front – Oberbefehlshaber West (OB West) – főparancsnoka. Ő volt a Wehrmacht rangidős tisztje. Németország vaslovagjaként vagy Fekete lovagként emlegették.
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
A korai évek és az I. világháború [szerkesztés]
Ascherslebenben született porosz arisztokrata család gyermekeként. 1893-ban lépett be a hadseregbe és az elitképzőnek számító katonai akadémián végezte tanulmányait. (Csak 160 hallgatót vettek fel, ezeknek 75%-át később eltanácsolták.) 1902. január 22-én feleségül vette Luise Bila von Götzöt (elhunyt 1952-ben). Egy gyermekük született: Hans Gerd von Runsdstedt (1903-1948).
1907-ben végzett tanulmányaival és próbaidőre a német hadsereget irányító főparancsnoki törzskarba vették fel, de a munkájával való elégedettség miatt már 1909-ben beosztását törzskari főhadnagyként véglegesítették.
Az első világháborúban a palesztinai-, a mezopotámiai- és a kaukázusi frontokon vezette csapatait. A nyugati fronton elért sikerei miatt 1914. november 28-án őrnaggyá léptették elő. 1919 után az újjászerveződő Reichswehr törzskarában dolgozott. Ezredesi rendfokozatban 1925-től Padebornban, majd 1928-tól vezérőrnagyként Breslau közelében szolgált.
A két világháború közötti időszak [szerkesztés]
Rundstedt már a nácik hatalomra jutása előtt a katonai csúcsvezetés tagja volt. 1932 novemberében kinevezték a berlini katonai körzet parancsnokává. Porosz arisztokrataként nem volt híve a nácik programjának. A passzív katonai ellenállás tagja lett, vezető személyisége a nem náci kötődésű, (nagy többségében porosz származású) tisztek csoportjának. Részben e csoport tevékenységének eredménye, hogy Ernst Röhm nem alakíthatta az SA-t birodalmi fegyveres testületté.
Vezérkari tisztként helyeselte a Wehrmacht kiépítését, ám a folyamatot mindvégig kritikával illette. 1938-tól vezérezredes. Katonai megfontolásból ellenezte a háborúba bocsátkozást más európai államokkal, 1938-ban mégis levezényelte a Szudétavidék megszállását. 1938-tól folyamatosan jelezte Hitlernek, hogy a Wehrmacht túl gyenge a náci vezetés keleti ambícióinak megvalósításához.
1938-ban nyugállományba vonult, ebből az alkalomból a 18. Gyalogos Ezred tiszteletbeli ezredesévé nevezték ki. Gyakorta viselte az ezredesi egyenruhát még tábornagy korában is, és csak mosolygott, ha ezredesnek nézték. [j 1]
A második világháború [szerkesztés]
Lengyelország [szerkesztés]
1939-ben a Sziléziából és Szlovákiából Lengyelországba behatoló német hadseregcsoport vezetője volt. Varsó elhúzódó ostromakor a motorizált hadviselés csapdáira (városi harcok) hívta fel a figyelmet. Páncélosait a városba való első betörési kísérletnél súlyos veszteségek érték, ezért inkább tüzérséggel lövette és bombáztatta a várost.
A nyugati hadjárat [szerkesztés]
1940 elején a tervezett franciaországi hadjárat megalkotói közé tartozott. Elfogadta a vezérkari főnöke, Erich von Manstein által kidolgozott Sárga Tervet. 1940. május 10-én Rundstedt páncélos alakulatai ellenállás nélkül robogtak át az Ardenneken és megjelentek a meglepett franciák hátában. További előretörésükkel elvágták a hátországtól a brit és francia alakulatokat, de a dunkerque-i csatában vagy Hitler, vagy von Rundstedt parancsára a német haderő megállt, a szövetségeseknek mintegy 330 000 katonája megmenekült, azonban a fegyverzetük, az összes járművük és hadianyaguk a németek hadizsákmánya lett. Néhány héttel később elfoglalták Párizst. Von Rundstedtet 1940. július 19-én tábornaggyá (generalfeldmarschall, vezértábornagy) nevezte ki Hitler.
A Barbarossa hadművelet [szerkesztés]
1941-ben Rundstedt vezette a Dél Hadseregcsoport támadását Ukrajna és a Kaukázus olajmezői felé. Rundstedt vágyálomnak tartotta Hitler terveit a Volga vonalának egy éven belüli áttörésére és Kaszpi-tenger elérésére. A támadás a Krím ostromával kifulladt, Rundstedt pedig Hitler rosszallása ellenére pihenőt rendelt csapatainak. Hitler emiatt eltávolította Rundstedtet a Dél Hadseregcsoport éléről és a parkolópályának számító Párizsba küldte.
Kísérlet Hitler eltávolítására [szerkesztés]
1943 júniusában és decemberében von Rundstedt Isztambulba küldte gróf Helmuth James von Moltkét azzal a céllal, hogy tájékoztassa az OSS-t [Office of Strategic Service, Stratégiai Szolgálatok Hivatala (becenevén Oh-So-Social, Ó-Mily-Előkelő)] arról, hogy összeesküvés készül Hitler meggyilkolására. Felajánlotta, hogy szabad utat biztosít az amerikaiaknak Franciaországban, és javasolta, hogy Wehrmacht-alakulatok harcoljanak a szövetségesek mellett. Az amerikai kormány nem válaszolt a kezdeményezésre.
Az összeesküvés legmagasabb rangú résztvevői: von Rundstedt és Wilhelm List tábornagyok, Franz Halder és Ludwig Beck vezérezredesek, Carl Friedrich Gördeler, Lipcse polgármestere és „valószínűleg” Günther von Kluge tábornagy.
A Nyugati front [szerkesztés]
Igen szigorú védekező taktikát dolgozott ki Franciaország védelmére. Félszívvel látott neki az úgynevezett Atlanti Fal felépítésének. Katonaként úgy vélte, hogy a németek képesek lehetnek a szövetséges invázió megállítására akár a szárazföld belsejében is. E kérdésben összekülönbözött Rommel tábornaggyal is, aki az Atlanti Fal megépítésében látta a győzelem kulcsát.
Hitler továbbra sem bízott tábornokában. Parancsnoki jogkörében korlátozta, utasításait végrehajtásuk előtt a Führer főhadiszállásával kellett jóváhagyatni. Csapatainak létszámbeli, fegyverzeti hátrányát és morális állapotát tekintve Rundstedt nem látott esélyt csapatai tartós ellenállására. Az invázió után elhangzott nyílt kritikája miatt eltávolították a Wehrmacht nyugati csapatainak parancsnoki posztjáról. Hamarosan rehabilitálták és a Hitler elleni, 1944. július 20-ai merényletet vizsgáló Ehrenhof bizottság tagja lett, melynek működése során számos náciellenes szervezkedéssel gyanúsított tisztet zártak ki a Wehrmachtból és adtak át annak a hadbíróságnak, amelynek Roland Freisler volt az elnöke.
1944 szeptemberére összeomlott a nyugati front. A szövetségesek előretörésére von Rundstedtet visszahelyezték a Nyugati front vezérkarába. Ideiglenesen sikerült rendbe szednie csapatait és stabil frontot kialakítania a nyugati német határok mentén. 1944 decemberében ő vezette a nagy német támadást az Ardenneken keresztül, amely azonban utánpótlási nehézségek és a keleti front összeomlása miatt visszavonulással végződött. Rundstedtet végleg leváltották, miután az amerikai csapatok Remagennél sikeresen átkeltek a Rajnán. 1945. januárjában nyugállományba vonult.
Hadifogsága és halála [szerkesztés]
Gerd von Rundstedt tábornagy 1945. május 1-jén Bad Tölzben (Németország) az USA 36. Gyalogos Hadosztályának a hadifogságába esett. Nagy-Britanniába szállították, ott töltötte a hadifogságot. Basil Liddell Hart és Brian Horrocks hadtörténészek riportokat készítettek vele. Bár háborús bűntettek elkövetése miatt megvádolták, rossz egészségi állapota miatt a pert nem folytatták le ellene (súlyos szívbeteg volt). 1949 májusában szabadon engedték. Hannoverben (Németország) telepedett le, és ott is halt meg 1953. február 24-én.
Előléptetései [szerkesztés]
- zászlós]]: 1892. március 22.
- Rendfokozat#Vez.C3.A9nyl.C5.91 tisztek .28hadnagy.2C f.C5.91hadnagy.2C sz.C3.A1zados.29|hadnagy]]: 1899. január 1.
- főhadnagy: 1902. október 1.
- százados: 1909. március 22.
- őrnagy: 1914. november 28.
- alezredes: 1920. október 1.
- ezredes: 1923. február 1.
- vezérőrnagy: 1927. november 1.
- altábornagy: 1929. március 1.
- gyalogsági tábornok: 1932. október 1. [j 2]
- vezérezredes: 1938. március 1.
- tábornagy: 1940. július 19. [j 3]
Jelentős kitüntetései [szerkesztés]
- Boxerlázadási Emlékérem (1902)
- Másodosztályú Vaskereszt (1914)
- Negyedosztályú Bajor Katonai Érdemrend a kardokkal és a koronával (1915)
- Negyedosztályú Porosz Koronaérdemrend (?)
- A Hohenzollern-ház Érdemrendjének Lovagkeresztje a kardokkal (Poroszország, 1917)
- Kardokkal ékesített Elsőosztályú Szász Albert Lovagrend
- A Becsület Keresztje (1934)
- Szudétai kitüntetés (1938)
- Harmadosztályú Schwarzburg Becsületkereszt (?)
- Hadi Érdemkereszt (Lippe)
- Waldeck-i Érdemkereszt (?)
- Török Hadiérem (?)
- Olasz Koronaérdemrend Nagykeresztje (1938)
- Másod- és első osztályú Vaskereszt pántja (1939)
- 40 év a Fegyveres Erők Szolgálatában Kitüntetés pántja
- Harmad-, másod- és első osztályú Vitéz Mihály-rend (Románia, (1941) és (1942)
- Vaskereszt Lovagkeresztje (1944)
- Tölgyfalomb ékítmény a Lovagkereszthez (1944)
- Kardok a Lovagkereszthez (1945)
Jegyzetek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Fenyvesi, Charles. Három összeesküvés. Budapest: Európa Könyvkiadó, 150-151. o. ISBN 978-963-07-8165-7 (2007)
- Bungay, Stephen (2000). The Most Dangerous Enemy: A History of the Battle of Britain. London: Aurum Press. ISBN 1-85410-721-6(hardcover), ISBN 1-85410-801-8(paperback 2002).
- Blumentritt, Günther (1952). Von Rundstedt: The Man and the Soldier. London: Odhams Press
- Fellgiebel, Walther-Peer (2000). Die Träger des Ritterkreuzes des Eisernen Kreuzes 1939-1945. Friedburg, Germany: Podzun-Pallas. ISBN 3-7909-0284-5.
- Kershaw, Ian (2008). Fateful Choices: Ten Decisions That Changed the World, 1940-1941. London: Penguin Books.
- Liddell Hart, B. H. (1948). The German Generals Talk, New York: William and Morrow. chap. 7
- Messenger, Charles (1991). The Last Prussian: A Biography of Field Marshal Gerd von Rundstedt, 1875-1953. London: Brassey's. ISBN 0-08-036707-0.
- Schaulen, Fritjof (2005). Eichenlaubträger 1940 - 1945 Zeitgeschichte in Farbe III Radusch - Zwernemann (in German). Selent, Germany: Pour le Mérite. ISBN 3-932381-22-X.
- Scherzer, Veit (2007). Ritterkreuzträger 1939–1945 Die Inhaber des Ritterkreuzes des Eisernen Kreuzes 1939 von Heer, Luftwaffe, Kriegsmarine, Waffen-SS, Volkssturm sowie mit Deutschland verbündeter Streitkräfte nach den Unterlagen des Bundesarchives (in German). Jena, Germany: Scherzers Miltaer-Verlag. ISBN 978-3-938845-17-2.
- Ziemke, Earl (1989). "Gerd Von Rundstedt" in Hitler's Generals, ed. Correlli Barnet, New York: Grove Weidenfeld.
- Földi Pál. Ki kicsoda a harmadik birodalomban. Budapest: Anno Kiadó. ISBN 963-9066-78-8 (1999)
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Gerd von Rundstedt című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Dunkirk című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Erich von Manstein című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
- Ez a szócikk részben vagy egészben az OB West című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Ajánlott irodalom [szerkesztés]
- Charles Messenger. Az utolsó porosz (Gerd von Rundstedt tábornagy élete). Hajja & Fiai Könyvkiadó. ISBN 963-9037-44-3 (1998)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Gerd von Rundstedt
- WW2 - Field Marshal Gerd Von Rundstedt
- Dunquerke-nél dőlt el Párizs sorsa
- Gerd von Rundstedt: Nazi Germany (angolul)
- Some of the Prisoners Held at Special Camp 11 (angolul)
- Gerd von Rundstedt kihallgatása a Nürnbergi perben
|
||||||||||||||


