Gerd von Rundstedt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gerd von Rundstedt
Bundesarchiv Bild 146-1987-047-20, Gerd v. Rundstedt.jpg
Gerd von Rundstedt tábornagy
Beceneve Németország vaslovagja
Nemzetisége német
Fegyvernem gyalogság
Szolgálati ideje 1893 – 1945
Rendfokozata tábornagy (Generalfeldmarschall)
Csatái Első világháború,
Második világháború
Kitüntetései
Lovagkereszt tölgyfalombokkal és kardokkal

Gerd von Rundstedt (születési neve Karl Rudolf Gerd von Rundstedt, Aschersleben, 1875. december 12. – Hannover, 1953. február 24.) német tábornagy, hadseregcsoport-főparancsnok, 1940 október 10-e és 1945 március 11-e között pedig három alkalommal a Nyugati front – Oberbefehlshaber West (OB West) – főparancsnoka. Ő volt a Wehrmacht rangidős tisztje. Németország vaslovagjaként vagy Fekete lovagként emlegették.

Tartalomjegyzék

Életpályája [szerkesztés]

A korai évek és az I. világháború [szerkesztés]

Ascherslebenben született porosz arisztokrata család gyermekeként. 1893-ban lépett be a hadseregbe és az elitképzőnek számító katonai akadémián végezte tanulmányait. (Csak 160 hallgatót vettek fel, ezeknek 75%-át később eltanácsolták.) 1902. január 22-én feleségül vette Luise Bila von Götzöt (elhunyt 1952-ben). Egy gyermekük született: Hans Gerd von Runsdstedt (1903-1948).

1907-ben végzett tanulmányaival és próbaidőre a német hadsereget irányító főparancsnoki törzskarba vették fel, de a munkájával való elégedettség miatt már 1909-ben beosztását törzskari főhadnagyként véglegesítették.

Az első világháborúban a palesztinai-, a mezopotámiai- és a kaukázusi frontokon vezette csapatait. A nyugati fronton elért sikerei miatt 1914. november 28-án őrnaggyá léptették elő. 1919 után az újjászerveződő Reichswehr törzskarában dolgozott. Ezredesi rendfokozatban 1925-től Padebornban, majd 1928-tól vezérőrnagyként Breslau közelében szolgált.

A két világháború közötti időszak [szerkesztés]

Gerd von Rundstedt tiszteletbeli ezredparancsnok váll-lapja és parolija

Rundstedt már a nácik hatalomra jutása előtt a katonai csúcsvezetés tagja volt. 1932 novemberében kinevezték a berlini katonai körzet parancsnokává. Porosz arisztokrataként nem volt híve a nácik programjának. A passzív katonai ellenállás tagja lett, vezető személyisége a nem náci kötődésű, (nagy többségében porosz származású) tisztek csoportjának. Részben e csoport tevékenységének eredménye, hogy Ernst Röhm nem alakíthatta az SA-t birodalmi fegyveres testületté.

Vezérkari tisztként helyeselte a Wehrmacht kiépítését, ám a folyamatot mindvégig kritikával illette. 1938-tól vezérezredes. Katonai megfontolásból ellenezte a háborúba bocsátkozást más európai államokkal, 1938-ban mégis levezényelte a Szudétavidék megszállását. 1938-tól folyamatosan jelezte Hitlernek, hogy a Wehrmacht túl gyenge a náci vezetés keleti ambícióinak megvalósításához.

(balról jobbra) von Rundstedt, von Fritsch és von Blomberg

1938-ban nyugállományba vonult, ebből az alkalomból a 18. Gyalogos Ezred tiszteletbeli ezredesévé nevezték ki. Gyakorta viselte az ezredesi egyenruhát még tábornagy korában is, és csak mosolygott, ha ezredesnek nézték. [j 1]

A második világháború [szerkesztés]

Lengyelország [szerkesztés]

1939-ben a Sziléziából és Szlovákiából Lengyelországba behatoló német hadseregcsoport vezetője volt. Varsó elhúzódó ostromakor a motorizált hadviselés csapdáira (városi harcok) hívta fel a figyelmet. Páncélosait a városba való első betörési kísérletnél súlyos veszteségek érték, ezért inkább tüzérséggel lövette és bombáztatta a várost.

A nyugati hadjárat [szerkesztés]

1940 elején a tervezett franciaországi hadjárat megalkotói közé tartozott. Elfogadta a vezérkari főnöke, Erich von Manstein által kidolgozott Sárga Tervet. 1940. május 10-én Rundstedt páncélos alakulatai ellenállás nélkül robogtak át az Ardenneken és megjelentek a meglepett franciák hátában. További előretörésükkel elvágták a hátországtól a brit és francia alakulatokat, de a dunkerque-i csatában vagy Hitler, vagy von Rundstedt parancsára a német haderő megállt, a szövetségeseknek mintegy 330 000 katonája megmenekült, azonban a fegyverzetük, az összes járművük és hadianyaguk a németek hadizsákmánya lett. Néhány héttel később elfoglalták Párizst. Von Rundstedtet 1940. július 19-én tábornaggyá (generalfeldmarschall, vezértábornagy) nevezte ki Hitler.

A Barbarossa hadművelet [szerkesztés]

(balról jobbra) von Rundstedt, Mussolini és Hitler a Szovjetunióban

1941-ben Rundstedt vezette a Dél Hadseregcsoport támadását Ukrajna és a Kaukázus olajmezői felé. Rundstedt vágyálomnak tartotta Hitler terveit a Volga vonalának egy éven belüli áttörésére és Kaszpi-tenger elérésére. A támadás a Krím ostromával kifulladt, Rundstedt pedig Hitler rosszallása ellenére pihenőt rendelt csapatainak. Hitler emiatt eltávolította Rundstedtet a Dél Hadseregcsoport éléről és a parkolópályának számító Párizsba küldte.

Kísérlet Hitler eltávolítására [szerkesztés]

1943 júniusában és decemberében von Rundstedt Isztambulba küldte gróf Helmuth James von Moltkét azzal a céllal, hogy tájékoztassa az OSS-t [Office of Strategic Service, Stratégiai Szolgálatok Hivatala (becenevén Oh-So-Social, Ó-Mily-Előkelő)] arról, hogy összeesküvés készül Hitler meggyilkolására. Felajánlotta, hogy szabad utat biztosít az amerikaiaknak Franciaországban, és javasolta, hogy Wehrmacht-alakulatok harcoljanak a szövetségesek mellett. Az amerikai kormány nem válaszolt a kezdeményezésre.
Az összeesküvés legmagasabb rangú résztvevői: von Rundstedt és Wilhelm List tábornagyok, Franz Halder és Ludwig Beck vezérezredesek, Carl Friedrich Gördeler, Lipcse polgármestere és „valószínűleg” Günther von Kluge tábornagy.

A Nyugati front [szerkesztés]

Igen szigorú védekező taktikát dolgozott ki Franciaország védelmére. Félszívvel látott neki az úgynevezett Atlanti Fal felépítésének. Katonaként úgy vélte, hogy a németek képesek lehetnek a szövetséges invázió megállítására akár a szárazföld belsejében is. E kérdésben összekülönbözött Rommel tábornaggyal is, aki az Atlanti Fal megépítésében látta a győzelem kulcsát.

Hitler továbbra sem bízott tábornokában. Parancsnoki jogkörében korlátozta, utasításait végrehajtásuk előtt a Führer főhadiszállásával kellett jóváhagyatni. Csapatainak létszámbeli, fegyverzeti hátrányát és morális állapotát tekintve Rundstedt nem látott esélyt csapatai tartós ellenállására. Az invázió után elhangzott nyílt kritikája miatt eltávolították a Wehrmacht nyugati csapatainak parancsnoki posztjáról. Hamarosan rehabilitálták és a Hitler elleni, 1944. július 20-ai merényletet vizsgáló Ehrenhof bizottság tagja lett, melynek működése során számos náciellenes szervezkedéssel gyanúsított tisztet zártak ki a Wehrmachtból és adtak át annak a hadbíróságnak, amelynek Roland Freisler volt az elnöke.

1944 szeptemberére összeomlott a nyugati front. A szövetségesek előretörésére von Rundstedtet visszahelyezték a Nyugati front vezérkarába. Ideiglenesen sikerült rendbe szednie csapatait és stabil frontot kialakítania a nyugati német határok mentén. 1944 decemberében ő vezette a nagy német támadást az Ardenneken keresztül, amely azonban utánpótlási nehézségek és a keleti front összeomlása miatt visszavonulással végződött. Rundstedtet végleg leváltották, miután az amerikai csapatok Remagennél sikeresen átkeltek a Rajnán. 1945. januárjában nyugállományba vonult.

Hadifogsága és halála [szerkesztés]

Gerd von Rundstedt tábornagy 1945. május 1-jén Bad Tölzben (Németország) az USA 36. Gyalogos Hadosztályának a hadifogságába esett. Nagy-Britanniába szállították, ott töltötte a hadifogságot. Basil Liddell Hart és Brian Horrocks hadtörténészek riportokat készítettek vele. Bár háborús bűntettek elkövetése miatt megvádolták, rossz egészségi állapota miatt a pert nem folytatták le ellene (súlyos szívbeteg volt). 1949 májusában szabadon engedték. Hannoverben (Németország) telepedett le, és ott is halt meg 1953. február 24-én.

Előléptetései [szerkesztés]

Gerd von Rundstedt vezértábornagy
(balról jobbra) Rommel, von Rundstedt, Gause és Zimmermann
Gerd von Rundstedt és fia, Hans Gerd a hadifogságban
Gerd von Rundstedt a nürnbergi perben

Jelentős kitüntetései [szerkesztés]

  • Boxerlázadási Emlékérem (1902)
  • Másodosztályú Vaskereszt (1914)
  • Negyedosztályú Bajor Katonai Érdemrend a kardokkal és a koronával (1915)
  • Negyedosztályú Porosz Koronaérdemrend (?)
  • A Hohenzollern-ház Érdemrendjének Lovagkeresztje a kardokkal (Poroszország, 1917)
  • Kardokkal ékesített Elsőosztályú Szász Albert Lovagrend
  • A Becsület Keresztje (1934)
  • Szudétai kitüntetés (1938)
  • Harmadosztályú Schwarzburg Becsületkereszt (?)
  • Hadi Érdemkereszt (Lippe)
  • Waldeck-i Érdemkereszt (?)
  • Török Hadiérem (?)
  • Olasz Koronaérdemrend Nagykeresztje (1938)
  • Másod- és első osztályú Vaskereszt pántja (1939)
  • 40 év a Fegyveres Erők Szolgálatában Kitüntetés pántja
  • Harmad-, másod- és első osztályú Vitéz Mihály-rend (Románia, (1941) és (1942)
  • Vaskereszt Lovagkeresztje (1944)
  • Tölgyfalomb ékítmény a Lovagkereszthez (1944)
  • Kardok a Lovagkereszthez (1945)

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. ↑ Sok fényképén látható, hogy a váll-lapon tábornagyi, a parolin pedig ezredesi rendfokozatot visel.
  2. ↑ az altábornagy és a vezérezredes között lévő rendfokozat: fegyvernemi (gyalogsági-, lovassági-, tüzérségi-, páncélos- stb.) tábornok.
  3. ↑ a teljes neve vezértábornagy (generalfeldmarschall)

Források [szerkesztés]

  • Fenyvesi, Charles. Három összeesküvés. Budapest: Európa Könyvkiadó, 150-151. o. ISBN 978-963-07-8165-7 (2007) 
  • Bungay, Stephen (2000). The Most Dangerous Enemy: A History of the Battle of Britain. London: Aurum Press. ISBN 1-85410-721-6(hardcover), ISBN 1-85410-801-8(paperback 2002).
  • Blumentritt, Günther (1952). Von Rundstedt: The Man and the Soldier. London: Odhams Press
  • Fellgiebel, Walther-Peer (2000). Die Träger des Ritterkreuzes des Eisernen Kreuzes 1939-1945. Friedburg, Germany: Podzun-Pallas. ISBN 3-7909-0284-5.
  • Kershaw, Ian (2008). Fateful Choices: Ten Decisions That Changed the World, 1940-1941. London: Penguin Books.
  • Liddell Hart, B. H. (1948). The German Generals Talk, New York: William and Morrow. chap. 7
  • Messenger, Charles (1991). The Last Prussian: A Biography of Field Marshal Gerd von Rundstedt, 1875-1953. London: Brassey's. ISBN 0-08-036707-0.
  • Schaulen, Fritjof (2005). Eichenlaubträger 1940 - 1945 Zeitgeschichte in Farbe III Radusch - Zwernemann (in German). Selent, Germany: Pour le Mérite. ISBN 3-932381-22-X.
  • Scherzer, Veit (2007). Ritterkreuzträger 1939–1945 Die Inhaber des Ritterkreuzes des Eisernen Kreuzes 1939 von Heer, Luftwaffe, Kriegsmarine, Waffen-SS, Volkssturm sowie mit Deutschland verbündeter Streitkräfte nach den Unterlagen des Bundesarchives (in German). Jena, Germany: Scherzers Miltaer-Verlag. ISBN 978-3-938845-17-2.
  • Ziemke, Earl (1989). "Gerd Von Rundstedt" in Hitler's Generals, ed. Correlli Barnet, New York: Grove Weidenfeld.
  • Földi Pál. Ki kicsoda a harmadik birodalomban. Budapest: Anno Kiadó. ISBN 963-9066-78-8 (1999) 
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gerd von Rundstedt című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Dunkirk című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Erich von Manstein című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az OB West című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Ajánlott irodalom [szerkesztés]

  • Charles Messenger. Az utolsó porosz (Gerd von Rundstedt tábornagy élete). Hajja & Fiai Könyvkiadó. ISBN 963-9037-44-3 (1998) 

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gerd von Rundstedt témájú médiaállományokat.
Commons
A témához kapcsolódó idézetek a Magyar Wikidézetekben:
Idézetek Rundstedttől.
m • v • sz
A Harmadik Birodalom tábornagyai és tengernagyai a második világháborúban
Tábornagyok Flag of the NSDAP (1920–1945).svg
Tengernagyok
* tiszteletbeli tábornagy
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gerd_von_Rundstedt&oldid=13528626”