Eduard von Böhm-Ermolli

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eduard von Böhm-Ermolli
Boehm ermolli eduard FM 1856 1941.jpg
Eduard von Böhm-Ermolli cs.és kir.ezredes
Született
1856. február 12.
Ancona Lombard–Velencei Királyság
Elhunyt
1941. december 9. (85 évesen)
Troppau Flag of Bohmen und Mahren.svg Cseh–Morva Protektorátus
Nemzetisége Flag of Province Sudetenland.Svg szudétanémet
Fegyvernem lovasság
Szolgálati ideje 1870–1918
Rendfokozata cs.és kir. tábornagy
Egysége 1909: 12. gyaloghadosztály
1911: krakkói I. hadtest
1914–1918: cs.és kir. 2. hadsereg
Csatái I. világháború (orosz front)
Kitüntetései Mária Terézia-rend
M.Kir. Szent István-rend
Pour le Mérite

Eduard von Böhm-Ermolli báró (Eduard Freiherr von Böhm-Ermolli) (Ancona, 1856. február 12.Troppau, Szilézia, Cseh–Morva Protektorátus, (ma: Opava, Csehország), 1941. december 9.); szudétanémet származású osztrák katonatiszt, császári és királyi tábornagy, a cs.és kir. 2. hadsereg parancsnoka, az első világháború sikeres hadvezére.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása, szülei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eduard Böhm 1856. február 12-én született Anconában. A város ebben az időben még a Pápai Államhoz tartozott. Édesapja, Georg Böhm császári-királyi őrmester (1813–1893) fiatal altisztként az 1849-es novarai csatában tanúsított bátorságáért tiszti rangot kapott, 1885. szeptember 14-én örökletes nemesi rangra emelték, majd 1877-ben, nyugalomba vonulásakor császári és királyi őrnaggyá léptettek elő. Az apa 1884. június 24-én megkapta az engedélyt, hogy saját családnevéhez hozzáilleszthesse feleségének, Maria Josepha Ermollinak († 1906) leánykori nevét. Ettől fogva a család tagjai a von Böhm-Ermolli nevet viselték. A család a Szudétavidéken, Troppau város kis helyőrségében élt.

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sankt Pölten-i hadapródiskola (Kadetteninstitut) elvégzése után Eduard Böhm-Ermolli 187075 között elvégezte a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémiát (Theresianische Militärakademie) és 1875. szeptember 1-jén hadnagyként szolgálatba lépett a welsi 4. dragonyos ezredben (DR 4), amely Albert főherceg nevét viselte („Erzherzog Albrecht”). 187576 az ennsi dandár tiszti továbbképző iskolájára járt (Brigadeschule).

Két évvel később a bécsi Hadiakadémiára (Kriegsakademie) irányították, ahol 187880 között vezérkari tiszti tanulmányokat folytatott. Ennek sikeres elvégzése után 1880. május 1-jén főhadnagyi rangban, törzstisztként került a lembergi 21. gyalogos dandárhoz. Szolgálati lapja szerint német anyanyelve mellett jól beszélt olaszul, franciául és angolul, valamint a szolgálat ellátásához elégséges mértékben lengyelül is.

Katonai pályafutása a világháborúig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1880 és 1889 között vezérkari tisztként különféle csapattesteknél szolgált, főleg Galíciában. Ezalatt kapta századosi rangját 1884. május 1-jén (Hauptmann 1. Klasse). 1889-től a 13. ulánus ezredhez (UR 13) helyezték. Kétévi szolgálat után, 1891. május 1-jén őrnaggyá léptették elő, és a lovassági főfelügyelő tábornok kabinetjében kapott beosztást. 1894. május 1-jén alezredessé léptették elő. 1895-től ismét visszahelyezték a 13. ulánus ezredhez. 1897. április 24-én ezredessé léptették elő, májusban kinevezték a 3. ulánus ezred parancsnokának.

1901 áprilisában kinevezték a 16. lovasdandár parancsnokának. 1903. május 1-jén vezérőrnaggyá léptették elő. 1905 novemberében kinevezték a krakkói 7. lovashadosztály parancsnokának. 1907. november 1-jén altábornaggyá (Feldmarschalleutnant) léptették elő. 1909 áprilisában a 12. gyalogos hadosztály parancsnokává, majd 1911 novemberében a krakkói I. hadtest parancsnokává nevezték ki. 1912. május 1-jén lovassági tábornokká léptették elő. Közben 1912. december 25-én császári és királyi titkos tanácsosi címet kapott.

Az első világháborúban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világháború kitörésekor, 1914 júliusában Böhm-Ermolli lovassági tábornokot kinevezték az osztrák–magyar 2. hadsereg vezénylő tábornokává. Ezt a hadsereget vezette csaknem a háború végéig, időnként a németek alárendeltségében. Ez volt a világháború egyik leghosszabb, megszakítás nélküli parancsnoki megbízatása. A későbbi hadműveletek során megbízták a Böhm-Ermolli hadseregcsoport (Heeresgruppe) parancsnokságát is, de a 2. hadsereg parancsnokságát mindvégig megtartotta.

1916. május 1-jén vezérezredessé léptették elő. 1917-ben örökletes bárói (Freiherr) rangra emelték, és a Parlament felsőházának tagjává választották. Eduard von Böhm-Ermolli, az osztrák–magyar haderő egyik legtehetségesebb tábornoka pályafutása során (sok más honi és külföldi kitüntetése és érdemrendje között) megkapta a Katonai Mária Terézia-rend parancsnoki keresztjét, a magyar Szent István-rend nagykeresztjét és a Katonai Érdemérmet (Pour le Mérite) a tölgyfalevelekkel.

1918. január 31-én császári és királyi tábornaggyá (Feldmarschall) léptették elő.

Utolsó főparancsnoki megbízatása Ukrajna elfoglalása volt 1918-ban, az orosz hadsereg teljes összeomlását követően. A sikeres hadművelet után hadseregcsoportját Odesszában feloszlatták. 1918 végén, a Monarchia összeomlása után nyugállományba küldték.

A Csehszlovák Köztársaság polgára[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1918 novemberében Böhm-Ermolli tábornagy visszavonult családi birtokára, a sziléziai Troppauba (cseh nevén: Opava), amely az újonnan létrejött Csehszlovák Köztársaság területén feküdt. Az osztrák köztársasági kormánytól nem kapott nyugdíjat, mivel csehországi illetőségűnek minősítették. A csehszlovák kormány nyugdíjat folyósított számára, és kinevezte tartalékos tábornoknak. Később hadseregtábornoki (a tábornagynak megfelelő) rendfokozatba léptették elő, bár a csehszlovák hadseregben sohasem teljesített aktív katonai szolgálatot.

Utolsó évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1938-ban a müncheni egyezmény értelmében a náci Németország bekebelezte a Csehszlovákiához csatolt Szudétavidéket. Böhm-Ermolli nyugállományú császári és királyi tábornagy egyszeriben a Német Birodalom polgárává vált.

1940 októberében a hírneves I. világháborús veterán katonát a német kormány címzetes vezértábornagyi (Generalfeldmarschall im Charakter) címmel tüntette ki, és kinevezte a Troppauban állomásozó 28. (német) gyalogezred tiszteletbeli parancsnokává. Böhm-Ermolli tábornagy 1941. december 9-én hunyt el, 85 éves korában, otthonában. Bécsben teljes állami és katonai díszszertartással búcsúztatták, amelyen a német haderő képviseletében Keitel vezértábornagy, a Wehrmacht főparancsnoka is megjelent. A troppaui temetőben helyezték örök nyugalomra, sírja ma is ott található.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Julier Ferenc: 1914-1918: A világháború magyar szemmel, Budapest, Magyar Szemle Társaság, 1933.
  • Galántai József: Magyarország az első világháborúban, Korona, Budapest, 2001.
  • Balla Tibor: Szarajevó, Doberdó, Trianon, Scolar, Budapest, 2003.
  • Steiner, Jörg C.: Schematismus der Generäle und Obersten der k.u.k. Armee, Stand 31.12.1918 (A császári és királyi hadsereg tábornokainak és főtisztjeinek névjegyzéke, 1918. december 12-i állapot), Bécs, 1992.
  • Залесский К.А. : Кто был кто во первой мировой войне. Союзники Германии. (Zalesszkij K.A.: Ki kicsoda az első világháborúban. Németország szövetségesei), Moszkva, 2003.
  • Mariusz Patelski: Marszałek Böhm-Ermolli i Lwów, „Semper Fidelis” (Lengyelország), 2002/5.sz. 23–26.old.