Rohr Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rohr Ferenc
Rohr Franz 1865 1927 Gdk Austria 1911.jpg
Született
1854. október 30.
 Osztrák–Magyar Monarchia, Bécs
Elhunyt
1927. december 9. (73 évesen)
 Ausztria, Bécs
Nemzetisége Magyarország magyar


Dentai Rohr Ferenc báró (Franz Freiherr Rohr von Denta), (Arad, 1854. október 30.Bécs, 1927. december 9.); erdélyi szász származású[forrás?] magyar katonatiszt, tábornok, 1913-14 között a magyar honvédség főparancsnoka, császári és királyi tábornagy (Feldmarschall), első világháborús hadvezér.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása, ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rohr Ferenc 1854. október 30-án született Aradon. Nagyapja asztalosmester volt az észak-csehországi Langendorfban (Dlouha Ves). Édesapja sorkatonaként került a császári-királyi hadseregbe, ahol tíz évnyi szolgálat után őrmesteri rangban fizetőmester lett, majd századosi rangban, számvevőtisztként vonult nyugállományba. Fia, Ferenc a josefstadti gimnázium elvégzése után a Sankt Pölteni (Alsó-Ausztria) katonaiskolába került.

Katonai pályája a világháborúig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémia (Theresianische Militärakademie) elvégzése után, 1876. november 1-jén hadnagyi rangot kapott, és a Károly főherceg nevét viselő galíciai 3. ulánus ezredhez vonult be, amely az alsó-ausztriai Stockerau városában állomásozott.

A lovassági csapatszolgálat, majd a bécsi Vezérkari Akadémia (Kriegsschule) elvégzése után 1881. május 1-jén főhadnagyi rangot kapott. 1883-ban a vezérkarhoz osztották be, ahol 1883. november 1-jén első osztályú századossá léptették elő. 1889-től az 1. huszárezrednél teljesített csapatszolgálatot, majd 1890-től ismét a vezérkarhoz helyezték, itt 1891. május 1-jén őrnagyi rangot kapott. Első komoly beosztását 1894-ben kapta, amikor kinevezték a 13. gyaloghadosztály vezérkari főnökének. Ugyanezen év november 1-jén alezredessé léptették elő.

1894-től 1897-ig a közös Hadügyminisztérium (Kriegministerium) 6. osztályához osztották be, 1896. december 30-án ezredesi rangot kapott, 1897 szeptemberében kinevezték a II. hadtest törzsfőnökének (Anton Resch ezredes megüresedett helyére). E beosztásban szolgált 1901 áprilisáig, amikor átadta helyét Vinzent Fox alezredesnek. 1903. május 1-jén vezérőrnaggyá léptették elő, és még ebben az évben áthelyezték a Magyar Királyi Honvédséghez, és kinevezték a pozsonyi 73. honvéd gyalogdandár parancsnokává. Itt 1907. április 30-án altábornaggyá lépett elő. 19051909 között a honvéd lovasság főfelügyelőjének tisztségét látta el.

1909-ben kinevezték a Hadügyminisztérium osztályvezetőjévé és a katonai kiképző- és tanintézetek főfelügyelőjévé. 1911. november 1-jén lovassági tábornokká léptették elő. 1913 áprilisában kinevezték a M. Kir. Honvédség főparancsnokává. Ebben a beosztásban érte az első világháború kitörése.

Az I. világháborúban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A délnyugati fronton[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Conrad vezérkari főnök kezdettől fogva nem bízott Olaszország semlegességben. Már 1914 augusztusában megbízta Rohr lovassági tábornokot, hogy a monarchia déli határainak védelmét az olasz támadás ellen megszervezze. 1915 májusáig Rohr öt új hadosztályt állított fel. A védősereg 112 zászlóaljából 7 tartalékos magyar munkásosztagokból alakult, 29 népfölkelő, 21 menetzászlóalj, 1 tengerész, 39 tiroli és vorarlbergi lövész, 15 tiroli, karintiai és stájer önkéntes zászlóalj volt [1]. Rohrt kinevezték a Nyugat-Ausztriában: Graz, Innsbruck környékén, Stájerországban, Karintiában, Tirolban és Vorarlbergben állomásozó haderők (Gruppe Rohr) parancsokává. Ő irányította a tiroli és karintiai határvidék erődítési munkálatait is.

1915. május 23-án Olaszország hadat üzent a központi hatalmaknak, és nyomban támadást indított a Monarchia délnyugati határai ellen. Május 27-én a Rohr tábornok parancsnoksága alatt álló, rosszul felszerelt erőket egyetlen seregcsoporttá egyesítették. Az Armeegruppe Rohr a Karintiát az olasz Veneto tartománytól elválasztó Kárni Alpok (Karnische Alpen) déli lejtőin foglalt állásokat. Jobbszárnya a Puster-völgyre (Pustertal, Val Pusteria) támaszkodott, Goiginger altábornagy parancsnoksága alatt. Balszárnyához Svetozar Borojević gyalogsági tábornok 5. hadseregének északi szárnya csatlakozott, itt a Rudolf Stöger-Steiner altábornagy (a későbbi hadügyminiszter) által vezetett XV. hadtest állt. Az egész délnyugati front parancsnoka, Jenő főherceg tábornagy a Kárni Alpoktól északra, Klagenfurtban rendezte be parancsnokságát.

A Rohr seregcsoport 1915 májusától kezdve szembeszállt a Cadorna tábornok parancsnoksága alatt betörő olaszokkal, és sikerrel védelmezte Ausztria karintiai határvidékét, amíg a Monarchia jelentős erői az orosz fronton (a gorlicei áttörésnél) és a szerb fronton voltak lekötve. Délen, a venetói síkságon az olasz haderő sikeresen előrenyomult az Isonzó völgyéig, ahol elkezdődött a véres isonzói csaták sorozata.

Északon, a Kárni Alpokban az olasz csapatok a május 24-étől június 22-éig tartó, heves határmenti csaták során kevés eredményt tudtak kivívni. A Kárni Alpok magas hegyei természetes védővonalat képeztek Ausztria és Velence között. A Rohr seregcsoport sikeresen meg tudta védelmezni a hágókat. Az olaszok Karintiába csak ott tudtak benyomulni, ahol hegyi harcban járatlan népfelkelő csapatokkal kerültek szembe, így az 1357 méteres Plöcken-hágó (Passo di Monte Croce) környéki hegyekben. Az ekkor elfoglalt hegycsúcsokat az alföldi VII. hadtest júniusi ellentámadása sem tudta visszafoglalni. Ezek az 1917-es caporettói áttörésig az olaszok kezében maradtak.

1916 februárjában – a tiroli offenzívára készülve – a karintiai seregcsoportot feloszlatták és megszervezték a 10. hadsereget, melynek parancsnokává Rohr tábornokot nevezték ki. Az elégtelen eszközök ellenére eredményesen folytatott határmenti védelemért 1916. május 1-jén vezérezredessé léptették elő. Klagenfurt városa díszpolgárává választotta. Rohr 10. hadserege jelentős szerepet játszott az 1916. május 15-étől június 10-éig tartó Asiago-i csatában. A csatákban Rohr hadseregével szemben az olasz XII. hadtest állt, amely az olasz 3. és 4. hadseregek között önállóan ténykedett. A tiroli offenzívát az oroszok által keleten megindított Bruszilov-offenzíva miatt kellett leállítani.

1916. június elején Rohr vezérezredes a 10. hadsereg parancsnokságát átadta Karl Scotti altábornagynak. Június 18-án Viktor Dankl vezérezredestől átvette a 11. hadsereg parancsnokságát, amely Dél-Tirolban (trentinóban) állt. Ebben a tisztségében maradt 1917. február 28-áig, amikor a moldvai frontra vezényelték át a románok ellen (helyét a 11. hadsereg élén Viktor von Scheuchenstuel táborszernagy vette át).

Székelyföld védelme Románia ellen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rohr vezérezredest a keleti fronton harcoló 1. hadsereg vezetésével bízták meg, amelynek parancsnokát, Arz Artúr vezérezredest a Monarchia vezérkari főnökévé nevezték ki. Arz tábornok 1917. február végén adta át a hadsereg parancsnokságát Rohrnak. Feladata a székelyföldi hadműveletek irányítása, a román hadsereg teljes kiszorítása, a románokat támogató orosz haderő semlegesítése és Erdély határainak biztosítása volt. 1917. július 22-én a Kerenszkij-offenzíva keretében az orosz és a román hadsereg Iași és Foksány felől egyesült támadást intézett a székelyföldi osztrák–magyar és német erők ellen. Rohr 1. hadserege és Mackensen 9. német hadserege augusztus 1-jén csak visszavonulás árán tudták megállítani a betörést (Lásd: mărăști csata). Augusztus 6-án a román Vrancea tartomány felé indítottak ellentámadást (Lásd: mărășești csata) A szeptemberig elhúzódó csaták nyomán a háború román államterületre tevődött át. December 15-én az orosz kormány fegyverszünetet kért, Románia magára maradt.

1918. január 30-án Rohr vezérezredest tábornaggyá (Feldmarschall) léptették elő. Ő volt a hatodik tábornagy a császári és királyi haderőben. Az 1. hadsereg, amely 1914 óta folyamatosan harcolt a keleti hadszíntéren, rendkívül súlyos veszteségeket szenvedett. A Romániával megkötött különbéke tehermentesítette Magyarország keleti határait, és lehetővé tette, hogy 1918. április 15-én a leharcolt 1. hadsereget is kivonják a hadrendből. Rohr tábornagy hadseregparancsnoki megbízatása befejeződött, a csík vármegyei frontról a katonai parancsnokságokat más frontokra helyezték át. Rohr Ferenc tábornagyot elutazása előtt, 1918 márciusában Székelyudvarhely és Csíkszereda közgyűlése díszpolgárságot adományozott Rohr Ferenc tábornagynak, a korabeli sajtójelentés szerint „az első és ma is egyedüli teljesen magyar honvéd hadvezérnek, aki ezt a katonák által elérhető legmagasabb rangot elnyerte.” [2]

Az Erdély védelmében szerzett érdemeinek elismeréseképpen IV. Károly császár és király 1917. április 14-én Denta bárójának (Freiherr von Denta) rangjára emelte, emellett kinevezte a Magyar Királyi Darabont Testőrség kapitányává és a 48. gyalogezred (IR 48) tulajdonosává. A világháború során a harcmezőn tanúsított eredményes parancsnoki működéséért Rohr több magas kitüntetést is kapott: 1916 áprilisában a Lipót-rend nagykeresztjét, 1917 márciusában a Katonai Érdemkereszt 1. osztályát, a Vaskorona-rend első osztályát, végül a Katonai Mária Terézia-rend (MMThO) lovagkeresztjét.

A világháború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az összeomlást követően, 1918. december 1-jével (egykori tábornoktársaival együtt) Rohr tábornagy is nyugdíjba vonult, a Bécs melletti Rodaun városban élt, itt halt meg 1927. december 9-én. A rodauni temetőben nyugszik, több családtagjával együtt. Unokája, Rodolfo Rohr, Brazíliában él.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Julier Ferenc: 1914-1918: A világháború magyar szemmel, Budapest, Magyar Szemle Társaság, 1933. ([3])
  • Galántai József: Magyarország az első világháborúban, Korona, Budapest, 2001.
  • Balla Tibor: Szarajevó, Doberdó, Trianon, Scolar, Budapest, 2003.
  • Залесский К.А. : Кто был кто во первой мировой войне. Союзники Германии. (Zalesszkij K.A.: Ki kicsoda az első világháborúban. Németország szövetségesei), Moszkva, 2003.