Hermann Kusmanek von Burgneustädten

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hermann Kusmanek
01914 Der Verteidiger von Przemysl, G. d. I. Hermann von Kusmanek..jpg
Hermann Kusmanek vezérezredes
Beceneve "Przemyśl oroszlánja"
Született 1860. szeptember 16.
Osztrák-Magyar Monarchia Nagyszeben, Osztrák–Magyar Monarchia,
Meghalt 1934. augusztus 7. (73 évesen)
Ausztria Bécs, Ausztria
Nemzetisége Ausztria Osztrák
Fegyvernem Császári és Királyi Hadsereg (gyalogság)
Rendfokozata vezérezredes
Egysége Przemyśl védőserege
Csatái Első világháború:
Przemyśl ostroma
Kitüntetései Vaskorona-rend
Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztje

Hermann Kusmanek von Burgneustätten (magyarosan Kuzmanek Hermann) (Nagyszeben, Osztrák–Magyar Monarchia, 1860. szeptember 16.Bécs, Ausztria, 1934. augusztus 7.) Osztrák katona, vezérezredes, az első világháború-ban Przemyśl két ostroma alatt az erődítmény parancsnoka.

Élete és katonai pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1860. szeptember 16-án született Nagyszebenben. 1876 és 1979 között a Bécsi Katonai Akadémiára járt, 1910-ben altábornaggyá lépették elő.

Az Első világháború és Przemyśl ostromai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután Galícián át betörtek az orosz erők, a megmaradt osztrák-magyar csapatok visszavonultak Przemyśl erődítményrendszerébe. Kusmaneknek az volt a feladata, hogy tartsa fel az orosz erőket, és biztosítsa az osztrák-magyar csapatok biztonságos visszavonulását. Kusmanek körülbelül 120 000 emberrel rendelkezett az ostrom elején. Az erődítményt kétszer ostromolták meg. Az első ostrom kezdete 1914. szeptember 17-ére tehető, miután a parancsnok nem fogadta el a megadást jelentő kapitulációs okmányt. Csak két erődítményt sikerült az oroszoknak irtózatos erőfeszítések árán elfoglalniuk az első rohamban, a második rohamban pedig csak a lövészárkokig tudtak jutni, de hatalmas veszteségeik voltak. Az eredménytelenség miatt 1914. október 10-én véget ért az első ostrom.

Hermann von Kusmanek, az erődítmény parancsnoka.

Ezután utánpótlás jutott az erőd számára, de a kívánt mértékben nem tudták idejében feltölteni Przemyśl készleteit, ugyanis a második ostrom november elején megkezdődött. Most nem indítottak rohamokat az oroszok, hanem körülvették az erődítményt és így elvágták azt az utánpótlástól. A tél közeledtével egyre gyorsabban fogyott az élelem, és csökkentek a fejadagok. Kényszerből le kellett, hogy öljék az összes lovat. A nélkülözés miatt végül a következő év márciusában kitörést kíséreltek meg, de az kudarcba fulladt. Válaszul az oroszok rohamot indítottak, amit nagy áldozatok árán, de végül sikerült a vár védőknek visszaverni. Végül a nyomasztó körülmények miatt, Kusmanek egyetértésével az erődöt a védők megsemmisítették, ez után pedig az életben maradottak megadták magukat. A vár elvesztésével a hadsereg morálja súlyosan lelankadt és a veszteségeket is nehéz volt kihevernie a hadseregnek, aminek ehhez igen sok időre volt szüksége.

Élete további szakasza és halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ostrom után sokan nevezték „Przemyśl oroszlánjának”, de a vereség miatt sok kritika is érte. 1918-ban, amikor az orosz kapituláció miatt minden osztrák–magyar hadifoglyot szabadon engedtek, Kusmanek tábornok is hazatért, ezután azonban már nem kapott jelentősebb szerepet. 1934. augusztus 7-én halt meg Bécsben. A bécsi központi temetőben nyugszik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]