Csanády Frigyes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csanády Frigyes
Csanady frigyes gdi 1861 1937 photo1918.jpg
Csanády Frigyes honvéd tábornok (1918)
Meghalt 1937. december 13. (76 évesen)
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Fegyvernem gyalogos
Szolgálati ideje 1879–1918
Rendfokozata gyalogsági tábornok
Egysége 1914–15: 20. honvéd hadosztály pk.
1915–16: (kolozsvári) 38. honvéd hadoszt. pk.
1916–17: (przemyśli) X. hadtest pk.
1917. (kassai) VI. hadtest pk.
1917: XXVI. hadtest pk.
1917–18: (zágrábi) XIII. hadtest pk.
Csatái I. világháború orosz és olasz front
Kitüntetései Lipót-rend

Békési Csanády Frigyes (Laibach, 1861. május 4.Budapest, 1937. december 13.) magyar honvédtiszt, gyalogsági tábornok, első világháborús hadosztály-, majd hadtestparancsnok az olasz, orosz és erdélyi frontokon (német nyelvű dokumentumokban Friedrich Csanády von Békés formában említik).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katonai pályája a világháborúig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keszthelyi premontrei reálgimnáziumban (ma: Vajda János gimnázium), majd az alsó-ausztriai Kremsmünsterben végezte tanulmányait. Elvégezte a bécsi hadapródiskolát (Kadettenschule). Katonai pályáját a közös hadseregben kezdte 1879-ben hadapródként. A következő két évtizedben különböző egységekben teljesített csapatszolgálatot. 1879-ben főhadnaggyá léptették elő. 1889-ben kérte áthelyezését a Magyar Királyi Honvédséghez, ez 1890-ben meg is történt. Elvégezte a Vezérkari Akadémiát (Kriegsschule), vezérkari százados lett.

Megnősült, Galgóczi Schober Albert (1841–1910) miniszteri tanácsosnak, a Magyar Államvasutak igazgatójának leányát vette feleségül. Sógora, feleségének bátyja Galgóczi Schober Béla (1867-1946) pénzügyi államtitkár, titkos tanácsos volt, aki a Pénzintézeti Központ első vezérigazgatója, az Állami Jegyintézet egyik megszervezője, a Magyar Nemzeti Bank vezérigazgatója, az Angol-Magyar Bank elnöke lett.

1899-ben alezredessé léptették elő, és a Honvédelmi Minisztériumba helyezték osztályfőnöknek (Sektionschef, mai szóval osztályvezető). 1903-ban ezredessé léptették elő, és kinevezték a 12. honvéd gyalogezred (12. HonvIR) parancsnokává. 1910. május 4-én vezérőrnaggyá léptették elő, és a 73. honvéd gyalogdandár (73. HonvIB) élére került. 1913. május 5-én altábornagyi kinevezést kapott, és a 39. és 81 gyalogdandárokból megszervezte a nagyváradi 20. honvéd gyaloghadosztályt (20. HonvID), amelynek parancsnoka lett.

Az első világháborúban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1914 augusztusában a 20. honvéd hadosztály parancsnokaként vonult a világháborúba, a cs. és kir. VII. hadtest állományában az orosz frontra. A hadosztály véres harcokat vívott, 1914 novemberében maga Csanády is megsebesült (mell-lövést kapott), ezrede parancsnokságát át kellett adnia Johann Nikic altábornagynak. Lábadozóként a Honvédelmi Minisztérium hadbiztosságán dolgozott 1915 augusztusáig, amikor kinevezték az orosz fronton harcoló kolozsvári 38. honvédhadosztály (38. HonvID) parancsnokává. Katonái 1915 novemberében Siemikowce közelében több napig tartó szakadatlan harcban verték vissza a megújuló orosz támadásokat, amelyeket II. Miklós cár jelenlétében indítottak. A 38. hadosztály parancsnoka maradt 1916 júniusáig, amikor kinevezték a cs. és kir. przemyśli X. hadtest parancsnokává, Martiny gyalogsági tábornok helyére. Hadtestével a keleti fronton harcolt a Bruszilov-offenzíva megakasztásáig. 1916. november 11-én gyalogsági tábornokká léptették elő.

A X. hadtest parancsnokságát 1917. január végén átadta Karl Křitek vezérőrnagynak, őt magát az Erdélyben harcoló kassai VI. hadtest parancsnokává nevezték ki, Ludwig von Fabini altábornagy helyére. A betört orosz és román csapatok teljes kiszorításáért és Románia legyőzéséért folyó sikeres harcokban vett részt. Magyaros mellett jelentősebb csatákat nyert. 1917 júliusában, a Kerenszkij-offenzíva nyomán kialakult helyzetben sietve kinevezték a keleti fronton harcoló XXVI. hadtest parancsnokává, Hadfy Imre gyalogsági tábornok helyére, aki viszont átvette a VI. hadtest parancsnokságát Csanádytól. Alig egy hónapos parancsnoki ténykedés után Csanády átadta a XXVI. hadtestet Horsetzky altábornagynak, és átvette a keleti fronton harcoló zágrábi XIII. hadtest parancsnokságát Bacsányi Csicserics Miksa altábornagytól. 1917 késő nyarán már a XIII. hadtest parancsnokaként vett részt a Kerenszkij-offenzíva visszaszorítását eredményező hadműveletekben. Ugyanebben az évben Károly király az I. osztályú Lipót-rendet adományozta neki, a hadi ékítménnyel, majd kinevezte valóságos belső titkos tanácsossá.

A breszt-litovszki békekötés nyomán 1917 végén az orosz fronton végleg megszűntek a harcok. 1918 júniusában Csanády X. hadtestét Dél-Tirolba rendelték. Az olasz fronton megindult a központi hatalmak döntőnek szánt piavei offenzívája. A X. hadtest a déli Dolomitokban, Asiago városa körül vívott heves harcokat. A hadművelet kudarca és a visszavonulás után fel kellett készülni a várható ellentámadásra. Csanády hadtestét is a piavei frontra vezényelték. Az antant támadása 1918 októberében bekövetkezett, a Vittorio Venetó-i csata az osztrák–magyar haderő teljes széteséséhez vezetett. Csanády a háború végéig, 1918 novemberének végéig a X. hadtest parancsnoka maradt az olasz fronton. A Monarchia összeomlása után a többi császári és királyi tábornokhoz hasonlóan szolgálaton kívüli (Ausser Dienst) állományba helyezték.

Nyugállományban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1918-as őszirózsás forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság idején nem vállalt tisztséget, visszavonult a szolgálattól. Budapesten élt, mint nyugállományú honvédtábornok. Az elsők között vették fel a Vitézi Rendbe. 1927-ben az Országgyűlés felsőházának tagjává választották. 1937. december 13-án hunyt el Budapesten, 76 éves korában. A Farkasréti temetőben, a Schober család sírboltjában helyezték örök nyugalomra apósa, Galgóczi Schober Albert mellé. 1946-ban ide temették Csanády sógorát, Schober Béla bankigazgatót is.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Schober-sírbolt a Farkasréti temetőben

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csanády Frigyes témájú médiaállományokat.
  • Julier Ferenc: 1914-1918: A világháború magyar szemmel, Budapest, Magyar Szemle Társaság, 1933.
  • Galántai József: Magyarország az első világháborúban, Korona, Budapest, 2001.
  • Balla Tibor: Szarajevó, Doberdó, Trianon, Scolar, Budapest, 2003.
  • Steiner, Jörg C.: Schematismus der Generäle und Obersten der k.u.k. Armee, Stand 31.12.1918 (A császári és királyi hadsereg tábornokainak és főtisztjeinek névjegyzéke, 1918. december 12-ei állapot), Bécs, 1992.
  • Залесский К.А. : Кто был кто во первой мировой войне. Союзники Германии. (Zalesszkij K.A.: Ki kicsoda az első világháborúban. Németország szövetségesei), Moszkva, 2003.