Csanády Frigyes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csanády Frigyes
Csanady frigyes gdi 1861 1937 photo1918.jpg
Csanády Frigyes honvéd tábornok (1918)
Született
1861. május 4.
Flag of Austria-Hungary (1869-1918).svg Laibach,
Elhunyt
1937. december 13. (76 évesen)
Flag of Hungary.svg Budapest,
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Fegyvernem gyalogos
Szolgálati ideje 1879–1918
Rendfokozata gyalogsági tábornok
Egysége 1914–15: 20. honvéd hadosztály pk.
1915–16: (kolozsvári) 38. honvéd hadoszt. pk.
1916–17: (przemyśli) X. hadtest pk.
1917. (kassai) VI. hadtest pk.
1917: XXVI. hadtest pk.
1917–18: (zágrábi) XIII. hadtest pk.
Csatái I. világháború orosz és olasz front
Kitüntetései Lipót-rend

Békési Csanády Frigyes (Laibach, 1861. május 4.Budapest, 1937. december 13.) magyar honvédtiszt, gyalogsági tábornok, első világháborús hadosztály-, majd hadtestparancsnok az olasz, orosz és erdélyi frontokon (német nyelvű dokumentumokban Friedrich Csanády von Békés formában említik).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katonai pályája a világháborúig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keszthelyi premontrei reálgimnáziumban (ma: Vajda János gimnázium), majd az alsó-ausztriai Kremsmünsterben végezte tanulmányait. Elvégezte a bécsi hadapródiskolát (Kadettenschule). Katonai pályáját a közös hadseregben kezdte 1879-ben hadapródként. A következő két évtizedben különböző egységekben teljesített csapatszolgálatot. 1879-ben főhadnaggyá léptették elő. 1889-ben kérte áthelyezését a Magyar Királyi Honvédséghez, ez 1890-ben meg is történt. Elvégezte a Vezérkari Akadémiát (Kriegsschule), vezérkari százados lett.

Megnősült, Galgóczi Schober Albert (1841–1910) miniszteri tanácsosnak, a Magyar Államvasutak igazgatójának leányát vette feleségül. Sógora, feleségének bátyja Galgóczi Schober Béla (1867-1946) pénzügyi államtitkár, titkos tanácsos volt, aki a Pénzintézeti Központ első vezérigazgatója, az Állami Jegyintézet egyik megszervezője, a Magyar Nemzeti Bank vezérigazgatója, az Angol-Magyar Bank elnöke lett.

1899-ben alezredessé léptették elő, és a Honvédelmi Minisztériumba helyezték osztályfőnöknek (Sektionschef, mai szóval osztályvezető). 1903-ban ezredessé léptették elő, és kinevezték a 12. honvéd gyalogezred (12. HonvIR) parancsnokává. 1910. május 4-én vezérőrnaggyá léptették elő, és a 73. honvéd gyalogdandár (73. HonvIB) élére került. 1913. május 5-én altábornagyi kinevezést kapott, és a 39. és 81 gyalogdandárokból megszervezte a nagyváradi 20. honvéd gyaloghadosztályt (20. HonvID), amelynek parancsnoka lett.

Az első világháborúban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1914 augusztusában a 20. honvéd hadosztály parancsnokaként vonult a világháborúba, a cs. és kir. VII. hadtest állományában az orosz frontra. A hadosztály véres harcokat vívott, 1914 novemberében maga Csanády is megsebesült (mell-lövést kapott), ezrede parancsnokságát át kellett adnia Johann Nikic altábornagynak. Lábadozóként a Honvédelmi Minisztérium hadbiztosságán dolgozott 1915 augusztusáig, amikor kinevezték az orosz fronton harcoló kolozsvári 38. honvédhadosztály (38. HonvID) parancsnokává. Katonái 1915 novemberében Siemikowce közelében több napig tartó szakadatlan harcban verték vissza a megújuló orosz támadásokat, amelyeket II. Miklós cár jelenlétében indítottak. A 38. hadosztály parancsnoka maradt 1916 júniusáig, amikor kinevezték a cs. és kir. przemyśli X. hadtest parancsnokává, Martiny gyalogsági tábornok helyére. Hadtestével a keleti fronton harcolt a Bruszilov-offenzíva megakasztásáig. 1916. november 11-én gyalogsági tábornokká léptették elő.

A X. hadtest parancsnokságát 1917. január végén átadta Karl Křitek vezérőrnagynak, őt magát az Erdélyben harcoló kassai VI. hadtest parancsnokává nevezték ki, Ludwig von Fabini altábornagy helyére. A betört orosz és román csapatok teljes kiszorításáért és Románia legyőzéséért folyó sikeres harcokban vett részt. Magyaros mellett jelentősebb csatákat nyert. 1917 júliusában, a Kerenszkij-offenzíva nyomán kialakult helyzetben sietve kinevezték a keleti fronton harcoló XXVI. hadtest parancsnokává, Hadfy Imre gyalogsági tábornok helyére, aki viszont átvette a VI. hadtest parancsnokságát Csanádytól. Alig egy hónapos parancsnoki ténykedés után Csanády átadta a XXVI. hadtestet Horsetzky altábornagynak, és átvette a keleti fronton harcoló zágrábi XIII. hadtest parancsnokságát Bacsányi Csicserics Miksa altábornagytól. 1917 késő nyarán már a XIII. hadtest parancsnokaként vett részt a Kerenszkij-offenzíva visszaszorítását eredményező hadműveletekben. Ugyanebben az évben Károly király az I. osztályú Lipót-rendet adományozta neki, a hadi ékítménnyel, majd kinevezte valóságos belső titkos tanácsossá.

A breszt-litovszki békekötés nyomán 1917 végén az orosz fronton végleg megszűntek a harcok. 1918 júniusában Csanády X. hadtestét Dél-Tirolba rendelték. Az olasz fronton megindult a központi hatalmak döntőnek szánt piavei offenzívája. A X. hadtest a déli Dolomitokban, Asiago városa körül vívott heves harcokat. A hadművelet kudarca és a visszavonulás után fel kellett készülni a várható ellentámadásra. Csanády hadtestét is a piavei frontra vezényelték. Az antant támadása 1918 októberében bekövetkezett, a Vittorio Venetó-i csata az osztrák–magyar haderő teljes széteséséhez vezetett. Csanády a háború végéig, 1918 novemberének végéig a X. hadtest parancsnoka maradt az olasz fronton. A Monarchia összeomlása után a többi császári és királyi tábornokhoz hasonlóan szolgálaton kívüli (Ausser Dienst) állományba helyezték.

Nyugállományban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1918-as őszirózsás forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság idején nem vállalt tisztséget, visszavonult a szolgálattól. Budapesten élt, mint nyugállományú honvédtábornok. Az elsők között vették fel a Vitézi Rendbe. 1927-ben az Országgyűlés felsőházának tagjává választották. 1937. december 13-án hunyt el Budapesten, 76 éves korában. A Farkasréti temetőben, a Schober család sírboltjában helyezték örök nyugalomra apósa, Galgóczi Schober Albert mellé. 1946-ban ide temették Csanády sógorát, Schober Béla bankigazgatót is.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Schober-sírbolt a Farkasréti temetőben

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csanády Frigyes témájú médiaállományokat.
  • Julier Ferenc: 1914-1918: A világháború magyar szemmel, Budapest, Magyar Szemle Társaság, 1933.
  • Galántai József: Magyarország az első világháborúban, Korona, Budapest, 2001.
  • Balla Tibor: Szarajevó, Doberdó, Trianon, Scolar, Budapest, 2003.
  • Steiner, Jörg C.: Schematismus der Generäle und Obersten der k.u.k. Armee, Stand 31.12.1918 (A császári és királyi hadsereg tábornokainak és főtisztjeinek névjegyzéke, 1918. december 12-ei állapot), Bécs, 1992.
  • Залесский К.А. : Кто был кто во первой мировой войне. Союзники Германии. (Zalesszkij K.A.: Ki kicsoda az első világháborúban. Németország szövetségesei), Moszkva, 2003.