Maximilian Njegovan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Maximilian Njegovan
Njegovan.jpg
Született  Osztrák–Magyar Monarchia, Zágráb
1858. október 31.
Elhunyt Jugoszláv Királyság Jugoszláv Királyság, Zágráb
1930. július 1.
Nemzetisége Horvátország horvát
Fegyvernem Az Osztrák-Magyar haditengerészet zászlaja Császári és Királyi Haditengerészet
Rendfokozata admirális
Csatái Első világháború
Kitüntetései (többek közt) Leopold-rend nagykeresztje

Maximilian Njegovan (Zágráb, 1858. október 31. - Zágráb, 1930. július 1.) horvát nemzetiségű osztrák-magyar tengerész, admirális. Anton Haus admirális halála után egy évig a Császári és Királyi Haditengerészet parancsnoka.

Élete [szerkesztés]

Maximilian Njegovan admirális 1858. október 31-én született a horvátországi Zágrábban, ami akkor az Osztrák-Magyar Monarchia területe volt.

Njegovan az első világháború idején egy csatahajó egységet vezetett 1917-ig. Miután az évben meghalt Anton Haus vezéradmirális tüdőgyulladásban, őt nevezték ki az utódjául, a Polában állomásozó tengeri erők parancsnokául.

Haus admirális életében bár ténylegesen az övé volt a haditengerészet irányítása, a flotta valós főparancsnoka (főfelügyelő címen) Habsburg-Tescheni Károly István főherceg volt. Njegovan nem tudta a flotta szükségleteit pótolni és javítani a tengerészek életkörülményein. Kritikusan kevés volt az üzemanyag, hiányos élelmiszer-ellátás és az a tény, hogy az Olasz Légierő egységei szinte akadály nélkül tudták bombázni az osztrák-magyar tengerparti városokat rendkívül lerontotta a hangulatot a hadiflotta katonáinak a körében.

Az elégedetlenség végül nyílt lázadásba csapott át. 1918. februárjában a Császári és Királyi Haditengerészet egyik állomáshelyén, Cattaróban a matrózok fellázadtak a parancsnokaik ellen. A lázadók több hajót is elfoglaltak, de a lázadást viszonylag gyorsan és vér nélkül leverték (a köztudomás ellenére nem Horthy Miklós). A lázadás leverése után a lázadók vezetőit agyonlőtték és a felelősöket megbüntették. Njegovan admirális lemondásra kényszerült és nyugdíjba vonult. Utódja az akkor már ellentengernaggyá kinevezett Horthy Miklós lett.

A háború alatt az admirális több kitüntetés is kapott, többek közt a Lipót rend nagykeresztjét. A háború után Velencébe költözött. 1930. július 1-én halt meg szülővárosában.

Források [szerkesztés]