Hans-Ulrich Rudel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hans-Ulrich Rudel
Special Film Project 186 - Hans-Ulrich Rudel.jpg
Született 1916. július 2.
Konradswaldau
Elhunyt 1982. december 18. (66 évesen)
Rosenheim
Nemzetisége német
Foglalkozása pilóta
szerző
író

Hans-Ulrich Rudel (Konradswaldau, 1916. július 2.Rosenheim, 1982. december 18.) német repülőtiszt, a második világháború legeredményesebb német zuhanóbombázó-pilótája.

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sziléziai Konradswaldau (ma: Mrowiny) faluban született. Szülei magas beosztású közhivatalnokok voltak. A tanulói évek nagyon kevés sikert hoztak a fiatal Rudel számára. Kemény küzdőszelleme és rendíthetetlen akarata leginkább a sport területén mutatkozott meg, amelyben szép eredményeket ért el. Iskolái befejezése után 1936-ban belépett a Luftwaffe kötelékébe. Először Ju 87 zuhanóbombázóra kért kiképzést, de kérelmét elutasították, és távolfelderítőnek képezték ki. A Lengyelország elleni hadművelet során még távolfelderítő feladatkörben hajtott végre bevetéseket. Harctéri teljesítményéért október 11-én másodosztályú vaskereszttel tüntették ki. Ekkor végre megkezdhette a zuhanóbombázó kiképzést, amelyet 1940 májusában előléptetéssel fejezett be. Rudel első éles bevetését, amelyet már Ju 87 Stukával repült, a Szovjetunió elleni Barbarossa hadművelet során harcolta végig 1941 júniusában.

Első győzelmei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A következő hetek során oly sok bevetésen vett részt, annyi ellenséges harcjárművet semmisített meg, hogy kiérdemelte a Vaskereszt első osztályú fokozatát. Ulrich első igazán kimagasló győzelmét 1941. szeptember 23-án szerezte, mikor egységével a kronstadti kikötőben állomásozó Balti-tengeri Flotta egységeit támadták. A támadás során a pilóta egy pontos találattal elsüllyesztette a szovjet Marat csatahajót. „Megvan, eltaláltuk… minden bizonnyal a lőszerraktárt érte a bomba… Felrobban!” - számolt be a géppuskása.

Csúcsponton[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1941 karácsonyára Rudel már túl volt az 500. bevetésén, amely után ismét kitüntették. Az ekkor már tapasztalt pilótát a Luftwaffe vezérkara egy időre kivonta a frontszolgálatból, és kiképzési feladatokkal bízta meg. A Stuka‑kadétok oktatása viszont nem nyerte el a tetszését, így 1942 januárjában saját kérésére visszahelyezték a harcoló alakulatokhoz. Visszatérése után nem sokkal a Vaskereszt lovagkeresztjével tüntették ki és parancsnoki beosztást kapott. 1943 februárjában már túl volt az 1000. bevetésén, és lassan élő legendává, a német légierő propagandafigurájává vált. Az új Ju 87G típussal megszerzett első, harckocsi ellen elért győzelmét Rudel 1943 márciusában aratta Belgorod mellett, mikor egy szovjet T–34-est lőtt ki, ezzel is bebizonyítva a típus tankvadászi feladatokra való alkalmasságát. Az új repülőgép azonban nem csak páncélosok, hanem egyéb katonai járművek ellen is hatékonynak bizonyult: még javában zajlott a típus berepülése, mikor a fekete-tengeri flotta ellen végrehajtott támadás során 70 szovjet partraszálló járművet semmisített meg. Pár nappal később kimagasló harctéri teljesítményéért megkapta a tölgyfalombokat is a lovagkeresztjéhez. A korai sikerek meggyőzték a Luftwaffe vezérkarát és számos páncélvadász századot állítottak fel. Az új hadviselési módszer taktikájának kialakításával Rudelt bízták meg. Az általa kidolgozott módszer lényege az volt, hogy a pilóták hátulról repültek rá a célpontokra és a motortér burkolatát támadták, amely viszonylag gyengébb páncélozottsága okán képtelen volt ellenállni a 37 milliméteres lövedékeknek.

Rudel őrnagy lovagkeresztje
Rudel őrnagy gépe (Junkers Ju-87 „Stuka”), szárnyai alatt 37mm-es páncéltörő ágyúkkal. (A motort éppen kézi kurblival indítják).

1943 októberében megkapta a tölgyfalombokkal kiegészített Lovagkeresztjéhez a kardokat is, majd 1944 márciusában, miután sikerrel teljesítette az 1500. bevetését, őrnaggyá léptették elő.

Egy hihetetlen akció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rudel egységét mélyen a frontvonal mögött La–5 vadászok támadták meg, és kilőtték az egyik Stukát. A rádión leadott üzenetből világossá vált hogy a személyzet sértetlenül túlélte a kényszerleszállást. Rudel példát mutatva bátorságából leszállt az ellenség területén, hogy felvegye és a saját területükre, menekítse társait. A laza, felázott talajon a Ju 87 G már nem tudott felszállni így nem volt más lehetőségük, mint hogy gyalog menekülnek a német vonalak felé. A tiszt és bajtársai elérték a Dnyeszter folyót, amely meg volt áradva. Nem volt más esélyük az életben maradásra, mint nekivetkőzni és belegázolni a 600 méter széles hideg folyóba. Hans-Ulrich-on kívül senki nem élte túl. Betegen és sebesülten, de egyedül Rudel érte el a német vonalakat. A tiszt visszatért egységéhez, ahol kitörő örömmel fogadták.

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ulrich emberfeletti teljesítménye nem csak személyes környezetét, hanem feletteseit is lenyűgözte, így 1945 március 29-én amikor a hadvezetés újabban ki akarta tüntetni, rájöttek, hogy Rudel őrnagy már a legmagasabb katonai kitüntetést is megkapta. Ezért Adolf Hitler csak az ő számára megalapította az „brilliánsokkal, kardokkal és arany tölgyfalombokkal ékesített lovagkeresztet”, amit egyedül Rudel kapott meg. A háborút ezredesként fejezte be.

Balesete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katonai előremenetel, úgy tűnt, hogy elérte a csúcspontot. Rudel azonban nem óhajtott kevésbé veszélyes beosztásba kerülni, ragaszkodott a frontszolgálathoz. A pilóta hihetetlen hozzáértését híven példázta, hogy egy hazánkban rendezett katonai bemutatón, amely elsősorban propagandacélokat szolgált, a férfi egyetlen lövéssel megsemmisített egy zsákmányolt T–34-es harckocsit. 1944. március 29-én bátorságáért ismételten kitüntették, méghozzá a direkt számára készített briliánsokkal, kardokkal és tölgyfalombokkal ékesített Lovagkereszt arany fokozatával. Rudel folytatta a harcot és további győzelmeket szerzett, ám 1945 februárjában súlyosan megsebesült, mikor egy légvédelmi löveg eltalálta a gépét. A kényszerleszállást követően tábori kórházba szállították, ahol az orvosok amputálták egyik lábát. Rudel azonban nem adta fel a küzdelmet és miután egy berlini kórházban felépült súlyos sérüléseiből, megtanult műlábbal járni és visszatért egységéhez. A legendás tiszt felettesei nem akarták bevetésre engedni, és az Immelmanról elnevezett 2. Schlachtgeschwader század parancsnokságát bízták rá, amely az egyik legeredményesebb tankvadászokat repülő német egység volt. Hans Rudel utoljára május 8-án emelkedett el a földtől szeretett Stukájával, mikor is átmenekítette életben maradt embereit a szovjetek által ellenőrzött területek felett és megadta magát az amerikaiaknak.

Eredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hadtörténelem legeredményesebb csatarepülőgép-pilótája összesen 1000 katonai járművet, 150 tüzérségi egységet, 519 ellenséges harckocsit, 70 partraszálló járművet és 9 vadászgépet pusztított el, de az ő nevéhez fűződik a Marat csatahajó, illetve két másik haditengerészeti hajó (egy cirkáló és egy romboló) elsüllyesztése is, miközben 30 Stukát lőttek ki alóla. Rudel egymagában olyan súlyos károkat okozott a Vörös Hadsereg számára, hogy Sztálin példátlanul nagy összegű, 100 000 rubeles vérdíjat tűzött ki a fejére – a pilóta mégis túlélte a világháborút. Hans-Ulrich Rudel 1982-ben hunyt el Németországban. Földi maradványait Dornhausen temetőjében helyezték végső nyugalomra. „Csak azok az elveszett emberek, akik feladják saját magukat.” - mondta egykoron a pilóta, ki soha nem adta fel nézeteit: haláláig Adolf Hitler megrögzött híve maradt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]