Magyar Vitézségi Érem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érem
hátulnézete

A Magyar Vitézségi Érem (németül Tapferkeitsmedaille), a magyar katonai hagyományok letéteménye. 1939-ben alapította Horthy Miklós kormányzó. A kitüntetést a második világháborúban részt vevő magyar (kivételes esetekben szövetséges német) tiszteknek és katonáknak adományozhatták, kiemelkedő bátorságról, kezdeményezőkészségről és áldozatvállalásról tanúskodó haditettük elismeréseképpen.

Az elismerés története[szerkesztés]

II. József császár 1789 július 19-én rendeletben határozta meg, hogy az őrmestereknek és a legénységnek az ellenség előtt tanúsított vitézi tetteit nyilvános becsületjelvénnyel jutalmazzák. E célból arany és ezüst vitézségi érmet alapított. A kerek nemesfém érem a mindenkori uralkodó arcképét viselte. Hátlapján a „Fortitudini” felirattal készült, és piros-fehér hadiszalagon volt viselhető. 1848-ban I. (V.) Ferdinánd császár és király a „kisezüst”, 1915-ben pedig Ferenc József császár és király a bronz vitézségi éremmel gyarapította a sorozatot. I. (IV.) Károly császár és király 1917-ben elrendelte, hogy az arany és a „nagyezüst” érmet tisztek is elnyerhessék. Az első világháború során az Arany Tiszti Vitézségi Érmet 189 tiszt nyerte el, közülük 100 magyar.[1]

1939-ben a legénységi állományúak részére négy fokozattal alapította a vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó a Magyar Vitézségi Érmet, majd 1942-ben Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet alapítottak a tiszti állomány részére is.[2]

Adományozása[szerkesztés]

Széles körben adományozták a kitüntetést és sokan megkaphatták különböző fokozatait. Legénységi és tiszthelyettesi állomány részére adható volt bronz, kisezüst és nagyezüst változatban vitézségi érem, azonban, mind a Magyar Arany Vitézségi Érem és mind a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet a legkiválóbb és hősiességüket bizonyító magyar honvédtisztek és legénységi állományú katonák érdemelték ki. A kiadományozás célja szerint azoknak adományozták, akik az ellenség előtt tanúsított személyes vitézségükkel vagy hősi önfeláldozásukkal értékes szolgálatot teljesítettek. Viselési szabálya alapján a Magyar Tiszti Arany Vitézségi érem és a Magyar Arany Vitézségi Érem az első helyen viselendő, megelőzve a többi katonai elismerést. A Vitézi Rendbe történő felvételhez minimum a bronz vitézségi éremmel, lehetett kérelmet benyújtani.[3]

1939-45 között Magyar Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett legénységi állományú honvédek[szerkesztés]

Az első kitüntetettje a Magyar Arany Vitézségi Éremnek Szarka István karpaszományos őrmester. Amikor Munkácsot cseh támadás érte Oroszvég felől 1939. január 6-án, csak kis létszámú magyar határőrs volt ott. Szarka a túlerő ellenére házról házra nyomult előre és tüzelésével megzavarta a támadókat. A fatelepnél lévő cseh golyószórót kézigránáttal megsemmisítette, de ekkor halálos lövés érte.[2]

A második világháború magyar kitüntetettjei a legénységi és tiszthelyettesi állományból:[2]

Változatai képeken:

bronz kisezüst nagyezüst arany tiszti arany

A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetettek[szerkesztés]

Az 1942-ben alapított tiszti állományú vitézségi érmet összesen 22 magyar és 3 német katonának[4] adományozták. A magyar tiszti állomány kitüntetettjei az alábbiak:[2]

Források[szerkesztés]

  1. Vitézségi Érem. (Hozzáférés: 2009. szeptember 4.)
  2. a b c d dr. Szentváry-Lukács János: Vitézségi Érem. akm.jjsoft.hu. [2010. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 29.)
  3. Vitézi Rend. [2011. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 4.)
  4. (2009) „A Magyar Arany Vitézségi érem legénységi állományú kitüntetettjei”. Haditudósító 2. (14).  [halott link]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Medals for bravery of Hungary
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Vitézségi Érem témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]