Otto Kretschmer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Otto Kretschmer
Bundesarchiv Bild 183-L22207, Kapitänleutnant Otto Kretschmer.jpg
Született
1912. május 1.
Elhunyt
1998. augusztus 5. (86 évesen)
Foglalkozása katona
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Otto Kretschmer témájú médiaállományokat.

Otto Kretschmer (1912. május 1.1998. augusztus 5.) a legeredményesebb német tengeralattjáró parancsnok volt a második világháborúban. 1939 szeptemberétől, 1941 márciusában bekövetkező fogságba eséséig, 47 hajót süllyesztett el, melyeknek együttes vízkiszorítása 274 333 tonna volt. Ezzel a teljesítményével kiérdemelte a Tölgyfalombokkal és kardokkal ékített Lovagkeresztet, valamint számos további kitüntetést. Mivel nagyon sikeresen ki tudta használni a tengeralattjárók csendes üzemmódját, valamint mert őrjáratai alatt vonakodott a rádiókapcsolatoktól, kiérdemelte a „der Schweigsame Otto” (a Hallgatag Ottó) becenevet.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Háború előtti élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Otto Kretschmer Liegnitz városában született (ma Legnica). Tizenhét éves korában nyolc hónapot az angliai Exeterben töltött, ahol megtanult folyékonyan angolul beszélni. 1930 áprilisában belépett a Kriegsmarine kötelékébe, majd miután teljesítette a három hónapig tartó tiszti kiképzést a Niobe kiképzőhajón, tengeri tisztnövendékké (Seekadett) vált. Később körülbelül egy évet szolgált az Emden könnyűcirkálón, majd 1934 decemberében áthelyezték a Köln könnyűcirkálóra. Kretschmer egészen 1936 januárjáig szolgált a Kölnön, de ekkor áthelyezték a tengeralattjáró haderőhöz, ahol alapos tiszti kiképzés után tengerész-főhadnaggyá (Oberleutnant zur See) léptették elő.

Kretschmer első tengeralattjárója az U-35, egy VIIA típusú tengeralattjáró volt. Az U-35 parancsnokságát 1937-ben kapta meg. Előléptetése éppen egybeesett a németek, spanyol polgárháborúba való beavatkozásával, ezért az U-35-öt Spanyolország partjaihoz küldték őrjáratra. Az U-35, az eseménymentes őrjárat után visszatért Németországba. 1937 szeptemberében Kretschmer otthagyta az U-35-öt és átvette a U-23 nevű, IIB típusú tengeralattjáró parancsnokságát.

Második világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mikor Németország megtámadta Lengyelországot, Kretschmer még mindig az U-23 parancsnoka volt. A Kriegsmarine többi tengeralattjárójához hasonlóan az U-23 is bevetésre indult. Első háborús őrjáratát, az Északi-tengeren való átkelés után, az angol partoknál kezdte. Az első, Kretschmer áldozatául esett hajót, egy, az U-23 által kidobott akna süllyesztette el, 1940. január 12-én a Moray Firth-ben. A hajó egy 10 517 tonna vízkiszorítású dán tankerhajó volt, a Denmark. Bő egy hónappal később, február 18-án Kretschmer, a Pentland Firth partjánál elsüllyesztette az 1300 tonnás brit rombolót, a HMS Daringot, miközben kísérte a HN-12 konvojt Norvégiából. Az U-bootok legénységei általában nem akartak összecsapni az ellenséggel, így a Daring elsüllyesztése mind az U-23, mind Kretschmer részéről egy nagyon ügyesen végrehajtott támadás volt.

Nyolc őrjárat elteltével, 1940 áprilisában, Kretschmer otthagyta az U-23-at és az újonnan elkészült VIIB típusú, U-99 parancsnoka lett. Két hónapnyi kiképzés, és a tengeralattjáró bejáratása után, 1940 júniusában az U-99 bevetésre indult. A tengeralattjáró első négy őrjárata során Kretschmer a konvojokat kezdte támadni, főleg éjjel és a felszínre emelkedve. Pontos lövéseivel számos kereskedőhajót süllyesztett el. Kretschmer elhíresült mondása az "Egy torpedó…egy hajó" is ebben az időben született, ugyanis a parancsnok takarékoskodott a munícióval, ezért minden hajót egyetlen torpedóval kellett elsüllyesztenie. Kretschmer taktikáját később számos U-boot parancsnokok utánozta, de ők a gyakorlatban vegyes eredményeket produkáltak.

Kretschmer legeredményesebb őrjáratára 1940 novembere és decembere közt került sor. Az őrjárat alatt az U-99 három, brit felfegyverzett segédcirkálót süllyesztett el. Ezek a HMS Laurentic (18 724 tonna), a HMS Patroclus (11 314 tonna) és a HMS Forfar (16 402 tonna) neveket viselték. A Laurentic és a Patroclus, a november 3. és november 4. közti éjjelen süllyedt el, miután megkapták az 5376 tonnás, brit Casanare nevű teherhajó vészjelzését. A Casanaret előzőleg az U-99 végzetesen megrongálta, 250 mérföldre nyugatra Írország partjaitól. A Forfar egy hónappal később, december 2-án lett az U-99 áldozata, mikor a hajó az OB-251 konvojhoz akart csatlakozni. Mindent összevetve a három felfegyverzett segédcirkáló összes vízkiszorítása meghaladta a 46 000 tonnát. Ezekkel a sikerekkel Kretschmer a legeredményesebb tengeralattjáró parancsnokok listájának élére ugrott, és senkinek sem sikerült leszorítania onnan. Klaus Bargsten is az U-99-en szolgált, Kretschmer irányítása alatt, mielőtt előléptették és az általa irányított U-521 későbbi egyetlen túlélőjévé vált, 1942. június 2-án.

Utolsó őrjáratán, 1941 márciusában, az U-99 több mint 10 hajót süllyesztett el, de egyben ezek voltak Kretschmer utolsó áldozatai is. Egy brit ellentámadás során a brit HMS Walker nevű romboló mélységi töltetei megrongálták az U-99-et. 1941. március 17-én Kretschmer a felszínre emelkedett, majd elsüllyesztette tengeralattjáróját. A legénység három tagja odaveszett, de Kretschmer és a legénység megmaradt tagjai brit hadifogságba kerültek. Ugyanezen a napon a brit kísérőhajók egy másik győzelmet is arattak a Kriegsmarine ellen. A Walker egyik flotta-társa a HMS Vanoc a nagy köd miatt nekiment és elsüllyesztette a Joachim Schepke által irányított U-100-at. Joachim Schepke az U-100 fedélzeten életét vesztette.

Hadifogság és a háború utáni élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elfogása után majdnem hét évet töltött a britek hadifoglyaként, amíg 1947 decemberében szabadon nem engedték, és vissza nem térhetett Németországba. A hét év közül négyet a kanadai, Bowmanville-i hadifogolytáborban töltött. Számos második világháborús, veterán, német tengerészhez hasonlóan Kretschmer is csatlakozott a második világháború utáni német haditengerészethez, a Bundesmarine-hez. 1955-ben csatlakozott az újonnan alapított haditengerészethez, és két évvel később kinevezték az 1. Geleitgeschwader (1. kísérőhajó raj) parancsnokává. A következő évben áthelyezték a Bundesmarine Amphibische Streitkräfte (Kétéltű erők) parancsnokságába. 1962-től a NATO vezérkari tisztjeként szolgált, amíg 1965 májusában ki nem nevezték a kieli székhelyű COMNAVBALTAP NATO parancsnokság vezérkari főnökévé. 1970 szeptemberében nyugdíjba vonult.

Az ezt követő években számos rádiós és televíziós interjút készítettek vele, a második világháborús élményeiről. 1974-ben a The World at War című dokumentumfilmben is feltűnt. az 1990-es évek közepén az Aces of the Deep című számítógépes játék fejlesztésében, technikai tanácsadóként vett részt, valamint számos, vele készült interjú szerepel a játék extrái közt.

1998 nyarán, egy bajorországi nyaralás során egy dunai hajóbalesetben halt meg, miközben 50. házassági évfordulóját ünnepelte.

Eredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Annak ellenére, hogy Kretschmer a háború hat évéből mindössze másfelet szolgált, megdönthetetlen rekordot állított fel az elsüllyesztett hajók vízkiszorítását illetően. Számos kitüntetést kapott karrierje során, például az első és másodosztályú Vaskereszteket, a háborús U-boot jelvényt, a Lovagkeresztet, valamint ennek tölgyfalombokkal, majd tölgyfalombokkal és kardokkal ékített változatát is.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • On line interviews (Realaudio)
  • Terence Robertson, The Golden Horseshoe: The Wartime Career of Otto Kretschmer, U-Boat Ace, Greenhill Books/Lionel Leventhaal Ltd, London
  • Uboat.net. The Men – Otto Kretschmer. (Hozzáférés: 2014. február 25.)