Heinrich Bleichrodt

Heinrich Bleichrodt (1909. október 21. Berga - 1977. január 9. München) német tengeralattjáró parancsnok, aki a tizennegyedik legeredményesebb tengeralattjáró-ász volt a második világháborúban.

Élete a háború előtt

Heinrich Bleichrodt már fiatal korában érdeklődött a hajók iránt, az elhatározásból pedig foglalkozás lett: húsz évesen már vitorláshajókon szolgált matrózként, köztük a híres Flying P-line megmaradt hajóin. 1931-ben szerezte meg másodkapitányi igazolványát Hamburgban. A haditengerészet sorába egy felhívás során került néhány másik tapasztalt kereskedelmi hajóstiszttel, például Günther Priennel. 1937-ben léptették elő hadnaggyá, ekkor került őrszolgálatos tisztnek a Gorch Fock iskolahajó fedélzetére. Ezután 1939-ig a felszíni flottánál szolgált, ezután lépett be a tengeralattjáró-flottába, korvettkapitányi rangban.

Az U-48-on

A tengeralattjáróra való kiképzés után először, mint őrtiszt került az U-34-re, amelyen ekkor Walter Rollmann volt a parancsnok. Egy bevetésen vett ezzel a naszáddal. Még 1940-ben áthelyezik a VIIB osztályú U-48-ra, mint 1WO (Erste Wachoffizier - Első őrtiszt). A naszád felett ekkor Rudolf Rösing parancsnokolt. Bleichrodtt két bevetést teljesített, mint őrtiszt, ezután 1940 szeptemberében átvette a tengeralattjáró felett a parancsnokságot. Első útja során 51862 BRT-nyi hajóteret süllyesztett el. A sikereiért Lorientba visszatértekor megkapta az Első Osztályú Vaskeresztet. A Lovagkeresztre sem kellett sokáig várni. A következő bevetés során 42000 tonnányi hajóteret süllyesztett el. Október 24-én Dönitz kitüntette a Vaskereszt Lovagkeresztjével. Még első útja során süllyesztette el 1940 szeptember 18-án a City of Benares nevű óceánjáró hajót, melyet kórházhajóvá alakítottak át, ennek a hajónak az elsüllyesztése képezte ellene a fő vádpontot a háborús bűnösségét tárgyaló perben. Bleichrodt teljesítményével hozzájárult, hogy az U-48 lehessen a második világháború legeredményesebb tengeralattjárója, melynek fedélzetén őmellette olyan tisztek szolgáltak, kapitányként: mint Herbert Schultze, Rudolf Rösing, illetve őrtisztként Otto Ites vagy Reinhardt Suhren.

Az U-109

Bleichordtot 1941 elején egy IXC osztályú naszádra helyezték, az U-67-re: ezzel a naszáddal egy eredménytelen bevetést teljesített. Ezután kapta meg kinevezését a IXB osztályú U 109-re. Három eredménytelen utat teljesített, melynek során a legénység tagjai megfigyelték, hogy igencsak rosszkedvű, ezt annak tudták be, hogy ilyen az eddigi útjai során nem fordult még vele elő. Dönitz is rossz szemmel nézte Bleichrodt tevékenységét: 1941 decemberében még egy bevetésre kellett indulnia amelyen megtört a sikertelenség jege: Észak-Amerika keleti partjánál való bevetése során 34000 BRT hajóteret süllyesztett el. A következő két bevetés során 54126 BRT hajóteret süllyesztett el az U-109. Bleichrodt 1942 szeptember 23-án kapta kézhez azt a rádióüzenetet, melyben Dönitz tudatja, hogy megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztjéhez a Tölgyfalombokat is. Bleichrodt ekkor már azonban nem érezte inspirálónak a kitüntetést, gyakran volt rosszkedvű, mely az U-109-cel való utolsó bevetésén mély depresszióba fordult át: az U-109 hetedik bevetése is sikertelennek bizonyult 1942 novemberében: Bleichrodt a sikertelenség miatt gyakran kiabált a személyzettel vagy napokig elő sem jött fekhelyéből. A helyzet akkor fordult válságosra, amikor önhatalmúlag haza akart térni Lorientba. A visszatérés után csak a tekintélye mentette meg attól, hogy viselkedése miatt kivégzőosztag elé állítsák.

Flottillaparancsnokként

Dönitz személyes közbenjárására egy szanatóriumban kezelték Bleichrodtot pár hónapig, majd Wolfgang Lüth helyettese lett a 22. Tengeralattjáró Flottillánál Flensburgban, majd Lüth áthelyezését követően, 1944 nyarán átvette a Flottilla parancsnokságát, itt érte a háború vége: 1945 májusában a bevonuló angol csapatoknak átadta a tengeralattjárókat.

A háború után

A City of Benares elsüllyesztése miatt háborús bűnösnek kiáltották ki, és perbe is fogták. A vád ellene az volt, hogy titkos parancsa volt a hajó elsüllyesztésére, mivel a hajón többek között zsidó családok gyerekeit szállították Amerikába (erről azonban csak a brit Admiralitás tudott). A képtelennek látszó vádat egy alig beszámítható matróz tudta csak igazolni. A vádat ejtették Bleichrodt ellen.

Magánélete

1937-ben házasodott meg. Egy fia született 1938-ban: Wolf Heinrich, aki mindkét szülő foglalkozásával kapcsolatba került: a fegyveres erőknél a haditengerészet soraiban szolgált, majd anyjához hasonlóan nőgyógyász lett. Bleichrodt a háború után közvetlenül családjával Münchenbe költözött: itt egy lakatosüzemet működtetett haláláig.

Forrás

• Brooks, Geoffrey: Hirschfeld, Hajja & Fiai Könyvkiadó, 2003
• uboat.net