Franz Halder

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Franz Halder
Bundesarchiv Bild 146-1970-052-08, Franz Halder.jpg
Franz Halder tábornok 1938-ban
Született 1884. június 30.
Würzburg, Németország
Meghalt 1972. április 2. (87 évesen)
Nemzetisége Harmadik Birodalom Német
Fegyvernem Tüzérség
Szolgálati ideje 1902. – 1945.
Rendfokozata Vezérezredes
Csatái Első világháború
Második világháború
Kitüntetései A Vaskereszt Lovagkeresztje tölgyfalombokkal és kardokkal

Franz Halder (Würzburg 1884. június 30.Aschau im Chiemgau 1972. április 2.) német katonatiszt, a szárazföldi hadsereg vezérkarának (Oberkommando des Heeres) főnöke 1938 és 1942 között. Ezt követően Hitlerrel való nézeteltérései miatt elbocsátották, 1944-ben a Hitler ellen elkövetett merénylet után letartóztatták.

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Würzburgban született 1884-ben, apja Maximilian Halder tábornok, anyja Matilda Steinheil. Felmenői már 300 éve a bajor hadseregben szolgáltak.

1902. július 14-én belépett a ambergi 3. bajor királyi tábori tüzérezredbe, amelynek parancsnoka abban az időben apja volt. Münchenben végezte a hadiakadémiát, 1904-ben végzett és előléptették hadnaggyá. 1906-1907 között tüzérségi akadémiát, 1911 és 1914 között pedig a vezérkari akadémiát végezte el, utóbbit évfolyamelsőként.

1907-ben feleségül vette Gertrud Erl-t, aki szintén katonai családból származott. A házaspárnak három lánya született.

Első világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rupprecht bajor koronaherceg

Az első világháború kezdetén Halder tüzérségi tisztként a 3. bajor hadtest főhadiszállásán teljesített szolgálatot. 1915. január 15-én kinevezték a 6. bajor hadtest vezérkari főnökévé, majd augusztus 9-én előléptették századossá és áthelyezték a 6. német hadsereg vezérkarához (a hadsereg parancsnoka abban az időben Rupprecht bajor koronaherceg volt). 1917 során a 2. hadsereg vezérkarában szolgált, mielőtt áthelyezték a 4. hadsereghez.

A háború alatt számos kitüntetést kapott személyes bátorságáért: 1914. szeptember 14-én[1] megkapta a Vaskereszt másodosztályú fokozatát, 1914 december 15-én a bajor katonai érdemrend 4. fokozatát,[1] 1915. december 22-én a Vaskereszt első osztályú fokozatát,[1] 1917-ben a szász Albert-rend első osztályú lovagkeresztjét,[1] 1918-ban az osztrák katonai érdemrend III. fokozatát, illetve a Hohenzollernek házi rendjének lovagkeresztjét.[1]

A két világháború között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ludwig Beck tábornok

A világháború befejezése után Halder a weimari köztársaság védelmi minisztériumában szolgált, mint a taktikai kiképzésért felelős tiszt. 1922-ben őrnaggyá, 1931-ben ezredessé léptették elő.

Az 1933-as náci hatalomátvételtől Halder megpróbálta távol tartani magát. 1934-ben előléptették vezérőrnaggyá.[1] 1935. október 15-én a müncheni 7. lövészhadosztály parancsnokává. Ebben az időszakban számos támadás érte a náci párttagok részéről. 1936. augusztus 2-án altábornaggyá léptették elő.[1]

Hitlerrel a hadsereg egyik nagyobb gyakorlatán ismerkedett meg személyesen. 1938 februárjában kinevezték a tüzércsapatok főparancsnokává. Ugyanezen év augusztusában lemondott tisztségéről Ludwig Beck tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke, aki élesen ellenezte Hitler háborús terveit (mivel azokat korainak találta). Hitler ekkor szeptember 1-től Haldert nevezte ki a vezérkari főnöki posztra.[1]

A második világháborúban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Franz Halder tábornok (balra), vezérkari főnök megbeszélése Walther von Brauchitsch tábornokkal, a lengyelországi hadjárat idején.
Walther von Brauchitsch tábornok

A szárazföldi haderő vezérkarának parancsnokaként Halder részt vett a világháború első éveiben lefolytatott német hadjáratok (Fall Weiss, Unternehmen Weserübung, Westfeldzug, Fall Barbarossa terveinek kidolgozásában és végrehajtásában. A lengyel hadjárat sikeres befejezése miatt Hitler 1939. október 27-én a Vaskereszt Lovagkeresztjével tüntette ki.[2]

A lengyel hadjárat befejezése után nem sokkal Hitler utasítást adott a Franciaország elleni hadjárat (Westfelzug) terveinek kidolgozására. A Halder irányítása alatt kidolgozott tervek a szövetséges erők elleni frontális támadást vázoltak fel Belgiumon keresztük. A terv kevés sikerrel és jelentős veszteségekkel, rossz esetben a német hadsereg pusztulásával kecsegtetett, ezért a hadsereg vezérkara Hitler ellen fordult. Állítólag egy összeesküvés is készült Hitler ellen, amely szerint a hadsereg főparancsnoka, Walther von Brauchitsch tábornok parancsot adott volna Hitler letartóztatására, amikor utóbbi kiadja a parancsnot a Franciaország elleni támadásra. A tervet később Erich von Manstein elképzelései alapján módosították és nagyarányú páncélos támadásokkal tervezték áttörni a francia védelmi vonalakat Sedan térségében. A terv sikerrel járt, a május 10-én meginduló német támadás május végére a francia és brit haderő katasztrofális vereségét hozta. A hadjárat befejezése után Haldert előléptették vezérezredessé.

Mint azt naplójában lejegyezte, a hadsereg vezérkara 1940. június 25-én már megkezdte egy, a Szovjetunió elleni támadás terveinek kidolgozását, hogy "kikényszerítsék Németország vezető szerepének elismerését Európában". Az "Otto" fedőnevű tervek alapján kezdték meg Kelet-Európában a közúti és vasúti hálózat fejlesztését, hogy lehetővé tegyék a hadjárathoz szükséges személyi állomány és haditechnikai eszközök felvonulását.[3] Július 21-én már Hitler is azt kérte a vezérkartól, hogy "aktívan kezeljék az orosz problémát"[4] és "tegyenek mentális előkészületeket"[5]. A tervezés során Halder azzal számolt, hogy 80-100 német hadosztály egy 4-6 hetes villámháborúban vereséget mér a Vörös Hadseregre és német ellenőrzés alá vonja a Baltikumot, Ukrajnát és északon a Finnországgal határos területeket. December 5-én Halder megmutatta a tervek első változatát Hitlernek, aki utasította a munka folytatására.[6] Halder naplójában feljegyezte: "Otto: a tervünk alapelveivel megegyező előkészületek teljes gőzzel".[7] Hitler 1940. december 18-án kiadta 21. számú hadműveleti utasítását a Wehrmacht legfelsőbb parancsnoksága számára a Fall Barbarossa fedőnevű hadművelet megtervezésére és a vonatkozó előkészületek végrehajtására.

1941 decemberében Hitler leváltotta von Brauchitsch tábornokot a hadsereg éléről és saját maga vett át a posztot. Haldernek nem tetszett, de mégis megtartotta posztját, mivel véleménye szerint itt tudta legjobban befolyásolni a háború menetét.[8]

1942 nyarán Halder számos alkalommal közölte Hitlerrel, hogy alábecsüli a Vörös Hadsereg erejét, Hitler mindvégig azon a véleményen volt, hogy az oroszokat megtörték. Halder emellett azt is ellenezte, hogy von Manstein 11. hadseregét a leningrádi ostromba irányítsák át, illetve a kaukázusi térség ellen készülő német támadást elhibázottnak tartotta. 1942. szeptember 29-én Hitler menesztette a vezérkar éléről, mivel Halder egyre gyakrabban adott hangot nézeteltéréseinek és Hitler szerint elveszítette a háború folytatásához szükséges agresszív mentalitást. Haldert tartalékos állományba helyezték és már nem is kapott aktív katonai megbízatást a háború végéig.

Az 1944. július 20-án Hitler ellen elkövetett sikertelen merényletkísérlet után az SS szisztematikus kínzásal próbálta felderíteni az összeesküvőket. Ekkor derült fény arra, hogy 1938-ban Halder már részt vett egy Hitler-ellenes konspirációban. Haldert feleségével és legidősebb lányával letartóztatták és a flossenbürgi internálótáborban tartották fogva. 1945. január 31-én hivatalosan is elbocsátották a hadseregtől. A háború vége előtt nem sokkal a dachaui koncentrációs táborba szállították át, majd más magas rangú foglyokkal együtt az SS Dél-Tirolba hurcolta. Haidert és feleségét 1945. május 4-én a Wehrmacht katonái szabadították ki az SS őrök fogságából,[9] majd pedig átadták az amerikai hatóságoknak. A következő két évet hadifogolytáborban töltötte.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Franz Halder című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h Auszeichnungsdaten und Ernennungsdaten nach den Angaben zum Nachlass im Bundesarchiv, gesehen 4. Mai 2010
  2. Vgl.: Gerd R. Ueberschär: Generaloberst Franz Halder; in: Gerd R. Ueberschär (Hrsg.): Hitlers militärische Elite, Bd. 1, Primus Verlag, Darmstadt 1998, ISBN 3-89678-083-2, Seite 82
  3. Vgl. Abdruck in Carl Dirks/Karl-Heinz Janßen, Der Krieg der Generäle. Hitler als Werkzeug der Wehrmacht, Propyläen: Berlin 1999, S. 266.
  4. „das russische Problem in Angriff nehmen“
  5. „gedankliche Vorbereitungen treffen“
  6. Overy, R. J. (2004), The Dictators: Hitler's Germany and Stalin's Russia, W. W. Norton & Company, ISBN 0393020304
  7. „Otto: Vorbereitungen entsprechend den Grundlagen unserer Planung voll in Gang setzen“. in: Franz Halder: Kriegstagebuch, Band 2, S. 211 (5. Dezember 1940)
  8. Wheeler-Bennett, page 525.
  9. Hartmann, Christian: Halder. Generalstabschef Hitlers 1938–1942, Paderborn: Schoeningh 1991, ISBN 3506774840

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Franz Halder témájú médiaállományokat.