Claus Schenk von Stauffenberg
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölés szükséges az ellenőrizhetőség érdekében. Ez önmagában nem minősíti a tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása igaz. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.(2011 áprilisából) |
| Claus von Stauffenberg | |
 |
|
| Született | Jettingen,  1907. november 15. |
| Elhunyt | Berlin, .svg){kind=small} 1944. július 20. (36 évesen) |
| Nemzetisége | német |
| Fegyvernem | Wehrmacht |
| Szolgálati ideje | 1926 – 1944 |
| Rendfokozata | Ezredes |
| Csatái | II. világháború Lengyelország megszállása (1939) Franciaországi hadjárat (1940) Észak-afrikai hadjárat (1941–43) |
Gróf Claus Schenk von Stauffenberg (Jettingen, 1907. november 15. – Berlin, 1944. július 20.[1]) német ezredes, a porosz tisztikar tagja, aki 1939–43 között Lengyelországban, Franciaországban, majd Észak-Afrikában szolgált, ez utóbbi hadszíntéren súlyos sebesülést szenvedett. 1944-től a németországi tartalék haderőnél volt vezérkari főnök. A háborús hős Stauffenberg rövidesen bekapcsolódott a Führer elleni összeesküvésbe. 1944. július 20-án ő vitte be a bombát Hitler főhadiszállására. A sikertelen merénylet után letartóztatták, majd Berlinben három társával együtt kivégezték.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Claus von Stauffenberg Dél-Németország legrégebbi és legelőkelőbb családjában született 1907-ben. Édesapja, Alfred Schenk von Stauffenberg gróf eredetileg az utolsó württembergi király lovászmestere volt[forrás?], majd később marsallja lett. Édesanyja Caroline von Üxküll-Gyllenbald grófnő, a napóleoni háborúk porosz hősének, Gneisenau tábornagynak unokája volt.[2] Claus nagyon közel állt nála két évvel idősebb bátyjához, Bertholdhoz, aki Stefan George költő köréhez tartozott. Később sokszor idézett a költőtől, s annak sorait tetteihez jeligeként használja. A hithű katolikus Claus 1933. szeptember 26-án Bambergben feleségül vette Nina von Lerchenfeld bárókisasszonyt, akitől két lánya és három fia született: Berthold (1934), Heimeran (1936), Franz Ludwig (1938), Valerie (1940), Konstanze (1945).
Stauffenberget 1926-ban osztották be a 17. Bamberg lovashadosztályba, ahol tehetséges katonaként szolgált. Később a berlini Katonai Akadémiára küldték, ahol vezérkari képzést kapott 1938-ig. Ezután a wuppertali 1. könnyű hadosztályhoz került, ahol Erich Hoepner altábornagy parancsnoklása alatt részt vett a Szudétákért folytatott harcokban. Hoepner ekkor már tagja volt annak az összeesküvő csoportnak, amely 1938 szeptemberében katonai puccsal akarta eltávolítani Hitlert (Septemberverschwörung). (Ennek a csoportnak volt tagja Erwin von Witzleben gyalogsági tábornok is, aki később, a Hitler elleni 1944-es összeesküvésben is részt vett, annak legmagasabb rangú tagjaként). Hitler váratlan diplomáciai sikere, a Szudétavidék békés megszerzését megengedő müncheni egyezmény megkötése hiúsította meg 1938 szeptember 29-én az összeesküvőket arra indította, hogy letegyenek tervükről.
A Franciaország elleni támadások idején Stauffenberg vezérkari tisztként szolgált. 1943-ban a 10. páncéloshadosztályhoz vezényelték, amelynek Erwin Rommel tábornok visszavonulását kellett volna fedeznie Észak-Afrikában. 1943 április 7-én súlyosan megsebesült. Stauffenberg elvesztette bal szemét, jobb kezét, és két ujját a bal kezén.[3] A többszörösen megsebesült Stauffenberget 1943. április 7-én, mielőtt a német sereget bekerítették volna Észak-Afrikában, visszaszállították Németországba. Három hónapot töltött a kórházban Münchenben. 1943 tavaszától meghatározó tényezőjévé vált a Hitler elleni küzdelemnek. Stauffenberg hamar eltávolodott a nemzetiszocialisták antiszemitizmusától. Miközben szembesült a német politika kelet-európai következményeivel, fel tudta becsülni a kárt, amit Hitler háborúja okozott Németországnak. Hennig von Treschkow, Friedrich Olbricht tábornok és Fritz-Dietlof Graf von der Schulenburg főhadnagy hatásának köszönhetően Stauffenberg a katonai ellenállás központi személyiségévé vált. Fontos kapcsolatot épített ki polgári ellenállási csoportokkal, és Carl Friederich Goerdelerrel és Ludwig Beckkel egyetemben ő koordinálta a merénylet tervét. Ekkor az ellenállók már készen álltak Párizsban, Bécsben, Berlinben. Stauffenberg a különböző csoportok és körök közös stratégiájának kialakítására törekedett. Felépülését követően a berlini Tábornoki Irodába került mint vezető beosztott. Stauffenberget a Hitler elleni merénylet és a sikeres hatalomváltás után magas poszt várta volna az új kormányban.
Részvétele a Hitler elleni merényletben [szerkesztés]
1944 július 20-án bomba robbant Adolf Hitler kelet-poroszországi, Wolfschanze nevű főhadiszállásának helyzetmegbeszélő barakkjában[4], alig két méterre a Führertől és a Wehrmacht legfontosabb vezetőitől. Ezzel életbe lépett a Valkűr Hadművelet, amellyel vezérkari tisztek egy csoportja átvette volna a hatalmat. Az összeesküvés élén Stauffenberg ezredes állt, aki személyesen helyezte el a bombát az épületben, Hitler közelében. Aztán, a merénylet forgatókönyve szerint, Stauffenberget telefonhoz hívatta adjutánsa, aki, ezzel az ürüggyel távozott a helyszínről.[3] Pár perccel később, Heinz Brandt ezredes, miután véletlenül kétszer is belerúgott, türelmetlenül lehajolt a táskáért és Hitler közeléből eltávolítva az asztal mögé tolta. Ráadásul Hitler a robbanás előtti pillanatban el is távolodott az asztaltól.[5] Ezen körülmények miatt (a zárt terű bunker helyett a kis ellenállást jelentő barakképületben történt a detonáció, aminek hatását lényegesen tompította az asztal, amely Hitler és a bomba közé került), Hitler és a jelenlévő tisztikar többsége megúszta könnyebb sérülésekkel. A sikertelen merénylet után az ellenállási mozgalom is megbukott, és az ezt követő megtorló akciókban több mint 5000 embert tartóztattak le és 200-at ki is végeztek, köztük Stauffenberget is, aki a gyilkos sortűz előtt így kiáltott fel: „Es lebe das heilige Deutschland!”, vagyis: „Éljen a szent Németország!”.[6]
Emlékezete [szerkesztés]
Karaktere filmeken [szerkesztés]
Hitler elleni merényletről több filmfeldolgozás készült. (Megölni Hitlert!; Valkűr; Stauffenberg - A Valkűr hadművelet)
Jegyzetek, források, hivatkozások [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Matthias Uhl, Henrik Eberle. A Hitler-dosszié. Park Könyvkiadó, 590. o. ISBN 963-530-716-0 (2006)
- F. Bernaś, J. M. Bernaś. Merénylet Hitler ellen. Kossuth Könyvkiadó., 122. o. ISBN 963-09-1006-3 (1978)
- Christian von Krockow. A Valkűr-hadművelet : a Hitler elleni összeesküvés. Gabo Kiadó, 198. o. ISBN 978-963-689-265-4 (2008)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
 |
Ez a katonáról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
 |
Ez a német személy életrajzát bemutató lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
