Szurony

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bajonett a puskán
Amerikai katonák szuronyhasználati kiképzésen 1917-ben, Texasban

A szurony vagy bajonett a hosszú lőfegyverek végére illeszthető tőr. Közelharcban használják.

A szuronyt már a 16. században feltalálták, de eleinte nem hadászatban, hanem a vadászatok során alkalmazták, elsősorban vaddisznók leszúrására. A 17. században először a svéd seregben vezették be a szuronyt. A gyalogsági erők pikákat használtak akkoriban a közelharcban, addig a lőfegyverek egyfajta másodlagos szerepet játszottak, hogy tűzzel az ellenség sorait ritkítsák, erejüket gyengítsék. Azzal, hogy döfőfegyvert szerelhettek a muskéták végére, a szuronyok lassan kezdték átvenni a lándzsák szerepét. A 18. században már minden európai hadseregben szuronyos puskákat használtak.
A szúróeszköz használatának elsődleges oka, hogy a muskétákat minden lövésnél újra kellett tölteni, s a közvetlen közelből támadó ellenségre nem mindig nyílt alkalom lőni. Azonkívül a tűzzel sem tudták minden esetben likvidálni a támadókat. Manapság sorozatosan lövő gépfegyverekre is tesznek szuronyt, mivel a közelharcokban nem mindig van lehetőség elsütni a fegyvert. A másik oka, ha kifogynak a töltényből, akkor valamiképp védekezni tudjanak a katonák.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Discovery Civilisation: Háború és civilizáció (War and civilisation)
  • Magyarország hadtörténete, Zrínyi katonai kiadó, Budapest 1985. szerk.: Liptai Ervin ISBN 9633263379