Szabadság (filozófia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
„A szabadság szelleme”, Augustin Dumont (1801–1884) szobra a párizsi Place de la Bastille közepén lévő oszlopon
„Ama-gi”: a szabadság szimbóluma sumér ékírással (a fogalom egyik első ismert formája

A szabadság meglehetősen tág fogalom, amelyet az egyes filozófiai irányzatok különbözőképpen értelmeztek. Két leggyakrabban használt értelmében a személyes szabadság a szociológiai és politológiai tanulmányok tárgya lehet, míg a belső szabadság vagy a metafizikai értelemben vett szabadság inkább filozófiai – pszichológiai fogalom.

A szabadság értelmezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A szabadság általában idegen erőtől való függetlenséget jelent. Ily értelemben lehet fizikai szabadság, vagyis lehetőség (képesség) valamit tenni vagy nem tenni. A fizikai szabadságot erőszak („vis”) vagy erőhatalom („vis major”) zárhatja ki.
  • Személyes szabadság a szabad mozgás, a test szabad használata, mely büntetőjogi védelem alatt áll, és csak a törvényben meghatározott esetekben és formák között szorítható meg (személyi szabadság korlátozása). A személyi szabadság el nem ismerésen és intézményesítésén alapult az ókori rabszolgaság, a rabszolgatartó gazdasági rendszer, a középkorban a jobbágyok földhöz kötöttsége.
  • Az erkölcsi szabadság az ember akaratelhatározási szabadságát jelenti, ebben a formában az akarat és akaratszabadság szinonimája. Az akaratszabadságot általában csak az embernél lehet értelmezni, míg az emberen kívül eső természetet kötöttnek vagy nem szabadnak tekintik, mivel a szükségszerűség jellegével bíró természeti okság törvényének feltétlen uralma alatt áll.
  • A jogi értelemben vett szabadság kiterjed mindarra, amit a jog szerint tenni lehet.
  • Költői vagy szélesebb értelemben alkotói szabadság

A szabadság Rudolf Steiner megközelítésében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rudolf Steiner, az antropozófia alapítója szerint az ember akár már most is elérheti a teljes szabadságot. Szerinte az ember lénye a földön alá van vetve a testi létezésnek, ami által a test kényszerítő befolyásait kénytelen elszenvedni. Az ember mégis megszerezheti szabadságát - amely nem a testből ered, hanem a szellemből - a létezés azon területén, ahol ez lehetséges. Egyetlen ilyen terület van, a megismerés, pontosabban a gondolkodás. A szabadság csak a gondolkodásban létezhet, de az ember jelenleg még ebben is csak részben képes szabadságra. A gondolkodás fejlesztésével azonban eltávolíthatók azok a tényezők, amelyek egyelőre akadályozzák a teljes szabadság elérését.

Akaratszabadság nem létezik, pontosabban csak annyiban létezhet, amennyiben a gondolkodásban működő individuális akaratról beszélünk. Azt szabadon akarhatjuk, hogy mit gondoljunk, mert ebben elérhetjük a testtől, és ezzel a kényszerű befolyásoktól való teljes függetlenséget, de abban már nem vagyunk szabadok, amit testünkkel teszünk, mert az nem csak a mi szabadságunktól függ, hanem a befolyásunktól függetlenül benne működő törvényszerűségektől is. Például elhatározhatjuk gondolkodással, hogy felemeljük karunkat, de amíg testi karunk izmainak, vérellátásának és egyéb - elgondolásunktól függetlenül működő - tényezőinek befolyása van a kar felemelkedésére, addig nem mondhatjuk, hogy karunkat (teljes) szabadságban emeljük fel. Hiszen nem tudjuk, hogyan feszítjük meg és lazítjuk el az izmokat, miközben elhatározásunk nyomán a kar felemelkedik. Nem mondhatjuk tehát, hogy az izmok, és egyáltalán a test használatával végrehajtott cselekedetek szabadok. Ezzel szemben a gondolkodásban azért lehet az ember szabad, mert az először is alapvetően testtől független szellemi tevékenység, másrészt a gondolkodásban megjelenő képeknek nincs önmagukban kényszerítő erejük. Hogy ma többnyire mégis csak részben szabad az ember még a gondolkodásban is, annak az az oka, hogy gondolkodó ereje túl gyenge ahhoz, hogy a test (az agy, idegrendszer, anyagcsere) befolyásai alól teljesen kivonja magát.

Steiner szerint a szabadság felé történő emberi fejlődés egyben újabb, fejlettebb tudatállapotok elérése is lesz egyben.[1] A távoli jövőben lehetséges lesz az is, hogy ne csak a gondolkodásban legyünk szabadok, ehhez azonban előbb fel kell ébrednünk az akaratban, ami a mai embernél folyton alvásban működik. Ha nem aludnánk az akaratban, akkor bensőleg nem csak tudnánk, hogyan feszítjük meg az izmokat és hogyan működtetjük közben a izomsejteket, hogy a kar felemelkedjen, hanem ezeket még szabadon is szabályozhatnánk.

A szabadság érzése és a valódi szabadság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Valamely cselekedetet annyiban érzünk szabadnak, amennyiben individuális mivoltunk eszmei részéből származik. A cselekedet minden más részét, akár a természet kényszere, akár valamely erkölcsi norma kényszere alatt hajtjuk végre, nem-szabadnak érezzük. Szabad az ember, ha mindenkor önmaga szerint képes élni. Valamely morális tett csak akkor a saját tettem, ha azt ilyen értelemben szabadnak nevezhetem.”[1]

Steiner szerint az ember - ha csak pillanatokra is, de - képes a megismerés legmagasabb fokára jutni és intuitív módon morális ideákat, eszméket befogadni. „A különbség köztem és embertársaim között nem az, hogy két teljesen különböző eszmei világban élünk, hanem az, hogy a közös eszmevilágból ő más intuíciókat fogad be, mint én. Ő a saját intuícióit akarja kiélni, én a magaméit. Ha mindketten valóban az eszmevilágból merítünk, és nem a külső (fizikai vagy szellemi) ösztönzéseket követjük, akkor a közös törekvéseinkben, a hasonló szándékainkban találkozhatunk. Morális félreértés vagy összeütközés morálisan szabad emberek között kizárt. Csak a morálisan nem-szabad ember, aki tehát valamely természeti ösztönt vagy valamilyen általa kötelességből elfogadott parancsot követ, helyezkedik szembe embertársával, mert az nem követi ugyanazt az ösztönt vagy ugyanazt a parancsot. A cselekvés iránti szeretetben élni és a másik akaratát megértve őt élni hagyni, ez a szabad ember alapelve. A szabad ember nem ismer el más szükségszerűséget, mint azt, amellyel saját akarata intuitív összhangban van; és hogy egy konkrét esetben mit fog akarni, azt saját eszme-felfogóképessége dönti el.”[1]

„A szabadságból származó cselekedet nem zárja ki, sőt magában foglalja az erkölcsi törvényeket is. Az ilyen cselekedet magasabb rendű, mint azok a cselekedetek, amelyeket az erkölcsi törvények kényszerítenek rám. Miért szolgálná kevésbé az általános jólétet a tett iránti szeretetből végrehajtott cselekedetem, mint ha csakis azért cselekednék valamit, mert kötelességemnek tartom az általános jólét szolgálatát? A puszta kötelesség fogalma kizárja a szabadságot, mert nem ismeri el az individualitást, hanem azt követeli, hogy az egyén vesse alá magát valamely általános normának. A cselekvések valódi szabadsága csak az etikai individualizmus álláspontján állva képzelhető el.”[1]

„Igazán emberek csak annyiban vagyunk, amennyiben szabadok vagyunk.”[1]

Steiner szerint „A szabad moralitás álláspontja szerint tehát a „szabad szellem” nem az ember már kész létformája, hanem csak egy végső fejlődési stádiuma.”[1]

Belső szabadság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A filozófiában a szabadság értelmezése általában a szabad akarattal egyezik. A francia filozófus, Jean-Jacques Rousseau jelentette ki, hogy a szabadság az ember alapvető jellemzője: „Az ember szabadnak született, de mindenütt láncokat visel.

A libertárius filozófusok értelmezése szerint minden ember mindenkor szabad – ahogyan Jean-Paul Sartre fogalmazott: az emberek szabadságra vannak kárhoztatva. Eszerint mindenkinek lehetősége van döntést hozni és cselekedni – egy külső hatalom csak a cselekvést tudja megtorolni, de nem tudja megelőzni. Ezzel ellentétben a determinista filozófusok szerint a jövőt elkerülhetetlenül befolyásolja a múlt és a szabadság ennek megfelelően csak illúzió.

Pozitív és negatív szabadság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Isaiah Berlin filozófus „Two Concepts of Liberty” című előadásában különböztette meg a negatív szabadság („szabadság valamitől”, azaz „freedom from”) és a pozitív szabadság („szabadság valamire”, azaz „freedom to”) fogalmát. Berlin értelmezésében a pozitív szabadságot igen gyakran arra használták fel, hogy az emberek negatív szabadságjogait megnyirbálják. Berlin a Szovjetuniót hozta fel példaként, ahol az ország vezetése az általuk kitűzött célok elérése érdekében („pozitív szabadság”) a magánemberek jogainak megnyirbálását, brutális erőszakot és nemritkán tömeges gyilkosságokat (azaz a negatív szabadság megsértését) is elfogadhatónak tartotta.[2]

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is a szabadságnak ezt a kétféle, pozitív és negatív értelmezését használja, amikor felsorolja az alapvető emberi jogokat, mint pl. „védelem a kínzás, a kegyetlen, embertelen bánásmód és büntetés elől” (negatív szabadság) és „a vélemény és kifejezése szabadsága” (pozitív szabadság).

Belső autonómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szabadság másik értelmezése vagy megjelenési formája a belső autonómia, azaz a lelki szabadság állapota. Ezt az állapotot többféleképpen értelmezték:[3]

  • képesség az értelemmel összhangban lévő cselekvésre;
  • képesség önmagukkal vagy belső értékeikkel összhangban való cselekvésre;
  • képesség az egyetemesen elfogadott értékekkel („helyes” vagy „jó”) összhangban való cselekvésre; és végül
  • képesség az értelemtől és a vágyaktól teljesen független, vagyis önkényes (autonóm) cselekedetek végrehajtására.

Elsősorban a spirituális filozófusok tartották a szabadságot az emberi akarat eredményének, vívmányának és nem pedig az emberrel született állapotnak. Rudolf Steiner szabadságfilozófiája megkülönböztette a gondolati világban elérhető (individuális akarati) szabadságot a testi cselekedetekben működő szükségszerűségeknek való alávetettségtől, amelyekben az akarat egyelőre nem tud szabadon kibontakozni, mert ahhoz az individuum akaratának teljesen felül kellene emelkednie a test természetén.

Van, aki szerint a belső szabadságot a gondolataink és az érzékeink közötti rés áthidalása adja.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Rudolf Steiner: A szabadság filozófiája, Genius Kiadó - Új Mani-fest Kiadó, Budapest, 2005. IX. fejezet
  2. Berlin: Two Concepts of Liberty (angolul)
  3. Wolf, Susan, Freedom Within Reason

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
freedom témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabadság (filozófia) témájú médiaállományokat.