Ingerület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ingerület az inger haladását jelenti az idegsejteken. Ez a folyamat egy bioelektromos jelenség, amely oxigénfogyasztással és hőtermeléssel jár, és kifejezője az akciós-potenciálgörbe, amit oszcilloszkóppal lehet kimutatni. A megfelelő ingerre az ingerlékeny szövetek anyagcseréjük megváltoztatásával válaszolnak, ezt az anyagcsere változást nevezzük ingerületnek.

Ingerületvezetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha az inger kellő erősségű, az ingerület nem szorítkozik az ingerlés közvetlen helyére, hanem szétterjed az egész szövetben. Az ingerületvezetés megnyilvánulásának jellegét az ingerlékeny szövet tulajdonságai határozzák meg. Hatásos ingerre - az inger természetétől függetlenül - az izom összehúzódással, a mirigy-szövet váladéktermeléssel, az idegrost ingerületvezetéssel stb. válaszol.

Terjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A membrán felszínén az ingerületvezetés a potenciálkülönbségeken alapszik. Így halad az ingerület. Ez minden sejtre jellemző, csak más szövet sejtjeinél a potenciálkülönbség nem túl nagy, így nem vezeti, kivétel az idegsejt és az izomsejt, ezért csakis ezek a sejtek ingerelhetőek. A sejtmembrán külső és belső felén különböző egy vegyértékű ionok vannak. A külső felén Na+ nagy mennyiségben, és Cl kis mennyiségben, tehát a sejtmembrán külső fele pozitív töltésű. Belső felén: K+ és nagy mennyiségben fehérje negatív töltésű anionok vannak, ezért a belső fele negatív töltésű lesz. Ezeket a membránokat polarizált membránnak nevezzük. Nagy az elektromos potenciálkülönbség, −90 mV (nyugalmi feszültség). Ha inger éri a membránt, akkor egy rövid időre megváltozik a feszültség. Ez azért alakul ki, mert az inger hatására a membrán áteresztővé válik a Na+-mal és nagy mennyiségű Na+ áramlik be az idegsejtbe. Így egy rövid időre a belseje válik pozitívvá és a külseje lesz negatív. Ezt depolarizációnak nevezzük. Ez az akcióspotenciál-hullámként halad végig a membránon, végül visszaáll az eredetire.

Az akciós potenciál görbéje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az akciós potenciál görbéje 5 szakaszból áll:

  • nyugalmi potenciál – a membránra még nem hatott ingerület;
  • depolarizáció – a Na+ ionok áramlása megkezdődik;
  • csúcs potenciál – az áramlás mértéke a legnagyobb;
  • repolarizáció – megindulnak visszaáramlani az ionok a kezdeti helyre;
  • hiperpolarizáció – a membrán belső fele egy rövidebb ideig negatívabb lesz, mint a nyugalmi potenciálkor. Ez azért van, hogy az ideg ne legyen rögtön ingerelhető (refrakter állapot).

A görbe magassága mindig ugyanolyan, vagyis érvényes a „minden vagy semmi” törvénye, ha az inger eléri az ingerküszöböt, kialakul az akciós potenciál, és a továbbiakban bármennyire nagy inger éri nem változik meg a magassága, ha viszont nem éri el az ingerküszöböt, semmi sem történik. Ha nagyobb volt az inger, a hullámok sűrűn vannak. Tehát a hullám frekvenciája mutatja az erősséget, nem a hullám magassága. Egy ilyen akció a másodperc ezrede alatt játszódik le. Az ingerület haladása az idegsejtben függ az idegsejt tulajdonságától, a myelin hártya jelenlététől (ha van, akkor a Ranvier befűződésen halad, így akár 120 métert is megtesz szekundumonként, de ha nincs Mielin hártya, akkor a haladási sebesség csak pár m/s), külső tényezők (hőmérséklet, nyomás…), vegyi anyagok jelenléte (például alkohol, drog).