Diadalív (épülettípus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Constantinus császár diadalíve Rómában.

A diadalív szabadon álló, nyitott kapuív, amit valakinek vagy valaminek a tiszteletére, gyakran győzelem alkalmával emelnek. Néha diadalkapunak is nevezik, bár ez a szó nemcsak állandó építményt jelölhet, hanem ideiglenes építményt is. A diadalívnek vagy egy, vagy három átjárója van, az ünnepelt személy a középsőn haladt át az ünnepelés közben. A homlokzatot mind az elő- mind a hátoldalon hatalmas oszlopok tagolják, közöttük pedig domborműveket vagy szobrokat helyeznek el.

Diadalívnek nevezik a keresztény építészetben a szentélyt a hajótól elválasztó boltívet is. Ez szimbolikus utalás Krisztusnak a bűn fölött aratott győzelmére.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A diadalív a Római Birodalomban meghonosított emlékműforma, melyet arra érdemes hadvezérek, később császárok számára állítottak. A római diadalívek a későbbi korok diadalíveinek stílusa számára is mintául szolgáltak.

Kezdetben az ókori kelet nagy birodalmai oszlopokat állítottak, melyek hirdették az uralkodó országának győzelmét. Ahogy az oszlopokra, úgy a templomok kapuira is kerülhettek diadaljelentések.

Híres diadalívek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Titus diadalíve Rómában

Róma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

London[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Franciaország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Románia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Diadalív (épülettípus) témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Nézd meg a diadalív címszót a Wikiszótárban!