Seuso-kincs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Seuso-kincsek egy ókori római eredetű, vitatott tulajdonjogú, ezüst dísztárgyegyüttes.[1]

A kincslelet hét darabja utoljára a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban volt kiállítva.

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Dunántúlt időszámításunk előtt 12-ben foglalták el a Római Birodalom csapatai. Az akkor még nagyobb kiterjedésű, partjain ingoványos Lacus Pelso (mai nevén Balaton) mentén élt a mai Polgárdi szőlőhegyén Seuso (Sevso[2]), aki gazdag római polgár, esetleg a római hadsereg magas rangú tisztje, helytartója lehetett. Valamelyik barbár betörés alkalmával rejthette el a kincseket.

Polgárdi térségében húzódott egy fontos római út, nem volt messze Gorsium (Tác) sem.

Megtalálása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sümegh Józsefről Polgárdiban mindenki tudta, hogy 1975-1976-ban rendkívül értékes, hatalmas színezüst tálakat, kancsókat talált, amelyeket másfél évtized múlva New Yorkban a Sotheby’s aukciósház árverés előtti kiállításán Seuso-kincsek néven ismert meg a világ. 1980-ban a leszerelés előtt álló kiskatona, Sümegh József felakasztott holttestét egy kőszárhegyi pincében találták meg, amely akkor a polgárdi Borbély család tulajdonában állt. Az ügyészség vizsgálata akkor is, majd tíz évvel később is öngyilkosságnak minősítette az esetet.

A kincs további sorsa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1982-ben az angol Lord Northampton megbízta az Allen és Overy ügyvédi irodát, hogy szerezze meg a Seuso-kincs tizennégy darabját (a kincs ismert helyen lévő hányada 15 darabból áll). Az ügyvédi iroda libanoni származási iratokat is mellékelt a műkincsekhez, amik később hamisnak bizonyultak. Emiatt nem is akadt aukciósház, amelyik vállalta volna a kincs adásvételének lebonyolítását. 2003-ban a Pápán raboskodó Lelkes József azt nyilatkozta egy bulvárlapnak, hogy együtt ásta ki a kincseket Sümeghgel a Polgárdi melletti bányában, amelyeket egy két méter mély gödörben találtak, két nagy üstbe rejtve. A negyvendarabos leletet eladogatták. Lelkes elmondta azt is, hogy három másik, a titkot ismerő barátja is furcsa körülmények között halt meg.

Dionüszosz-kancsó a kiállításon, Országház

A magyar állam 1993-1994-ben négy pert indított Lord Northhampton ellen tulajdonjoga bizonyítására. Eddig minden per a lord javára dőlt el. A szakértők megalapozatlannak minősítették a magyarok által felhozott bizonyítékokat: azt, hogy az egyik tálon a PELSO felirat olvasható. A rómaiak Pelso, Pejso illetve, Peiso, Pelsois, Pelsodis lacus név alatt ismerték a mai Balatont. Szabadbattyánban római villát tártak fel, mely a feltételezések szerint a kincs tulajdonosáé, Seusóé lehetett. A magyar szakértők szerint a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött, 1878-ban szintén Polgárdi mellett előkerült késő római kori ezüstállvány, a quadripus összehasonlító anyagvizsgálatától várnak perdöntő bizonyítékot.

Miután Magyarország (az igényét szintén beterjesztő Horvátországgal együtt) a pert elvesztette, Lord Northampton 2006 októberében bejelentette eladási szándékát, így kívánva

fedezni egyéb kiadásait. [3] Bár a várható eladási árat több tízmillió angol fontra becsülik, a kincset azóta se sikerült eladnia. Zelnik István műgyűjtő állítólag megvásárolná Magyarországra hozatal céljából[4].

Hajdú Éva korábbi miniszteri biztos nyilatkozata szerint, 2006-2008 között a magyar állam az összes előkerült műkincset (15 db) megvásárolhatta volna 10 millió euróért, az adásvétel azonban ismeretlen okból meghiúsult. Nem kizárt, hogy a kincs bizonytalan tulajdonjoga miatt.[5] Erre 2014 márciusában derült fény, amikor a kincsek egy része (hét darab)[6] végül visszakerült Magyarországra. A magyar állam a kincsek őrzési jogáért[7] 15 millió eurót (kb. 4,5 milliárd forintot) fizetett. Ez egyfelől a lelet feléért másfélszer magasabb a néhány évvel korábban felmerült - a teljes meglévő készletért kért - árnál, másfelől jóval kisebb, mint az az összeg (40 millió font, 2014-es áron max. 16 milliárd forint), amennyi a teljes leletegyüttes kikiáltási ára volt 1990-ben, a New York-i Sotheby’s aukciós ház árverésén, ahol először bukkantak fel a műkincsek.[8][9]

Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója 2013 decemberében írta alá a szerződést a magyar állam nevében, de a brit hatóságok csak 2014 márciusában adták meg a kiviteli engedélyt. Az igazgató elmondta, hogy Magyarország a teljes kincs tulajdonjogát továbbra is magának követeli. Mivel hamis okmányokkal került nyilvánosságra, a tulajdonjogát nem is lehetett volna megvenni. Az itthon lévő négylábú állvány anyagvizsgálati összehasonlítása, a hazakerült darabokon feltehető mikroszkopikus talajmaradványokkal további bizonyítékot szolgáltathatnak a tárgyak megtalálási helyéről. Baán szerint ekkor, ha léteznek a kincsnek további, lappangó darabjai, azok jelenlegi birtokosai valószínűleg jelentkeznek majd, hogy megállapodjanak a magyar kormánnyal.[10] [11]

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kincs keletkezése a késő negyedik ill. korai ötödik századra datálható. A leletek közül a legjelentősebb a nagy, 70 centiméter átmérőjű, csaknem 9 kg súlyú tál, amelyen a következő latin felirat olvasható:


Hec Sevso tibi durent per saecula multa
Posteris ut prosint vascula digna tuis

angol fordítása:

May these, O Sevso, yours for many ages be
Small vessels fit to serve your offspring worthily.

magyar fordítása:

Őriztessenek meg neked még sok évszázadig eme edények, ó Seuso,
hogy leszármazottaidnak is javára szolgálhassanak.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A kincsről készült legfrissebb tudományos igényű összefoglaló (angol-magyar nyelven) Visy Zs. - Mráv Zs.: A Seuso-kincs és Pannonia The Sevso Treasure And Pannonia, Pécs. 2012. http://genianet.com/content/Visy_Zsolt_%28szerk%29_A_Seuso_kincs_The_Sevso_Treasure.html
  2. http://index.hu/tudomany/tortenelem/2012/08/01/a_kincs_ami_lesz/
  3. http://index.hu/kultur/klassz/seuso1008/
  4. http://index.hu/tudomany/tortenelem/2012/08/01/zelnik_istvan_hazahozza_a_seuso-kincset/
  5. Hajdú: 10 millióért tudtuk volna megvenni a Seuso-kincseket
  6. Ezt jelentette be Orbán! Portfolio.hu 2014. március 26. 13.11
  7. Mit kell tudni a kalandos történetű Seuso-kincsekről?. portfolio.hu, 2014. április 2. (Hozzáférés: 2014. április 2.)
  8. Hazakerült a Seuso-kincs. origo.hu, 2014. március 26. (Hozzáférés: 2014. március 27.)
  9. Magyarországon a Seuso-kincsek Magyar Hírlap, 2014. március 26., szerda
  10. http://hvg.hu/kultura/20140327_Miert_is_fizettunk_45_milliardot_a_Seuso Miért fizettünk érte, ha a miénk?
  11. http://www.origo.hu/itthon/20140401-interju-baan-laszloval-a-seuso-kincsekrol.html A magyarok Da Vinci-kódja

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Seuso-kincs témájú médiaállományokat.