Indra (isten)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Indra hátasállatán

Indra (Dévanágari írással: इन्द्र) a mennydörgés, villámlás és a harc istene a hindu mitológiában. A Rigvéda egyik legfőbb istensége, csodatévő tetteit, átváltozásait himnuszok sora örökíti meg. Hatalmas, harcias alakját vörös és arany színnel festett szobrokon és festményeken ábrázolják. Kezében villámjogar, amellyel harcol, vagy harcban elesetteket támaszt fel. Esőistenként is tisztelik, így a természet teremtőerejét látják benne. Hátasállata az Avitra elefánt. Lakhelye a Méru-hegy, ahol az istenek királyaként uralkodik.

Indra az ég és föld gyermeke, ezeket ő választotta ketté. A démonok (ráksaszák) legfőbb ellensége. Az istenek fővezére. Hatalmas erejét az isteni italból, a szómából nyeri, amelyből ha iszik, oly nagyra nől, hogy elhomályosítja az eget és a földet.

Egy mítosz szerint Vritra kígyódémonnal való győztes csatája után megszűnt a káosz, megnyíltak a vizek, a nap megerősödött, és megjelent az élet. Más változatok szerint egy barlangból szabadította ki az istenek ellopott teheneit, így jelent meg a fény a földön. Ez utóbbi mítosz az alapja annak, hogy Indrát a szarvasmarhák védőszentjének is tartják.

A Rigvédában betöltött központi szerepe (mint az indoárják hatalmának egyik jelképe) a hinduizmmus fejlődése során lassan csökkent, azzal párhuzamosan, ahogy Visnu és Siva felemelkedett. Krisna, Visnu egyik avatárája Indra helyett a Govardhana-hegy imádatára bíztatta a marhapásztorokat, hiszen az táplálja állataikat. Indra ezen feldühödött, és borzalmas vihart küldött az emberekre, akik az eső elől nem tudtak elmenekülni. Krisna kisujjával felemelte a hegyet és menedéket nyújtott a pásztoroknak. Ekkor Indra elcsendesedett és meghódolt Krisnának. Az istenek királya fokozatosan háttérbe szorult.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vanamali Gunturu: Hinduizmus. Budapest: Bioenergetic. 2005 ISBN 9639569771  
  • Rachel Storm: Keleti mitológiák enciklopédiája. Budapest: Gloria. 2000 ISBN 9639283045  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]