Meditáció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A meditációt bárki, bármikor megtanulhatja

A meditáció rendszerint olyan lelkiállapotra utal, amikor a testet tudatosan ellazítjuk, és szellemünket átengedjük a nyugalomnak és a belsőnkre való koncentrálásnak. A cél a lelki béke, megnyugvás keresése. Ilyenkor sikerül a környezetből kikapcsolódni, úgyhogy pszichológiai szempontból az élményt akár megváltozott tudati állapotnak is lehetne nevezni.

Számos nagy vallásban gyakorolnak rituális meditációt, míg az előbbi meditáció nem jelent szükségképpen vallásos tevékenységet.

A meditáció jelenlét. Megszűnik minden, az Itt és Most van. Nem csupán egy dologra koncentrál az ember, mert ezáltal megítéli az összes többit. Meditáció során kontemplálunk. Mindent érzékelünk. Amikor ezt megtanulja valaki, akkor egy zajos piactéren tud a legjobban meditálni.

Sokan úgy vélik, a meditáció valami egzotikus dolog, amely kizárólag a keletről érkező vallásokhoz kapcsolható. Vannak, akik úgy gondolják, ez valami olyasmi, amihez egy bizonyos módon kell ülni. Talán azt hiszik, ilyen gyakorlatot csak a „szent emberek” végeznek. Ám ezen feltételezések egyike sem igaz. Amikor valaki meditál, mindössze annyit tesz, hogy az elméjét egy bizonyos dologra összpontosítja. Valójában egy könyv olvasása vagy egy film nézése ugyanúgy egyfajta meditáció.

A meditáció se nem misztikus, se nem másvilági, se nem nehezen elsajátítható. Nem csak egy bizonyos „elit” élhet vele, és nem csak azoknak való, akik szerteágazó tudásra tettek szert a keleti vagy egyéb vallásokban. A meditáció nagyon is kézzelfogható, praktikus, és mindenki számára elérhető módszer. Ha semmilyen spirituális gyakorlatot nem folytatunk, és nem hiszünk semmiféle istenben vagy felsőbb hatalomban, a meditáció gyakorlatával akkor is boldogabb életet teremthetünk magunknak.

A meditációt évezredek óta, több kultúrában alkalmazzák, mivel számtalan előnye van. Mind a testünkre, mind az elménkre, mind az érzelmeinkre hatást gyakorol. A rendszeres meditáció eredményeképpen

  • egészségesebbek leszünk, mert amikor a légzésünkre figyelünk, csökken a vérnyomásunk, lelassul a szívverésünk, nyugodtabbá válunk;
  • élesedik az elménk, amely hatékonyabbá teszi a kommunikációnkat mind a munkahelyünkön, mind a társunk, a barátaink, a családunk körében;
  • könnyebben tudunk koncentrálni, ezért kevésbé érezzük magunkat leterheltnek;
  • tudatosítjuk az érzelmeinket, ezért ritkábban fordul elő, hogy túlreagáljuk a dolgokat;
  • hamarabb megtaláljuk a megoldást életünk azon területein, ahol úgy érezzük, elakadtunk;
  • közelebb kerülünk önmagunk, a körülöttünk lévő emberek, az életünk, az életfeladatunk megértéséhez.[1]

A buddhista meditáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A meditáció a már megértett információt tapasztalattá változtatja. Első szinten az a célja, hogy lenyugtassa és egy helyben tartsa a tudatot. Teret hoz létre a tapasztaló és annak tapasztalatai között, a bölcs ember számára lehetővé téve, hogy az élet komédiáiban vállaljon szerepet, és távol tarthassa magát a tragédiáktól. E védelmező távolságot általában úgy alakítjuk ki, hogy a légzésünkre figyelünk, vagy egy buddhaformára összpontosítunk – a meditáció ezen fajtáját szanszkritul samatá-nak, tibetiül siné-nek hívják. Ha képesek vagyunk ezt a tudatállapotot megtartani meditációnk „laboratóriumi körülményei” között, fokozatosan meg fogjuk valósítani a hétköznapokban is. Ez a fejlődésünk első lépése, mely a mély felismerés, valamint a komplikáltabb gyakorlatok alapja.

A meditáció második szintjét szanszkritul vipasjaná-nak, tibetiül laktong-nak nevezik. Ebben az esetben nem formán meditálunk, hanem magára a tudat természetére tekintünk – ezért nevezik a mély felismerés gyakorlatának. Anélkül vagyunk tudatosak, hogy tudatosságunknak bármilyen tárgya lenne – így a felismerés és a megértés spontán bontakozik ki.

Tehát összefoglalva elmondhatjuk, hogy a meditáció a tudat összpontosítása valamire, majd az ezen alapuló és ebből kibontakozó tisztánlátás.

A Quan Yin meditáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A "Quan Yin" kínai kifejezés a hangrezgésen való elmélkedést jelenti. A Quan Yin Módszer egyedi és egyben a legősibb meditációs technika, amely segít, hogy újra felfedezzük a bennünk lévő Mindenható Erőt, amely a Belső Fényen és Hangon át jelenik meg.

„Ezt az Igét vagy mennyei rezgést minden vallás említi. Mi Yin-nek hívjuk, mások mennyei zenének, Logos-nak, Tao-nak stb. Ez rezeg minden életben, és táplálja az egész világmindenséget. Ez a belső melódia meggyógyíthat minden sebet, beteljesíthet minden vágyat, és enyhíthet minden világi szomjat. Ez mindenható és csupa szeretet. Mivel mi ebből a Hangból vagyunk, ezért az ezzel való kapcsolat szívünkbe békét és elégedettséget hoz. Miután ezt a Hangot halljuk, egész lényünk változik, és az életről alkotott minden nézetünk nagymértékben megváltozik a legjobb irányba.”

Részlet az „Azért jöttem, hogy hazavigyelek” c. könyvből, 136. old. Ching Hai Legfelsőbb Mester beszéde

„A belső békét elérve minden mást is elérünk. Minden elégedettség, az összes világi és mennyei vágy beteljesülése Isten Országából fakad – ami örök harmóniánknak, örök bölcsességünknek és mindenható erőnknek belső felismerését jelenti. Ha ezeket nem érjük el, sosem találunk beteljesülésre lehet akármilyen sok pénzünk vagy hatalmunk, vagy bármilyen magas pozíciót tölthetünk be.”

Keresztény meditáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kereszténységben is számos meditatív gyakorlat létezik, ilyen például a Rózsafüzér, a Jézus-ima, a ritmikus ima [1], a taizéi közösség énekei, az ignáci szemlélődés [2], az exámen [3] vagy a labirintusjárás [4][5], de akár a zarándoklat is felfogható meditációs gyakorlatként [6].

Transzcendentális meditáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]