Taizéi közösség
A taizéi közösség nemzetközi ökumenikus szerzetesközösség, amelyet a svájci születésű Roger Schütz (Roger testvér) a burgundiai Taizében (Franciaország) 1940-ben alapított. A közösség vezetője 2005. augusztusától: a stuttgarti születésű Alois testvér.
| Taizéi közösség (Communauté de Taizé) |
|
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | ökumenikus |
| Alapítva | 1940 |
| Alapító | Roger Schütz |
| Székhely | Taizé (Franciaország) |
|
|
|
| A(z) Taizéi közösség hivatalos honlapja | |
Tartalomjegyzék |
A szerzetesközösség [szerkesztés]
Roger Schütz 1940-ben vásárolt házat Taizében azzal a céllal, hogy segítse a megszállt Franciaország üldözötteit és menekülteit. Hamarosan több személynek nyújtott menedéket, köztük zsidóknak, kisebb keresztény csoportok tagjainak, vagy egyéb okból üldözötteknek.[1] Mivel tevékenységére 1942-ben a Gestapo fényt derített, elhagyták Franciaországot és a háború végéig Svájcban húzták meg magukat.
Roger testvér 1944-ben térhetett vissza Taizébe, ekkor már három másik férfi is vele tartott. 1945-től árván marad gyerekeket fogadtak be, illetve kapcsolatba kerültek a környéken fogva tartott német hadifoglyokkal is.
1949-ben hét testvér tett fogadalmat, ezzel hivatalosan is létrejött a szerzetesközösség. Roger testvér 1952 végén írta le a közösségi együttélést szabályozó regulát. Az évek során egyre több férfi csatlakozott hozzájuk, és mára a szerzetesek száma meghaladja a százat. A szerzetesek körülbelül harminc országból és különböző felekezeti csoportokból származnak.
A közösség eszmerendszerének középpontjában a kiengesztelődés áll.
A szerzetesközösség ökumenikusan szerveződik, így egyetlen keresztény egyház fennhatósága alatt sem áll, de igen jó kapcsolatokat ápol mind a keresztény, mind a nem keresztény vallásokkal. A közösség fennállása során gyakorlatilag az összes nagy keresztény egyház feje megfordult Taizében, így 1986-ban II. János Pál, több alkalommal a canterbury érsek, számtalan más protestáns egyházi vezető és több ortodox metropolita. Szintén vendégül látták már az európai államok politikai vezetőinek jelentős részét.
Az eredeti elképzeléseknek megfelelően a szerzetesközösség nem kíván külön vallási irányzattá válni, hanem arra buzdítja a vele kapcsolatba kerülő fiatalokat és idősebbeket, hogy a Taizé-i közösségi élmény segítségével, de saját nemzeti-vallási vagy egyéb közösségüknek igyekezzenek teljesebb értékű tagjává válni. A szerzetesközösség alapszabálya szerint semmilyen adományt nem fogad el, a szerzetesek maguk biztosítják megélhetésüket.
Szertartások [szerkesztés]
A közösségre jellemző az egyszerű és modern szertartásrend, amelyben igen fontos szerepet kapnak az egyedi hangzásvilágú, de könnyen megtanulható és énekelhető meditatív énekek.[2] Külsőségeiben a közösség imatermeire e leegyszerűsített formák jellemzők. A közösség törekszik a spontán, minél közvetlenebb és minél kevesebb rituáléra épülő szertartásrend fenntartására. A szertartásokban szintén kifejeződik a közösség nemzetközi és ökumenikus jellege. Bár a a közösség nyugati eredetű, a taizéi dalok stílusa erős keleti keresztény hatást mutat, és az ikonok használata is az ortodoxiára utal. A dalok és imák a legkülönbözőbb nyelveken hangzanak el a közösség előtt, kiadványaikat, internetes publikációikat gyakorlatilag az összes európai, és az összes nagyobb világnyelvre lefordítják.
Taizé mint ifjúsági találkozási pont [szerkesztés]
Taizé egész évben nyitva áll az oda látogató fiatalok előtt, akik felekezeti hovatartozástól függetlenül vehetnek részt a közösség életében. A szerzetesek célja a Taizébe érkezők mind erőteljesebb közösségi integrációja, ezért a fiatalok bekapcsolódhatnak a tábor fenntartásába, közös imákon, illetve előadásokon, workshopokon vesznek részt, és természetesen bekapcsolódhatnak a táborban kialakított közösségi téren zajló mulatozásban is. Ugyanakkor a Taizébe érkező vendégeknek szintén lehetőségük van idejüket természeti közegben csendes elvonultságban tölteni.
A közösségi területen található épületek könnyen alakíthatóak, bővíthetőek vagy elbonthatóak, hogy ki tudják elégíteni a nyaranta megnövekedő igényeket.
Nemzetközi találkozók - "A bizalom zarándokútja a Földön" [szerkesztés]
A közösség minden év végén ökumenikus ifjúsági találkozókat (közismert nevén "taizéi találkozókat") szervez európai nagyvárosokban, amelyek rendszerint fiatalok tízezreit vonzzák. A találkozók célja egy előre meghatározott tematika szerinti közös gondolkodás, közös ima, ezáltal a nemzetek közötti párbeszéd és bizalom erősítése - és természetesen hogy közös mulatsággal búcsúztassák az óévet, köszöntsék az újat. A találkozó helyszíne utoljára 2001 végén volt Budapest, hetvenezer résztvevővel. Tíz évvel korábban szintén a magyar fővárosban tartották a rendezvényt.
A találkozók helyszíneinek felsorolása:
- 1978 -
Franciaország, Párizs - 1979 -
Spanyolország, Barcelona - 1980 -
Olaszország, Róma - 1981 -
Egyesült Királyság, London - 1982 -
Olaszország, Róma - 1983 -
Franciaország, Párizs - 1984 -
Németország, Köln - 1985 -
Spanyolország, Barcelona - 1986 -
Egyesült Királyság, London - 1987 -
Olaszország, Róma - 1988 -
Franciaország, Párizs - 1989 -
Lengyelország, Wrocław - 1990 -
Csehszlovákia, Prága - 1991 -
Magyarország, Budapest - 1992 -
Ausztria, Bécs - 1993 -
Németország, München - 1994 -
Franciaország, Párizs - 1995 -
Lengyelország, Wrocław - 1996 -
Németország, Stuttgart - 1997 -
Ausztria, Bécs - 1998 -
Olaszország, Milánó (100 000 fiatal) - 1999 -
Lengyelország, Varsó - 2000 -
Spanyolország, Barcelona (70 000 fiatal) - 2001 -
Magyarország, Budapest (70 000 fiatal) - 2002 -
Franciaország, Párizs (80 000 fiatal) - 2003 -
Németország, Hamburg (70 000 fiatal) - 2004 -
Portugália, Lisszabon (40 000 fiatal) - 2005 -
Olaszország, Milánó (50 000 fiatal) - 2006 -
Horvátország, Zágráb (40 000 fiatal) - 2007 -
Svájc, Genf (40 000 fiatal) - 2008 -
Belgium, Brüsszel (40 000 fiatal, 350 fő Magyarországról, összesen kb. 900 magyar) - 2009 -
Lengyelország, Poznań (30.000 fiatal, 300 fő Magyarországról) - 2010 -
Hollandia, Rotterdam - 2011 -
Németország , Berlin - 2012 -
Olaszország , Róma - 2013 -
Franciaország, Strasbourg

