Tajcsicsuan
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölés szükséges az ellenőrizhetőség érdekében. Ez önmagában nem minősíti a tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása igaz. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A tajcsicsuan v. taijiquan (太極拳, pinjin: tàijíquán, Wade-Giles: tai chi chuan, eredeti kínai kiejtéssel tajcsícsüen, vagy magyarosan tajcsicsuan) a kínai harcművészetek úgynevezett belső (內家, (nejcsia)) iskolái közé tartozó harcművészet, amely a külső iskolákkal (外家, (vajcsia)) ellentétben nem az izom erejére, hanem a belső erő fejlesztésére, és az ezáltal elért eredményekre helyezi a hangsúlyt. Megközelítő magyar fordítása: Nagy Legvégső Ököl.
Tartalomjegyzék |
Céljai, szempontjai [szerkesztés]
A (tajcsicsuan) belső mivolta a technikát is jelenti, de elsősorban a (csi)-nek mint az univerzum energiájának a felhasználására vonatkozik. Mivel a (tajcsicsuan) kifinomult, a teljes testet megmozgató és harmóniára vezető mozgások rendszere, jótékony hatással van a testre és lélekre egyaránt, azaz általában véve a fizikai és lelki egészségre. A (tajcsicsuan)-ban a test és a lélek egészsége az elsődleges cél, azonban mivel a módszer eredendően egy harcművészet, szintúgy, harci eszközként is kezelik, a harcművészeti eredményesség elérése érdekében. A (tajcsicsuan) tehát hatékony harci, önvédelmi eszközként is megjelenik – s minthogy a (tajcsicsuan) a teljesség megélésére törekszik, legtöbb iskolája ebbe a körbe tartozik. Alapvetően mégis mindegyik az erős, egészséges életvitelt veszi alapul, amely minden lelki fejlődésnek – és harci képességnek – az alapja. A testi és lelki hatásain túl a (tajcsicsuan) egy szellemi út, mely a taoista tanítások és a mozgásban végzett meditáció által az ember fejlődését tűzi ki céljául.
Az energiákkal való munkán keresztül a (tajcsicsuan) lehet gyakorolni harci alkalmazások nélkül, „csupán” az egészségmegőrzés érdekében vagy a lélekre gyakorolt hatásai miatt, de így nem jutunk többre egy egyszerű tornagyakorlat hatásánál. Szintúgy gyakorolható a hagyomány, a mozgásban végzett meditáció és a taoista elméletek (öt elem tana, (yi jing) stb.) – mint spirituális út – megismerése végett. Azonban mivel a gyakorló a (tajcsicsuan) gyakorlása révén mindhárom szinten fejlődhet, a testet, a lelket és a szellemet erősítő gyakorlatok elsajátításával a teljesség harmóniájához juthat. A (tajcsicsuan) nem egy egyedül végzendő tornagyakorlat, hanem a kapcsolatteremtés és az érzékelés kifinomult művészete.
A (tajcsicsuan) minden életkorban művelhető, nem igényel speciális alkati vagy erőnlénti alkalmasságot. Utóbbi azért is fontos, mert egyéb külső harcművészetekhez vagy akár a küzdősportokhoz képest a (tajcsicsuan)t valóban élethosszig lehet gyakorolni. És míg a küzdősportokban egymás legyőzése a cél, a (tajcsicsuan) gyakorlása során a test, a lélek és a szellem harmóniájának megteremtése és önmagunk fejlesztése a végső cél.
Főbb stílusai [szerkesztés]
Az elmúlt évszázadok során a (tajcsicsuan)nak öt főbb iskolája alakult ki, melyek nevüket azokról a kínai családokról kapták, ahonnan hagyományosan származtatják őket. A stílust alapvetően az úgynevezett „hosszú ököl iskolák” között tartják számon, s ez elsősorban arra vonatkozik, hogy a formagyakorlat során a gyakorlók a végtagjaikkal széles, hosszú mozdulatokat végeznek, és a harcban a támadónak nem engedik a közelharc távolságát felvenni[1].
- Csen vagy Chen-stílus (陳氏, (Csen si))
- Jang vagy Yang-stílus (楊氏, (Jang si))
- Vu vagy Wu–hao-stílus, (Vu Jü-hsziangtól) eredeztetve (武氏, (Vu si))
- Új Vu vagy Wu-stílus, (Vu Csüan-jüótól) és (Vu Csien-csüantól) eredeztetve (吳氏, (Vu si))
- Szun vagy Sun-stílus (孫氏, (Szun si))
Napjainkban széles körben gyakorolják a 24 lépéses és a 42 lépéses egyszerűsített Jang-formát, melyet (Cseng Man-csing) alakított ki a 20. század közepe táján. A 24 lépéses forma elemeit négy mester segítségével 1956-ban rögzítette a Kínai Sportbizottság. Alapnak a 108 lépéses (Jang)-stílust vették, ebből emelték ki a jellegzetesebb mozdulatokat, az így kapott egyszerűsített forma pedig betekintést enged az ismerkedőknek a (tajcsicsuan) alapgyakorlataiba. Egyszerűsége folytán a kínai kormány komolyan támogatta elterjesztését és mindennapi gyakorlását, „ártalmatlan” volta révén még az átnevelőtáborok internáltjainak is oktatták. Bemutatása kb. négy-nyolc percet igényel.[2]
A 42 lépéses ún. versenyforma a (vusu)-versenyek (tajcsicsuan)-szekciójának keretét adja, lépéseit a Kínai Sportbizottság 1989-ben rögzítette. Ez forma a (Jang)-stíluson alapul, de egyes bemutatásaiban a (Jang) mellett már a (Csen)-, a (Vu)- és a (Szun)-stílusból is merít. A versenyeken a legtöbb esetben a látvány a döntő, az indulók ezért a meghatározott lépések közé sokszor a (tajcsicsuan)hoz kevésbé illeszkedő akrobatikus elemeket csempésznek, így teszik előadásukat egyedibbé és így gyűjtenek pontokat a zsűritől. Ugyanebből a célból alakítottak ki néhány speciális formát is, ami a hagyományos (tajcsicsuan)-gyakorlásban nem szerepelt; ilyen pl. a legyező-forma vagy az esernyős-forma. Az úgynevezett „hosszú formát” az egyes iskolák eltérő módon számozzák, Jang Csen-fu iskolájában, a Yang Family Tai Chi Chuan rendszerben például 103 részből áll a formagyakorlat.
Források [szerkesztés]
- ↑ http://fighter.blog.hu/2010/05/28/a_kemenyre_laggyal_a_lagyra_kemennyel
- ↑ Beijing 24 form. Everyday Tai Chi. (Hozzáférés: 2008. július 27.)
Lásd még [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz Tajcsicsuan témájú médiaállományokat.- A 24 lépéses Yang-forma (videó)
- A keményre lággyal, a lágyra keménnyel
