Csakra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1899-es kiadású nyugat-indiai nyelven (bradzs bhasza) írt jóga kézikönyv a csakrák feltüntetésével.

A csakra (szanszkrit: चक्रम्, a.m. kerék) az emberi testben elhelyezkedő pszichikai energia egy központi magja, amely úgy a hindu tantrizmus, mint a tantrikus buddhizmus alapvető fogalma. Neve a szanszkrit „kerék ” szóból származik, de a buddhista jóga forgatagnak, vagy örvénylésnek is fordítja.

A hinduizmus szerint hét fő csakra létezik, amiket az életerőt (prána) szállító vezeték, csatorna, a szusumna, vagy nádi[1] kapcsol össze. A hét csakrából az egyik (lótuszcsakra) különleges szerepet tölt be. A csakrákon átáramló életerő szabályozza a test összes életfunkcióját.

A csakrák elhelyezkedése:

Chakra01.png
Múládhára„gyökértámasz”, a gerinc tövénél található. Szimbóluma a négyszirmú vörös lótusz.


Chakra02.png
Szvádisthána – vagy „saját hely” a nemi szerveknél. Szimbóluma a hatszirmú fehér lótusz, belsejében a növekvő holddal.


Chakra03.png
Manipura – vagy „ékkőváros”, a köldöknél. Szimbóluma a tízszirmú sárga lótusz, belsejében az egyik hegyére állított háromszöggel.


Chakra04.png
Anáhata „meg nem ütött” a szív tájékán. Jelképe a tizenkét szirmú zöld virág, belsejében két egymást metsző háromszöggel (hexagram), ami a férfi és nő egyesülését jelképezi.


Chakra05.png
Visuddha, – vagy „tiszta” a toroknál. Szimbóluma a tizenhat szirmú kék vagy türkiz lótusz, belsejében ezüst félhold fehér körben.


Chakra06.png
Ádnya – azaz „parancs” a szemöldökök közötti területen. Itt két kisebb csakra is található, a szóma és a manasz. Szimbóluma a lila, indigókék vagy kék színű kétszirmú lótusz.


Chakra07.png
A fej fölött a lótuszcsakra található (szahaszrára padma vagy a tantrikus buddhista tanokban usnísa kamala, „ezerszirmú lótusz”) az „üdvösség hona” ám ez nem szokványos csakra, különös jelentősége van, mivel úgy tartják, tiszta tudatállapot, amelynek nincs se célja se tárgya. A kundalini ébredése során, amikor a női energia, a sakti egyesül a férfi energiájával, ezen a ponton átghaladva jön létre a szamádhi, vagyis a magasabb szellemi állapotban megvalósuló extázis, ami elősegíti a végső megszabadulás (nirvána) elérését. Ezt a csakrát egyes rendszerek különleges szerepe miatt nem sorolják a szokványos csakrák közé. Szimbóluma az „ezerszirmú lótusz”.


A tantrikus buddhizmusban (Vadzsrajána) , amely ma már főleg a tibeti buddhizmusban él tovább, a csakrák döntő szerepet játszanak a tantrikus gyakorlatok befejező szakaszában, ahol a gyakorlatot végzők kísérletet tesznek a test központi csatornáján keresztül megtapasztalni a tiszta fényt, a boldogságot és az ürességet, amellyel majd elérik a buddhaságot.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Több mint 70 ezer nádi létezik, de például a Siva Szanhita irodalma 350 ezerre teszi a csatornák számát.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • szerk.: Görföl Tibor, Máté Tóth András: Világvallások – Akadémiai lexikon. Budapest: Akadémiai, 196. o. ISBN 978-963-05-8708-2 (2009) 
  • James G. Lochtefeld, Ph.D: The Illustrated Encyclopedia of Hinduism. New York: The Rosen Publishing Group, Inc. 2002. ISBN 0823922871