Középút (buddhizmus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A középút (páli: maddzshimá patipadá; szanszkrit: madhyamā-pratipad)[1] kifejezést Gautama Sziddhártha használta, hogy leírja azt az utat, ami a számára megvilágosodáshoz vezetett. Ez a megvilágosodása utáni legelső tanítása során hangzott el először.[2] Ebben a szútrában (Dhammacsakkappavattana-szutta) Buddha a középutat a mérsékletesség ösvényeként jellemzi, az érzéki élvezetek és az önsanyargatás között. Szerinte ez a bölcsesség ösvénye. A középső ösvény nem jelenti egy két szélsőséges nézőpont közé húzott vonal közepét. A középút egy dinamikus tanítás, ahogy a hagyományos történet is mutatja, amelyben Buddha felismerte a középút jelentését, amikor egy folyóparton üldögélt. Egy elhaladó csónakban hallotta, hogy egy lanton játszik valaki és ekkor értette meg, hogy a húr nem lehet se túl feszes, se túl laza ahhoz, hogy szép hangot adjon ki.

Théraváda összefüggésben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A théraváda buddhizmus páli kánonja a "középút" kifejezést Buddhának tulajdonítja, aki a nemes nyolcrétű ösvényt magyarázva beszélt a mérsékletesség és az érzéki élvezet közötti szélsőségek közötti útról. A késő páli irodalomban is használják a "középút" kifejezést, amely ebben az összefüggésben a függő keletkezésről szóló tanításra vonatkozik.

Nemes nyolcrétű ösvény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A páli kánonban a középút (maddzsimá-patipadá) fogalma már Buddha első beszédében megjelenik (Dhammacsakkappavattana-szutta (SN 56.11[3]). A szentírások szerint, amikor Buddha elmondta ezt a szútrát, akkor ezt öt aszkétának szánta, akikkel korábban együtt gyakorolt szigorú mértékletességet.[4]

Mahájána kontextus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mahájána buddhizmusban a madhjamaka („középút”) iskola a középút módszerét hirdeti abban a metafizikai kérdéskörben, melyek szerint a dolgok végül is vagy léteznek vagy nem léteznek.[5]

A tendai iskolában a középút azon két tézist ötvözi, miszerint minden dolog „üres” és ennek ellentétét, hogy minden dolog rendelkezik érzékelhető tulajdonsággal.[6]

A zen buddhizmusban a középút leírja, hogy hogyan szabaduljunk meg szélsőségesen egyoldalú nézeteinktől. Például a nagy Huineng mester egyik szútrájának (Platform szútra) tizedik fejezetében útmutatást ad, hogy hogyan adjuk át a dharma tanításokat. Felsorolja a tudat 36 alapvető ellenkezését és tárgyalja a szélsőségektől mentes módszert.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kohn: SLTP, n.d.-b, sutta 12.2.1. Mettanet, 1991. (Hozzáférés: 2015. április 4.)
  2. Dharmacsakra pravartana szútra, Samyutta Nikaya, 56:11. Access to Insight. (Hozzáférés: 2015. április 4.)
  3. SN 56.11 A Tan kerekét forgásba hozó beszéd. A-Buddha-Ujja. (Hozzáférés: 2015. április 4.)
  4. Thanissaro: Tipitaka. Access to Insight, 1998. (Hozzáférés: 2015. április 4.)).
  5. Kohn 131. és 143. o.
  6. Kohn 143-144. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kohn: Kohn, Michael H. (ford.). The Shambhala Dictionary of Buddhism and Zen. Boston: Shambhala (1991). ISBN 0-87773-520-4 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angolul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bhikkhu Bodhi (ford.) (2000). The Connected Discourses of the Buddha: A Translation of the Saṃyutta Nikāya. Boston: Wisdom Publications. ISBN 0-86171-331-1.
  • Bodhi, Bhikkhu (szerk., ford.) (2005). In the Buddha's Words: An Anthology of Discourses from the Pāli Canon. Somerville: Wisdom Publications. ISBN 0-86171-491-1.
  • Buddhaghosa, Bhadantācariya & Bhikkhu Ñā ṇamoli (ford.) (1999). The Path of Purification: Visuddhimagga. Seattle, WA: Buddhist Publication Society Pariyatti Editions. ISBN 1-928706-00-2.
  • Dhamma, Rewata (1997). The First Discourse of the Buddha: Turning the wheel of Dhamma. Somerville, MA: Wisdom Publications. ISBN 0-86171-104-1.
  • Rupert Gethin (1998). The Foundations of Buddhism. Oxford: Oxford University Press. ISBN 0-19-289223-1.
  • Peter Harvey (2007). An Introduction to Buddhism: Teachings, History and Practices. Cambridge: Cambridge University Press. ISBN 0-521-31333-3.
  • Piyadassi Thera (ford.) (1999). Dhammacakkappavattana Sutta: Setting in Motion the Wheel of Truth (Szamjutta Nikája 56.11) - http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/sn/sn56/sn56.011.piya.html.
  • T.W. Rhys Davids & William Stede (szerk.) (1921-5). The Pali Text Society’s Pali–English Dictionary (PED). Chipstead: Pali Text Society.
  • Sri Lanka Buddha Jayanti Tipitaka Series [SLTP] (n.d.-b). Dhammacakkappavattana vaggo (Szamjutta Nikája 55.2) [páli nyelven].
  • Thanissaro Bhikkhu (ford.) (1997). Kaccayanagotta Sutta: To Kaccayana Gotta (on Right View) (Szamjutta Nikája 12.15).
  • Thanissaro Bhikkhu (ford.) (1998). Maha-Saccaka Sutta: The Longer Discourse to Saccaka (excerpt) (Maddzshima Nikája 36).
  • Thanissaro Bhikkhu (ford.) (2005). Acela Sutta: To the Clothless Ascetic (Szamjutta Nikája 12.17).