Középút (buddhizmus)
| A sorozat témája Buddhizmus |
|---|
 |
|
|
|
Körvonalakban |
A középút (páli: maddzshimá patipadá; szanszkrit: madhyamā-pratipad)[1] kifejezést Gautama Sziddhártha használta, hogy leírja azt az utat, ami a számára megvilágosodáshoz vezetett. Ez a megvilágosodása utáni legelső tanítása során hangzott el először.[2] Ebben a szútrában (Dhammacsakkappavattana-szutta) Buddha a középutat a mérsékletesség ösvényeként jellemzi, az érzéki élvezetek és az önsanyargatás között. Szerinte ez a bölcsesség ösvénye. A középső ösvény nem jelenti egy két szélsőséges nézőpont közé húzott vonal közepét. A középút egy dinamikus tanítás, ahogy a hagyományos történet is mutatja, amelyben Buddha felismerte a középút jelentését, amikor egy folyóparton üldögélt. Egy elhaladó csónakban hallotta, hogy egy lanton játszik valaki és ekkor értette meg, hogy a húr nem lehet se túl feszes, se túl laza ahhoz, hogy szép hangot adjon ki.
Théraváda összefüggésben[szerkesztés]
A théraváda buddhizmus páli kánonja a "középút" kifejezést Buddhának tulajdonítja, aki a nemes nyolcrétű ösvényt magyarázva beszélt a mérsékletesség és az érzéki élvezet közötti szélsőségek közötti útról. A késő páli irodalomban is használják a "középút" kifejezést, amely ebben az összefüggésben a függő keletkezésről szóló tanításra vonatkozik.
Nemes nyolcrétű ösvény[szerkesztés]
A páli kánonban a középút (maddzsimá-patipadá) fogalma már Buddha első beszédében megjelenik (Dhammacsakkappavattana-szutta (SN 56.11[3]). A szentírások szerint, amikor Buddha elmondta ezt a szútrát, akkor ezt öt aszkétának szánta, akikkel korábban együtt gyakorolt szigorú mértékletességet.[4]
Mahájána kontextus[szerkesztés]
A mahájána buddhizmusban a madhjamaka („középút”) iskola a középút módszerét hirdeti abban a metafizikai kérdéskörben, melyek szerint a dolgok végül is vagy léteznek vagy nem léteznek.[5]
A tendai iskolában a középút azon két tézist ötvözi, miszerint minden dolog „üres” és ennek ellentétét, hogy minden dolog rendelkezik érzékelhető tulajdonsággal.[6]
A zen buddhizmusban a középút leírja, miképp szabaduljunk meg szélsőségesen egyoldalú nézeteinktől. Például a nagy Huineng mester egyik szútrájának (Platform szútra) tizedik fejezetében útmutatást ad, miképp adjuk át a dharma tanításokat. Felsorolja a tudat 36 alapvető ellenkezését és tárgyalja a szélsőségektől mentes módszert.
Lásd még[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Kohn: SLTP, n.d.-b, sutta 12.2.1. Mettanet, 1991. [2007. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 4.)
- ↑ Dharmacsakra pravartana szútra, Samyutta Nikaya, 56:11. Access to Insight. (Hozzáférés: 2015. április 4.)
- ↑ SN 56.11 A Tan kerekét forgásba hozó beszéd. A-Buddha-Ujja. [2014. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 4.)
- ↑ Thánisszaró Bhikkhu: Tipitaka. Access to Insight, 1998. [2008. augusztus 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 4.)).
- ↑ Kohn 131. és 143. o.
- ↑ Kohn 143-144. o.
Források[szerkesztés]
- ↑ Kohn: Kohn, Michael H. (ford.). The Shambhala Dictionary of Buddhism and Zen. Boston: Shambhala (1991). ISBN 0-87773-520-4
További információk[szerkesztés]
Magyarul[szerkesztés]
- SN 56.11 A Tan kerekét forgásba hozó tanítóbeszéd Archiválva 2014. szeptember 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
- SN 12.15 Tanítóbeszéd Kaccsánának Archiválva 2016. március 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A buddhista középút filozófiája – írta Fehér Judit
Angolul[szerkesztés]
- Bodhi, Bhikkhu (ford.) (2000). The Connected Discourses of the Buddha: A Translation of the Saṃyutta Nikāya. Boston: Wisdom Publications. ISBN 0-86171-331-1.
- Bodhi, Bhikkhu (szerk., ford.) (2005). In the Buddha's Words: An Anthology of Discourses from the Pāli Canon. Somerville: Wisdom Publications. ISBN 0-86171-491-1.
- Buddhagósza, Bhadantācariya & Bhikkhu Ñā ṇamoli (ford.) (1999). The Path of Purification: Visuddhimagga. Seattle, WA: Buddhist Publication Society Pariyatti Editions. ISBN 1-928706-00-2.
- Dhamma, Rewata (1997). The First Discourse of the Buddha: Turning the wheel of Dhamma. Somerville, MA: Wisdom Publications. ISBN 0-86171-104-1.
- Rupert Gethin (1998). The Foundations of Buddhism. Oxford: Oxford University Press. ISBN 0-19-289223-1.
- Peter Harvey (2007). An Introduction to Buddhism: Teachings, History and Practices. Cambridge: Cambridge University Press. ISBN 0-521-31333-3.
- Piyadassi Thera (ford.) (1999). Dhammacakkappavattana Sutta: Setting in Motion the Wheel of Truth (Szamjutta-nikája 56.11) - http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/sn/sn56/sn56.011.piya.html.
- T.W. Rhys Davids & William Stede (szerk.) (1921-5). The Pali Text Society’s Pali–English Dictionary (PED). Chipstead: Pali Text Society.
- Sri Lanka Buddha Jayanti Tipitaka Series [SLTP] (n.d.-b). Dhammacakkappavattana vaggo (Szamjutta-nikája 55.2) [páli nyelven].
- Thánisszaró Bhikkhu (ford.) (1997). Kaccayanagotta Sutta: To Kaccayana Gotta (on Right View) (Szamjutta-nikája 12.15).
- Thánisszaró Bhikkhu (ford.) (1998). Maha-Saccaka Sutta: The Longer Discourse to Saccaka (excerpt) (Maddzshima-nikája 36).
- Thánisszaró Bhikkhu (ford.) (2005). Acela Sutta: To the Clothless Ascetic (Szamjutta-nikája 12.17).