Asóka
Asóka (dévanágari: अशोक, Asóka {=„Gondtalan”} felvett név, eredeti neve Pijadaszi {=„Kedves tekintetű”}) (i.e 304 – i.e 232) vagy Nagy Asóka az indiai Maurja dinasztia harmadik császára, unokája Csandragupta Maurjának aki Nagy Sándor hadjáratát követően meghódította Észak-India túlnyomó részét. Az első indiai uralkodó, aki a szubkontinens zavaros politikai viszonyait egységbe szervezte, és birodalmát a mai Afganisztán nyugati határaitól a Bengáli-öbölig kiterjesztette. Uralkodásának székhelye Magadha (a mai Bihar). Apja (Binduszára) uralkodása alatt mint alkirály a birodalom egyik tartományát igazgatta, de annak halála után véres háborúba keveredett testvéreivel. Kegyetlen, hírhedt diktátorként ismerték, de a kalingai háború (i. e. 265 - 263 körül, a mai Orissza környékén) véres mészárlásai után amikor rádöbbent győzelmének iszonyatos árára akkor jelleme gyökeresen megváltozott. Elhatározta, hogy lemond minden további hódító háborúról. A Buddhizmus lelkes követője és propagátora lett, de birodalmában minden más vallást is megtűrt. Kormányzati tisztviselőket, dharma tisztviselőket jelölt ki, hogy jámborságra oktassák és baráti kapcsolatokra buzdítsák a népet. India szerte emlékműveket állított Buddha életének eseményei színhelyén, az erőszakmentesség (ahimsza), tolerancia, a szeretet híve lett. Felhagyott a vadászattal és vegetáriánius lett. Korát messze megelőzve állatmenedékhelyeket létesített, kórházakat és utakat épített és fejlesztette az öntözést. India történetében gyakran emlegetik, mint Szamrát Csakravatin Asóka, azaz Asóka, a Császárok Császára.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Források
- Tenigl-Takács László. India története. Budapest: Medicina - Tan Kapuja Buddhista Főiskola, 65. o. ISBN 963-243-824-8 (1997)
- Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 462. o. ISBN 963-05-6800-4
- Michael H. Hart: 100 híres ember. Magyar Könyvklub 2003. ISBN 963-547-820-8
