Buddhista gazdaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A buddhista gazdaság egy gazdasági irányzat, ami részben a buddhista hiten alapul, és egyben azt a nézetet vallja, hogy jó munkát kellene végezni, hogy biztosítsa a megfelelő fejlődését az emberiségnek.

A kifejezést Ernst Schumacher alkotta 1955-ben, amikor Burmába utazott, U Nu miniszterelnök gazdasági tanácsadójaként. Továbbá szinte kizárólagosan ő és a követői, valamint théraváda buddhista írók használták a kifejezést, mint például Prayudh Payutto. Schumacher esszéje, a Buddhista gazdaság volt az első publikáció az 1966-os Ázsia: Egy kézikönyv-ben, majd újra kiadták Schumacher 1973-as gyűjteményében, mely a „Small Is Beautiful: Economics as if People Mattered” címet viselte. A könyv magyarul is megjelent a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál 1991-ben A kicsi szép : Tanulmányok egy emberközpontú közgazdaságtanról címmel.

A hatása volt, hogy a bhutáni kormány gyakran figyelembe vett egy kifejezést a buddhista gazdaságból: például hagyományos gazdasági mutatókat, Bhutan használta a bruttó nemzeti boldogságot, hogy mérhetővé tegye a minőségét az életnek és a nem gazdasági jólétnek.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Buddhist_Economy című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.