Nemes nyolcrétű ösvény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Dharmacsakra (magyarul: „dharma kerekere” a Nemes nyolcrétű ösvényt jelképezi.

A Nemes nyolcrétű ösvény (szanszkritul: árjástánga-márga, páliul: arija-atthangika-magga)[1][2]) a „történelmi Buddha” egyik legfőbb tanítása, aki azt tanította, hogy ennek a módszernek a követése a szenvedés megszüntetéséhez (dukkha) és a megvilágosodáshoz vezető út legfontosabb gyakorlata.[3] A buddhisták ezeknek a tanításoknak az intelmeit arra használják, hogy a jelenségek tiszta természetébe bepillantást nyerjenek, és megszabaduljanak a kapzsiságtól, a gyűlölettől és az érzéki csalódásoktól. A Nemes nyolcrétű ösvény a négy nemes igazság negyedik pontjának felel meg, miközben a Nemes nyolcrétű ösvény első pontja megegyezik a négy nemes igazság megértésével. Ezt nevezik a buddhizmusban középútnak.

A buddhista szimbolikában a Nemes nyolcrétű ösvényt gyakran ábrázolják a dharma-kerékkel, azaz a dharmacsakra – vagyis a tan kereke – szimbólumával, melynek nyolc küllője az ösvény nyolc összetevőjét jelenti.

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nemes nyolcrétű ösvényt a megvilágosodáshoz vezető utat kereső Gautama Buddha fedezte fel újra a páli kánon Théraváda iskolájának és a kínai buddhista kánon néhány iskolájának szövegei szerint. Az írások szerint létezett egy ősi ösvény, amelyet már az összes korábbi Buddha is gyakorolt. A Nemes nyolcrétű ösvény egy olyan gyakorlat, amelyről azt mondják, hogy megvilágosodáshoz és megszabaduláshoz vezet. Az ösvényt Buddha hirdette tanítványainak, hogy azt kövessék.

A Nemes nyolcrétű ösvény gyakorlata a buddhista iskolák között eltérő. Az iskolától függően gyakorolják egészében, részben illetve módosításokkal. Mindegyik buddhista irányzat állítása szerint képes arra, hogy a tanulók számára a leghasznosabban alkalmazzák az ösvényeket.

Az ösvény hármas tagolása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nemes nyolcrétű ösvényt gyakran három részre szokták tagolni a következők szerint:[4]

Felosztás Nyolcrétű ösvény tényezői Megszerzett tényezők
Bölcsesség (szanszkrit: pradnyá, páli: pannyá) 1. Helyes szemlélet 9. Legfelsőbb igaz tudás
2. Helyes szándék 10. Legfelsőbb igaz megszabadulás
Erény (szanszkrit: síla, páli: szíla) 3. Helyes beszéd
4. Helyes cselekvés
5. Helyes életmód
Elmélyedés (szanszkrit és páli: szamádhi) 6. Helyes erőfeszítés
7. Helyes éberség
8. Helyes elmélyedés

A mahájána buddhizmusban a "három magasabb gyakorlat" néven ismert.

Helyes szemlélet - a képzetalkotás módja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Buddha szerint ez a négy nemes igazság belátása. Ez az elfogulatlan szemlélet feltárja, hogy a lét szenvedés, a szenvedés oka a vágyakban rejlik, a vágyak megszüntetése a szenvedést is megszünteti. Ez a Nemes nyolcrétű ösvény gyakorlásával lehetséges.[5]

Helyes szándék - elhatározás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Buddha egyszerűen azt mondja, határozzuk el a lemondást, a jóakaratot és az ártó szándék elkerülését. Valójában a helyes szemléletből fakadó elhatározásokat jelenti. Mindenre megalapozottan, átgondoltan határozzuk el magunkat, mindenre megfontolt okunk legyen. Tartsuk távol lelkünktől a meggondolatlan, jelentős ok nélküli tetteket.[6]

Helyes beszéd[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt Buddha négy dolgot említ. Tartózkodás a hazugságtól, rágalmazástól, durva beszédtől és az üres fecsegéstől. Azaz igaz, egyetértést hozó, szeretettel és szellemmel teli beszéd a helyénvaló. Beszédünk legyen értelmes, jelentős, megfontolt, ne legyen se túl sok, se túl kevés, és hűen tükrözze a külvilág folyamatait. Kerüljük a csak a beszéd kedvéért való, alaptalan és össze-vissza beszédet, de ne zárkózzunk el az embertársakkal való érintkezéstől.[7]

Helyes cselekvés - magatartás, külső cselekvés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A testtel elkövethető káros tettektől, érző lények elpusztításától, ártástól, nem adott dolog elvételétől és helytelen szexuális viselkedéstől, a vágyak mértéktelen kiélésétől való tartózkodás. Manicheista értelemben a kéz és az öl pecsétje tartozik ide.[8]

Helyes megélhetési mód - életmód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olyan életvitel, melyben javainkat békés úton, tisztességesen és másoknak szenvedést nem okozva szerezzük meg, illetve nem hágjuk át a helyes beszéd és cselekvés elveit. Buddha öt foglalkozást említ, bár elsőre idejétmúltnak tűnhetnek, ma is esedékesek: fegyverekkel, emberekkel, élőlényekkel, bódító szerekkel és mérgekkel való kereskedés.[9]

Helyes erőfeszítés - törekvés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Buddha négy elvet említ:

  1. Megsemmisíteni mindazt a rosszat, ami már felmerült bennünk,
  2. A még meg nem született rossz létrejöttét megakadályozni,
  3. A még meg nem született jó létrejöttét elősegíteni,
  4. A már meglévő jót megtartani, ápolni.

Ebben segíti a tanítványt a hét megvilágosodási tényező.[10]

Helyes éberség - jelenlét, figyelem, tanulás az élettől[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Buddhánál ez tudatosságot, majd éberséget jelent: testi szinten az érzések, a gondolatok, illetve a jelenségek terén. Az utóbbinál öt jelenségcsoportban való éberség kerül említésre. Elsőként a megvilágosodás akadályaiban, úgymint: érzéki vágy, rosszakarat, tompaság, nyughatatlanság, kétely. Másodikként a létezés halmazaiban: anyagi forma, érzet, észlelés, késztetés, tudat. Harmadik az érzékek és benyomásaik, illetve a tudat és a gondolatok egymásba fonódásának megfigyelése. Negyedikként megfigyelni, hogy a megvilágosodás hét tényezője, tehát az éberség, a jelenségek elfogulatlan vizsgálata, a tetterő, az öröm, a bizalom, az elmélyedés, a felülemelkedett egykedvűség bennünk van-e, vagy sem. Az ötödik pedig a négy nemes igazság, illetve a szellemi ismeretek tudatosítása az életben.[11]

Helyes elmélyedés - önvizsgálat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez az előző lépések jelenléte mellett fokozatosan valósul meg. Egy tárgyra való koncentrációval kezdődik, melyhez Buddha negyvenféle tárgyat említ, de a megfelelőt a külső mester szóban adhatja át. Buddha négy szintet ismertet az elmélyedésben. Az elsőt gondolati felfogás, fogalmi működés, elragadtatás, boldogság és egyhegyűség jellemzi. A másodikban az első két elem eltűnik, a harmadikban az elragadtatás is. Az utolsóban csak az egyhegyűség marad. A kontempláció ehhez hasonló, de belső tárggyal végezendő. A meditáció Buddhánál a teljes kiüresítést jelenti. Ma a célja sokkal inkább a gondolkodás élővé, tevékennyé, elevenné tétele. Ennek technikáját, ha megérett a tanítvány, a mester meditációban adja át.[12]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Dunlap, Knight. "The Great Aryan Myth." The Scientific Monthly, Vol. 59, No. 4 (Oct., 1944), pp. 296
  2. Brekke, Torkel. "The Religious Motivation of the Early Buddhists." Journal of the American Academy of Religion, Vol. 67, No. 4 (Dec., 1999), p. 860
  3. SN 56.11 Dhammacakkappavattana Sutta - olvasva:2011-03-20
  4. www.ebredes-hajnala.hu, A Nemes Nyolcrétű Ösvény régen és ma, olvasva: 2010.12.04.
  5. Lásd még Helyes nézet
  6. Lásd még Helyes elhatározás
  7. Lásd még Helyes beszéd
  8. Lásd még Helyes cselekedet
  9. Lásd még Helyes megélhetés
  10. Lásd még Helyes erőfeszítés
  11. Lásd még Helyes éberség
  12. Lásd még Helyes elmélyedés

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angolul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek angolul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]