Buddhista zene
| A sorozat témája Buddhizmus |
|---|
 |
|
|
|
Körvonalakban |
A buddhista zene a buddhizmus inspirálta hagyományos művészeti forma.
Honkjoku[szerkesztés]
A honkjoku (本曲) a vándorló japán zen szerzetesek (komuszó) által a hagyományos sakuhacsi vagy hoccsiku hangszerekkel előadott zenéket jelenti. A komuszók már a 13. században is játszottak honkjokut alamizsnáért és a megvilágosodás reményében. A 18. században egy Kinko Kuroszava nevű, a zen fuke szektához tartozó komuszót megbíztak, hogy gyűjtse össze Japán összes ilyen jellegű zenéit. Éveken át történő utazgatás után 36 művet gyűjtött össze, amelyek ma Kinko-Rju Honkjoku néven ismertek.
Éneklés[szerkesztés]
A buddhizmus több irányzataiban is mantrákat kántálnak:
- a Tiszta Föld buddhizmusban Amitábha nevét ismételgetik.
- a nicsiren-buddhizmusban a namu mjóhó renge kjó mantrát kántálják, illetve részleteket a Lótusz szútrából.
- a japán tendai és singon buddhizmusban az ún. somjo stílusban kántálnak.
- a tibeti buddhizmusban létezik a különleges torokéneklés vagy felhangéneklés. Magyarországon Szekeres Attila és Laár András tanítja a technikát.[1]
Tibeti stílusok[szerkesztés]
Tibet legelterjedtebb vallása a tibeti buddhizmus. A tibeti vagy szanszkrit nyelven történő kántálás a vallás szerves részét képezi. Ezek az összetett kántálások gyakran szent szövegek szavalását jelentik, de hallhatóak a különféle ünnepek alkalmával is. A jang kántálást rezgő dobok kísérik, miközben halkan recitálják az egymás után fűzött szótagokat. Léteznek a tantrikus buddhizmusra jellemző egyéb stílusok is: a gelugpa iskolára a klasszikus, a Nyingmapa, a Szakjapa és Kagyüpa iskolákra pedig a romantikus stílus.
A torokéneklés vagy felhangéneklés énektechnika a nyugati, megszokott énekléstől lényegesen eltérő, szokatlan hangszínű, egyszerre több hangot megszólaltató éneklés. Úgy tartják, hogy ennek segítségével megváltozott tudatállapotot lehet elérni. Ezt a technikát használják meditációs gyakorlás céljából. A gyakorlók a mantraéneklésnek gyógyítóerőt is tulajdonítanak.[1] A népzenekutatók szerint a torokéneklés a természet – különösképpen a szél és a víz – harmonikus hangjainak utánzásából alakulhatott ki.[2]
Sómjó[szerkesztés]
A sómjó (声明) japán stílusú buddhista kántálás; elsősorban a tendai és a singon irányzatokban. Kétfajta stílus létezik: rjokjoku és rikkjoku - az elsőre nehéz, a másodikra könnyű emlékezni.
Ismertebb buddhista zenészek[szerkesztés]
- Adam Yauch[3]
- Herbie Hancock, amerikai zongorista, dalszerző[4] (Szoka Gakkai)
- Leonard Cohen, kanadai énekes, dalszerző, költő[4] (zen buddhizmus)
- Tina Turner - amerikai énekes[4] (Szoka Gakkai)
Az Éneklésen túl[szerkesztés]
2009-ben a Éneklésen túl projekt (Beyond Singing Project) keretében elkészítettek egy albumot, amely ötvözi a buddhista kántálást és keresztény kórus éneklést.[5]
Résztvevők zenészek:
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Fennhang (torok)éneklés. harmonet.hu, 2003. október 2. (Hozzáférés: 2014. december 20.)
- ↑ Torokéneklés. boldogsag.net, 2014. február 21. (Hozzáférés: 2014. december 20.)
- ↑ „Buddhism In America”, Time magazine, 1997. október 13.. [2013. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. április 25.)
- ↑ a b c Top Ten celebrity Buddhists. Wildmind Buddhist Meditation. Wildmind.org, 2007. június 5. (Hozzáférés: 2011. augusztus 9.)
- ↑ Beyond Singing: The Journey. Beyond Singing. [2009. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 20.)