Tina Turner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tina Turner
TinaTurner PrivateDancer.png
Tina Turner 1984-ben, egy cardiff-i koncerten
Életrajzi adatok
Születési név Anna Mae Bullock
Becenév The Queen of Rock 'n' Roll (magyarul A Rock 'n' Roll Királynője)
Született 1939. november 26. (75 éves)
amerikai Nutbush
Pályafutás
Műfajok Rock, R&B, Soul, Rock 'n' Roll, Pop
Aktív évek 1958-tól
Kapcsolódó előadó(k) Ike & Tina Turner
Hangszer ének
Hang Mezzoszoprán
Kiadók Capitol Records, EMI, Parlophone, Virgin Records

Tina Turner weboldala

Tina Turner (született: Anna Mae Bullock, Nutbush, Tennessee, Egyesült Államok, 1939. november 26.) tizenegyszeres Grammy-díjas és többszörös Golden Globe-díjas amerikai énekesnő, színésznő. Több mint 50 éve tartó karrierje során számos díjat gyűjtött be, és a rockzene színpadán elért teljesítményeiért gyakran nevezik A Rock 'n' Roll Királynőjének valamint beválasztották a rock and roll halhatatlanjai közé.

Az énekesnő férje, a Grammy-díjas Ike Turner oldalán kezdte meg zenei pályafutását az Ike & Tina Turner Revü tagjaként. A zenekar a hetvenes években sikert sikerre halmozott olyan slágerekkel, mint a River Deep, Mountain High vagy az 1971-es Proud Mary. Azonban a házasságukon belüli sorozatos erőszak végül 1978-ban Turnerék válásához vezetett. A páros szétválása után Tina megkezdte karrierjének újjáépítését, elsőként az 1983-as Let's Stay Together című dallal, amelyet 1984-ben a Private Dancer című albuma követett.

A zenei életben való sikere filmszerepeket is hozott neki, kezdve az 1975-ös Tommy című filmmel, amelyben egy LSD-függő asszonyt játszott. Később Entity nagynéniként Mel Gibson partnereként volt látható a Mad Max 3. - Az igazság csarnokán innen és túl című filmben, amelynek betétdala, a We Don't Need Another Hero azonnal slágerré vált. 1993-ban Tina feltűnt Az utolsó akcióhősben is.

Turner a világ egyik legnépszerűbb és legsikeresebb rockénekesnőjének számít, a Rolling Stone magazin beválogatta minden idők 100 legnagyobb énekese közé. Albumai világszerte mintegy 200 millió példányban keltek el, és egyedülálló módon több koncertjegyet adott el, mint bármely más önálló előadó a történelemben. Tina közismert energikus színpadi előadásmódjáról, erőteljes hangjáról, hosszan tartó pályafutásáról és sokoldalúságáról. 2005-ben George W. Bush Kennedy-díjjal tüntette ki a Fehér Házban. Nyolc évnyi pihenés után Turner 2008-ban visszatért a színpadra, hogy megünnepelje pályafutásának ötvenedik évfordulóját. A Tina!: 50th Anniversary Tour a jegyeladásokat tekintve 2008-2009 egyik legsikeresebb turnéja volt.

Korai évek: 1939–1957[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anna Mae Bullock 1939. november 26-án született a Tennessee-beli Nutbush városkában Zelma Bullock gyári munkásnő és Floyd Richard Bullock baptista segédlelkész és munkavezető legkisebb lányaként. Származását tekintve javarészt afro-amerikai és európai vér csörgedezik az ereiben. Bár sokáig meg volt győződve anyja indián származásáról, egy később elvégzett DNS-teszt ezt megkérdőjelezte. Anna Mae-t és nővérét, Alline-t nagyanyjuk nevelte, miután szüleik Anna tíz éves korában elváltak. Alline később St. Louisba költözött. Anna Mae Nutbush-ban maradt nagyanyja haláláig, végül 18 éves korában anyjával és nővérével együtt ő is elköltözött.

Ike & Tina Turner Revü: 1958–1976[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

St. Louisban Bullock a Sumner középiskolába kezdett járni. Ekkortájt nővére több éjszakai klubba is elvitte Anna Mae-t, aki így találkozott egyik este a Mississippi-i születésű rhythm and blues muzsikussal, Ike Turnerrel. Később Bullock megkérte Turnert, hogy vegye fel zenekarába, mint énekest. Ike eleinte szkeptikusan viszonyult a dologhoz, azonban Anna Mae kitartó kérlelése miatt végül engedte neki a fellépést, így lett 18 éves korára alkalmi énekes Ike mellett. Majd a "Little Ann" nevet felvéve Bullock lett a fénypontja annak a soul-revünek is, amelyet Ike Turner és zenekara, a Kings of Rhythm vezetett.

Átütő siker[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1972

1960-ban, az A Fool in Love című dal felvételei közben a kiszemelt énekes, Art Lassiter nem jelent meg a stúdióban, így Anna Mae ugrott be a helyére. A dal hatalmas R&B-sláger lett, az amerikai pop-slágerlista 2. helyéig jutott. Ike megváltoztatta Bullock nevét Tina Turnerre, így lett a zenekar neve is Ike & Tina Turner Revü. Ike és Tina 1962-ben házasodtak össze Tijuanában, Mexikóban, jóllehet Ike hivatalosan 1974-ig nem vált el korábbi feleségétől, Lorraine-től.

Tina négy gyermeket nevelt fel házassága alatt – Ike előző házasságából született két fiát, Ike Juniort és Michaelt; közös gyermeküket, Ronaldot; valamint saját korábbi kapcsolatából született fiát, Craiget.

Az 1960-as és '70-es években Ike és Tina a csúcsra tört. Tina idővel egyedi színpadi személyiséggé vált, aki táncával és énekével lenyűgözte élő koncertjeik nézőit. Tina és a Revü háttértáncosai – az Ikette-ek – bonyolult és élettel teli koreográfiáikkal sok más előadót inspiráltak, többek között Mick Jaggert is (aki a Rolling Stones 1966-os angliai turnéján előzenekarként látta fellépni a Revüt).

Ike és Tina számos slágert rögzítettek a hatvanas években, ezek közül a leghíresebbek az A Fool in Love, az It's Gonna Work Out Fine, az I Idolize You és az átütő sikerű River Deep, Mountain High – ennek a dalnak Phil Spector volt a producere, aki sajátos "Wall of Sound" technikáját alkalmazta a felvételnél. Az évtized végére a páros modern rockzenei elemekkel gazdagította repertoárját, és olyan dalok feldolgozásait kezdték el játszani élő koncertjeiken, mint a Come Together (The Beatles), a Honky Tonk Woman (The Rolling Stones) vagy az I Want To Take You Higher (Sly and the Family Stone).

A duó legnagyobb slágere a Creedence Clearwater Revival Proud Mary című számának 1968-as, energiától feszülő feldolgozása, amely Tina védjegyévé vált, és a mai napig kirobbanó sikerrel játssza azt fellépésein. A dal 4. helyezést ért el a Billboard 100-as listáján 1971 márciusában és elnyerte a Grammy-díjat a "Legjobb R&B énekesi teljesítmény" kategóriában.

Csökkenő népszerűség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a zenekar soron következő saját szerzeményei legtöbbször nem jutottak fel a slágerlistákra, az Ike & Tina Turner Revünek olyan rajongói voltak, mint a The Rolling Stones, David Bowie, Janis Joplin, Cher, James Brown, Elton John vagy Elvis Presley. Ezáltal a Revü fellépései meglehetősen vegyesen alakultak, a helyi feketék által látogatott kis mulatótól egy nagy Las Vegas-i klubig bármi szóba jöhetett. A csapat menedzsere Ike volt, aki semmilyen fontos ügyben nem engedte ki az irányítást a kezéből. A csapat népszerűségcsökkenésében közrejátszott Ike egyre súlyosabb drogfüggősége, amely sokszor árnyékolta be a hangfelvételeket és a fellépéseket. Ike basáskodásának és a gyakran erőszakos légkörnek köszönhetően a zenészek sűrűn cserélődtek a Revüben. Ahogy Tina később nyilatkozott róla, házasságuk nagy részében a külvilágtól elszigetelten élt, Ike pedig gyakran bántalmazta őt.

Házassági problémák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A '70-es évek közepére Tina házassága zátonyra futott, miután Ike drogfogyasztása állandósította az arrogáns légkört. A Revü gyorsan vesztett ismertségéből és sikeréből, de Ike megtagadta, hogy egy külső szakember vegye kezébe a menedzseri teendőket. Kokainfüggősége rengeteg pénzbe került, a turnéfelkérések és a lemezeladások pedig egyre csökkentek. Utolsó slágerük a Nutbush City Limits című dal volt, amelyet Tina saját szülővárosáról írt. A nóta az Államokban a Hot 100-ban a 22-ik helyig jutott, majd 1973-ban elérte a brit slágerlista negyedik helyét.

A Proud Mary sikere elegendő pénzt hozott egy saját házi stúdió, a Bolic Sound megnyitására. Itt rögzítették Tina első szólóalbumát, az 1974-es Tina Turns the Country On címűt. A vegyes country-feldolgozásokat tartalmazó korong nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és távol maradt a slágerlistáktól. 1975-ben Ken Russell rendező felkérte Tinát az LSD-királynő szerepére a Who együttes Tommy című rockoperájának filmváltozatában. A filmes debütálás sikerét meglovagolni hivatott második szólólemez, az Acid Queen azonban az első album sorsára jutott.

1976. július 4-én egy országos turné dallasi nyitófellépésére készült a Revü. Az úton a házaspár csúnyán összeveszett, Ike felismerhetetlenre verte Tinát. Ezután, amíg Ike a szállodai szobájukban aludt, Tina mindössze harminchat centtel a zsebében megszökött és elhagyta férjét. A következő néhány hónapot barátainál meghúzódva töltötte, mialatt Ike folyamatosan kutatott utána.

A Revü után: 1978–1984[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Turner házaspár válását, tizenhat évnyi házasság után, végül 1978-ban mondták ki. Tina később megjelent önéletrajzában (Én, Tina) éveken át tartó kegyetlen bánásmóddal és telhetetlen drogfüggőséggel vádolta volt férjét. A könyvből What's Love Got To Do With It? címmel mozifilm is készült. A bíróság döntése értelmében Tina megtarthatta művésznevét, ezen kívül a páros minden kapcsolatot megszakított egymással, bár Ike sokáig próbálkozott felesége visszaszerzésével.

Tina saját bevallása szerint a buddhizmusban talált erőt az újrakezdéshez. Mivel egy szerződéses turné közben hagyta ott Ike-ot, jogilag ő maga is felelős volt az elmaradt fellépésekért. Sürgősen pénzre volt szüksége, ezért szerződtetve egy zenekart és négy táncost szólókarrierbe kezdett, bevételeit tévés fellépésekkel próbálta növelni, ekkor jelent meg többször is a Sonny & Cher Show-ban is.

Szólókarrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1978-ban megjelent harmadik szólólemeze. Az első önálló, Ike nélkül készült album a Rough címet kapta, amelyen megpróbálta levetni a Revüben megszokott funky és R&B elemeket és inkább a rockzenére koncentrált, ezzel is demonstrálva új stílusát. Mindazonáltal, az ekkoriban uralkodó diszkóláz kihatott a felvételre. A lemez csak kis példányszámban kelt el, csakúgy, mint a következő 1979-es, még inkább diszkóhangzású dalokat tartalmazó Love Explosion.

Ekkortájt az Egyesült Államokban a Revü rossz hírneve miatt Tina Turner már egyáltalán nem számított piacképes előadónak - főként lokálokban énekelt - és kiadója, a United Artists is pénzügyi csődbe jutott. Azonban Európában és a világ többi részén nem csökkent drasztikusan a népszerűsége. A kiadóját felvásárló EMI csoport kizárólag azért tartotta fent vele a szerződését, mert jól szerepelt a brit piacon.

A komoly adósságokkal küzdő Turner 1979-ben találkozott a kezdő ausztrál menedzserrel, Roger Davies-szel. Davies szervezésében világ körüli turnéra indult, amelynek keretében Dél-Afrikában, Ausztráliában, az Egyesült Államokat és Ázsiában is fellépett, azonban a koncertsorozat sikere a Love Explosion lemez kapcsán felvett diszkóstílus miatt mérsékelt maradt. Ekkor Davies tanácsára beleegyezett a teljes stílusváltásba.

Stílusváltás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az énekesnő új, rock 'n' roll zenekara 1980-ban állt össze, a csapatot Kenny Moore zongorista, James Ralston gitáros, Jack Bruno dobos és Bob Feit basszusgitáros alkotta. Az új felállásban sikeres koncerteket adtak az Egyesült Királyságban és Európában – Tina ekkor lépett fel Magyarországon is. Amerikában azonban továbbra is csak ritkán volt lehetősége nívós helyeken játszani és lemezszerződést sem kapott.

1981 nyarán Davies-nek sikerült megszerveznie egy fellépést a New York-i Ritz Hotelbe. Tina három telt házas estét adott és rendkívül pozitív kritikákat kapott. A második este itt találkozott Rod Stewart-tal, a találkozás eredményeképpen néhány nappal később duettet énekeltek a Saturday Night Live című műsorban, így Turnert milliók látták a televízióban. Nem sokkal később Turner és Davies felkeresték az éppen turnézó The Rolling Stones-t, akik felkérték a régi ismerős énekesnőt, hogy lépjen fel három New Jersey-i koncertjük előtt. Mick Jagger duettet is énekelt Tinával a Stones fellépése közben (Honky Tonk Woman).

1982-ben Turnert megkereste a B.E.F. (Brit Elektronikus Alapítvány) nevű társaság, és felkérték a The Temptations együttes Ball of Confusion című dalának rock-feldolgozására. A társasággal szintén kapcsolatban lévő David Bowie hatására – aki ekkor szerződött az EMI-hoz – a kiadó minden fontos embere részt vett Turner egy újabb, Ritz-beli fellépésén, amelynek következtében az EMI amerikai leányvállalata, a Capitol Records véglegesítette szerződését Tinával. A Ball of Confusion sikere után a B.E.F. egy újabb kislemezt vett fel Tinával, Al Green 1971-es Let's Stay Together című dalának feldolgozását. A lemezt az EMI Angliában örömmel fogadta, azonban a Capitol Amerikában nem akart hallani róla.

1983 decemberében Turner Let's Stay Together-feldolgozása 6. helyezést ért el a brit slágerlistán és Európa-szerte óriási sikert váltott ki. Miután az import példányok ezrével özönlöttek be az USA-ba, a Capitol Records végül gyorsított kiadásban megjelentette a Let's Stay Together-t. 1984 márciusára a dal bekerült az amerikai Top 30-ba, az R&B és dance listákon a Top 5-be. A siker láttán a kiadó újragondolta a Turner piacképességéről alkotott véleményét és lemezszerződést ajánlott neki.

A visszatérés: 1984–2000[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1984-ben Tina Turner megtette azt, amit a közvélemény általában „a rockzene történetének legmeglepőbb visszatéréseként” emleget. Az év májusában a Capitol kiadta a What's Love Got To Do With It című kislemezt, hogy népszerűsítse a közelgő album megjelenését, azonban mindössze 11 rádióállomás kezdte el játszani a dalt. Miután Roger Davies folyamatosan erőltette a kiadónál a szélesebb körű promóciót, a dal két héttel a megjelenése után már 100 rádióadó műsorán szerepelt. A kislemez hirtelen világsiker lett, és szeptemberben első helyezést ért el a Billboard Hot 100-as listáján – Tina dalai közül elsőként. Az Egyesült Államokban továbbra is ez az egyetlen első helyezett-száma.

Negyvennégy évesen Tina volt a legidősebb, listavezető kislemezzel rendelkező énekesnő. A dal több európai országban is bekerült a legjobb tíz közé. 1984 júniusában végül megjelent a Private Dancer, amely azóta világszerte több mint 11 millió példányban kelt el – bár egyes források 20 milliónál is több eladott példányt jegyeznek –, ezzel az énekesnő legsikeresebb albumává vált. A Let's Stay Together és a What's Love Got To Do With It mellett olyan sikerszámok találhatóak rajta, mint az USA Top 5-be került Better Be Good To Me és a címadó Private Dancer, amit a Dire Straits frontembere, Mark Knopfler írt. Turner a lemezért később elnyerte az „MTV Video Music Award”-ot, két „American Music Award”-ot és négy Grammy-díjat, többek között az év lemezéért járót. 1985 februárjában megkezdte első szóló világ-körüli turnéját, a Private Dancer Tour-t, amely összesen 170 amerikai, európai, ázsiai és ausztráliai fellépést foglalt magába.

A Private Dancer sikere után Tina elvállalta Entity nagynéni, Csereváros úrnőjének szerepét a Mad Max - Az Igazság Csarnokán innen és túl című filmben. A film 36 millió dolláros nyereséggel zárt, Turner pedig elnyerte az NAACP (Nemzeti társaság a színes bőrű emberek előrejutásáért) díját "Kiemelkedő női alakítás" kategóriában. 1985 júliusában Tina fellépett a Live Aid-en Mick Jagger partnereként. Augusztusban megjelent a Mad Max betétdalát népszerűsítő We Don't Need Another Hero című kislemez. A szám ismét nemzetközi sikert hozott, második helyezést elérve az USA-ban, harmadikat az Egyesült Királyságban; emellett Grammy-díjra és Golden Globe-díjra is jelölték. A teljes filmzenét tartalmazó album nem sokkal a megjelenést követően már 1 millió példányban kelt el és bekerült az amerikai Top 40-be. Októberben megjelent a filmzene második kislemeze, a One of the Living is, a dal később Grammy-t nyert a "Legjobb Női Rockdal" kategóriában. Novemberben jelent meg Bryan Adams-szel közös duettje, az It's Only Love című kislemez. A dal Grammy-jelölést kapott a "Legjobb Rockdal – Duó vagy Együttes" kategóriában.

További szólósikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sikeres turnéja után Tina folytatta szólókarrierje építését az 1986-ban megjelent Break Every Rule című lemezzel. Az album olyan slágereket vonultat fel, mint a Typical Male, a Two People vagy a What You Get Is What You See, és világszerte több mint 9 millió példányban kelt el. Ugyanebben az évben jelent meg Én, Tina című önéletrajzi regénye, amelyben korai éveit és erőszakkal teli házasságát tárta a nyilvánosság elé. Az év nyarán Turner csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en (Hollywoodi hírességek sétánya). 1987 márciusában az énekesnő Münchenben megkezdte a Break Every Rule Turnét. 1988. január 16-án Turner bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, amikor szólóelőadóként 184 ezres fizető közönség előtt lépett fel. Áprilisban megjelent a turné közben rögzített Tina Live in Europe című dupla koncertlemez. A lemez különlegessége, hogy olyan művészekkel előadott élő duetteket tartalmaz, mint Bryan Adams, Eric Clapton, Robert Cray és David Bowie. 1989 második felében megjelent a Foreign Affair című lemez, amelynek második száma a népszerű világsláger, a The Best, amely később Turner védjegyévé vált. 1990-ben a lemezt népszerűsítő európai turnéra indult, ennek során 121 fellépésen közel négy millió rajongó előtt játszott.

1991-ben Ike és Tina Turner bekerült a Rock and Roll Hall of Fame-be, az elismerést helyettük Phil Spector producer vette át. Ugyanebben az évben megjelent Tina első válogatáslemeze, a Simply the Best. Az albumon található, dance-pop hangzású Nutbush City Limits feldolgozás bekerült a Brit Top 30-ba.

1993-ban az énekesnő életét filmre vitték – önéletrajzi regényéből What's Love Got To Do With It? címmel készített filmet Brian Gibson angol rendező, Tina szerepét Angela Bassett, Ike-ét Laurence Fishburne játszotta. A film sötét képet fest Turnerék házasságáról és feldolgozza Tina azt követő talpra állását a buddhizmus segítségével. Bár a film vegyes fogadtatásban részesült, a két főszerepet játszó színészt Oscar-díjra jelölték alakításukért. Tina készítette a film zenéjét tartalmazó albumot, olyan korai dalait énekelte fel újra, eredeti változatukban, mint az A Fool in Love, az It's Gonna Work Out Fine, a Proud Mary vagy a Disco Inferno feldolgozása. A lemezen két új dal is szerepel – Lulu I Don't Wanna Fight című dalának feldolgozása és a Bryan Adams által írt Why Must We Wait Until Tonight. Az album platinalemez lett Amerikában, az I Don't Wanna Fight pedig 9. helyet ért el a slágerlistákon, ez volt az énekesnő utolsó USA Top 10-be került dala. A film népszerűsítése céljából Turner hét év után ismét turnéra indult az Egyesült Államokban, amelyen mindegyik koncert telt házas volt. A fellépés-sorozat végeztével Tina egy évre visszavonult svájci otthonába.

1995-ben Turnert felkérték a legújabb James Bond-film, a Goldeneye betétdalának eléneklésére. A dalt a U2 együttes két frontembere, Bono és The Edge írta. A Goldeneye számos európai országban bekerült a Top 10-be, a dal videoklipje szintén sikert aratott. 1996-ban megjelent Tina soron következő, Wildest Dreams című albuma. A későbbi sikeres turnénak és az énekesnő egy harisnyareklám-beli szereplésének köszönhetően a korong végül az Egyesült Államokban aranylemez, Európában pedig platina lett. Az albumra olyan sikerszámok kerültek, mint a Whatever You Want, a John Waite-feldolgozás Missing You és a címadó Barry White-duett, az In Your Wildest Dreams. 1996 májusában Turner megkezdte kapcsolódó világ-körüli turnéját, amely egy évvel később, 1997 áprilisában zárult és összesen 130 millió dollár jegybevételt hozott. Az év végén Tina és zenészei részt vettek az olasz ballada, a Cose Della Vita angol változatának elkészítésében, a dal eredeti előadójával, Eros Ramazzottival közösen. Eros és Tina duettje hatalmas sikert aratott Európa-szerte, az énekesnő később Ramazotti turnéjának több fellépésén megjelent előadni ezt a számot.

1999 áprilisában Turner nyitotta meg a VH1 különkiadását, a Divas Live '99-et. Az esten Tina több nyolcvanas évekbeli slágerét elénekelte, a Proud Mary-t Elton John-nal és Cher-rel közösen adta elő. Később Tina bejelentette, hogy új lemez felvételein dolgozik. Februárban meg is jelent a When the Heartache Is Over című dance-szám maxilemeze, amelyet egy hónappal később követett a Twenty Four Seven című album. 2000 februárjában a Twenty Four Seven megjelent az Egyesült Államokban is, ahol aranylemez lett. 2000 márciusának végén Tina megkezdte karrierje egyik legsikeresebb turnéját. A Twenty Four Seven Tour a Pollstar felmérése szerint a 2000. év legnagyobb bevételét hozta a műfajon belül, összesen több mint 100 millió dollárt. Később a Guinness-bizottság bejelentette, hogy Tina Turner több koncertjegyet adott el, mint bármely más szólóelőadó a zenetörténelemben.

Tina Turner napjainkban: 2001–[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenleg Svájcban él élettársával. Minden idők legidősebb Vogue-címlaplánya lett, amikor 2013 áprilisában, 73 éves korában a híres divatmagazin német kiadásának címlapján szerepelt[1]. 2013. júliusában új házasságot kötött Ervin Bach-al, majd július 21-én buddhista szokás szerint tartottak ünnepséget. A díszítést 70 ezer vörös és sárga rózsa alkotta. A 120 vendég között volt Oprah Winfrey, David Bowie és Eros Ramazzotti[1].

Magánélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(1985)

  • Break Every Rule (1986)
  • Tina Live in Europe (1988)
  • Foreign Affair (1989)
  • Simply the Best (1991)
  • What’s Love Got To Do With It (1993)
  • Wildest Dreams (1996)
  • Twenty Four Seven (1999)
  • All the Best (2004)
  • Tina!: Her Greatest Hits (2008)
  • The Platinum Collection (2009)
  • Beyond: Buddhist and Christian Prayers (2009)
  • Tina Live (Live from Gelredome) (2009)
  • Love Songs (2014)

Turnéi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1978–1979: Wild Lady of Rock Tour
  • 1982–1983: Nice 'n' Rough Tour
  • 1984–1985: Private Dancer Tour
  • 1987–1988: Break Every Rule Tour
  • 1990: Foreign Affair Tour
  • 1993: What's Love? Tour
  • 1996–1997: Wildest Dreams Tour
  • 2000: Twenty Four Seven Tour
  • 2008–2009: Tina!: 50th Anniversary Tour

Filmográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tommy (1975) – LSD-királynő
  • Sgt. Pepper's Lonely Heart Club Band (1978) – „Our Guests At Heartland”
  • Mad Max 3 - Az igazság csarnokán innen és túl (1985) – Entity nagynéni
  • Az utolsó akcióhős (1993) – polgármesterasszony

Grammy Awards[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1972: A legjobb R & B Performance egy duó vagy csoport, ének ("Proud Mary") - Megosztva: Ike Turner
  • 1985: Record of the Year ("What's Love Got To Do With It")
  • 1985: Legjobb Női Pop Vocal Performance ("What's Love Got To Do With It")
  • 1985: Legjobb női rock előadó ("Better Be Good To Me")
  • 1986: Legjobb női rock előadó ("One of the Living")
  • 1987: Legjobb női rock előadó ("Back Where You Started")
  • 1988: Legjobb női rock előadó ("Tina live in Europe")
  • 2008: Az év albuma ("River: The Joni Letters (Herbie Hancock Album)") - A bemutatott művész
  • 2008: Legjobb Kortárs Jazz Album ("River: The Joni Letters (Herbie Hancock Album)") - A bemutatott művész
  • kislemez: "River Deep - Mountain High" (1999) és a "Proud Mary" (2003)


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]