Sakuhacsi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sakuhacsi
Shakuhachi.jpg

Más nyelveken
japán: 尺八
Hepburn-átírás: shakuhachi
Besorolás
aerofonfúvósajaksípos
peremfuvola
Csőhossz d' hangolás: 55 cm
Rokon hangszerek quena, szélfurulya

A sakuhacsi (japánul: 尺八, Hepburn-átírással: shakuhachi) jellegzetes japán bambuszfuvola. Az ajaksípos hangszerek családjába tartozik, a cső felső végénél kialakított peremfúvóka (utagucsi) segítségével szólaltatható meg. 1250 körül érkezett Japánba Kínából. Indiában használt elődjén még öt hanglyuk volt, Kínában ez már hatra emelkedett. Ezután még egy lyukkal szaporodott Japánban, miközben a hangszer meg is hosszabbodott. Később a hanglyukak száma ötben állandósult, négy első és – többnyire a bal hüvelykujj számára – egy hátsó lyuk található rajta. Japán egyik legfontosabb hangszerévé vált az évszázadok során. A befúvónyílásnál kifelé ferdén metszett hangszer szélhasítójába kis borostyán- vagy csontdarabot illesztenek, amely alkalmassá teszi a hangszert finom hangárnyalatok megszólaltatására. Kiöblösödő vége, a tölcsér a madake bambusz szárának gyökérközeli részéből készül. A hangszer teste a kiöblösödő végénél természetesen meghajlik, vagy mesterségesen meg van hajlítva.

Neve eredeti hosszára utal: egy saku (30,3 cm) és nyolc szun (japánul hacsi: 3 cm), de sokféle hosszúságban előfordul. Eredeti hosszának alaphangja a d' hang. A hanglyukak egymás utáni megnyitásával az első regiszterben (ocu) egy pentaton skála szólal meg, amelynek hangjai (d')-f'- g'-a'-c"-d". A hanglyukak részleges lefedésével és a levegőbefúvás szögének megváltoztatásával (meri-kari) azonban a kromatikus skála minden hangja megszólaltatható a hangszeren.

Irodalma szóló- és kamaradarabokból áll, a zen buddhizmusban a szuizen meditáció hangszere.

A hangszerre a fuvola kiterjesztett technikáját Magyarosrszágon Matuz István néha-néha egy koncert alkalmával bemutatja. Eötvös Péter Harakiri (1973), Láng István Inquieto (2004-2005) és Nagy Ákos Soli(e)tude (2013)[1] címmel írtak a hangszerre.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Japan: An Illustrated Encyclopedia I–II. Ed. Alan Campbell, David S. Noble. Tokyo: Kodansha. 1993. ISBN 4-06-931098-3
  • The Ashgate Research Companion to Japanese Music, Ed. A. McQueen Tokita, D. Hughes, London

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap