Argumentum ad temperantiam

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az argumentum ad temperantiam (szó szerint: „az egyensúlyozgatásra alapozó érvelés”) olyan érvelési hiba, mely szerint a konkrét érvektől függetlenül a vitában a két szembenálló álláspont közötti kompromisszum a helyes. Gyakran hivatkoznak effajta arany középútra, mikor két egymással markánsan szembenálló álláspont van egy adott kérdésben, és úgy tűnik, a vita nem tud kimozdulni a holtpontról.

Általános formája:

  1. A és B két szembenálló álláspont
  2. C álláspont A és B között helyezkedik el
  3. Tehát C a helyes álláspont

Egyszerű szemléltetés: ha A azt állítja, hogy 2 + 2 = 4, B pedig azt, hogy 2 + 2 = 5, az argumentum ad temperantiam alapján ebből adódik a „helyes” álláspont (C): 2 + 2 = 4,5.

Példák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Molnár képviselő a költségvetési kiadások csökkentésére a munkanélküli segély 50%-os csökkentését javasolta, míg Szabó képviselő 10%-os növelést javasolt, hogy a juttatások lépést tartsanak az inflációval és a megnövekedett megélhetési költségekkel. Szerintem Takács képviselő 20%-os csökkentési javaslata a legjobb, mert ez egy jó középút a két javaslat között, ezért ezt kell támogatnunk.
  • Egy hónappal ezelőtt egy vihar megrongálta az egyik fát Péter udvarában. János, a szomszédja megkérte Pétert, hogy vágja ki, nehogy rádőljön János szerszámoskamrájára. 2 napja egy újabb vihar kidöntötte a fát, ami összetörte János kamráját, aki most kártérítésként 50 000 forintot követel Pétertől, de ő egy fillért sem akar fizetni. Nyilvánvaló, hogy a legjobb megoldás a két szélsőség közötti kompromisszum, azaz fizessen Péter 25 000 forintot Jánosnak.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]