Szimónia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szimónia (latinul simonia) a neve annak a kánonjogi vétségnek, amelynek lényege egyházi és lelki javak anyagi előnyök révén történő megszerzése vagy áruba bocsátása.

Az anyagi előny háromféle lehet:

  • manus a manu: pénz
  • manus a lingua: pártfogás
  • manus ab obsequio: teljesített szolgálatok

A megvalósítás állapota szerint a szimónia lehet

  • mentatis: még csak a szándék áll fenn
  • conventionalis: már az alku is létrejött
  • realis: a teljesítés megtörtént
  • pura, ha még egyik fél sem foganatosította
  • mixta, ha még csak az egyik fél foganatosította.

A megnevezés a bibliai Simon mágus nevéből származik, aki az Apostolok cselekedetei 8,5-24 szerint pénzt ajánlott Jézus tanítványainak azért, hogy hatalmat kapjon a Szentlélek közvetítésére, de persze a Szentlélek átadása nem megvásárolható, hisz Istentől való ajándék. "...Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel közvetítik a Szentlelket, pénzt ajánlott fel nekik: "Adjatok nekem is olyan hatalmat - mondta -, hogy akire csak ráteszem a kezem, megkapja a Szentlelket." Péter elutasította: "Vesszen el a pénzed veled együtt, mert azt hitted, hogy az Isten ajándékát pénzen meg lehet venni...." Ezért lett ez aztán szinonimája az egyházi hatalom pénzen való megvásárlásának.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]