Háziméh

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Házi méh szócikkből átirányítva)
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Háziméh
Mézelő méh máriatövis virágjára száll
Mézelő méh máriatövis virágjára száll
Természetvédelmi státusz
Háziasított
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Hártyásszárnyúak (Hymenoptera)
Alrend: Fullánkosok (Aculeata)
Öregcsalád: Méhek (Apoidea)
Család: Méhfélék (Apidae)
Alcsalád: Mézelőméhek (Apinae)
Nemzetség: Apini
Nem: Apis
Alnem: Apis
Faj: A. mellifera
Tudományos név
Apis mellifera
Linnaeus, 1758
Szinonimák

Apis mellifica Linnaeus, 1761

Alfajok

Északnyugat-Európa

Délnyugat-Európa

Közel-kelet

Afrika

Elterjedés
Apis mellifera distribution map.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Háziméh témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Háziméh témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Háziméh témájú kategóriát.

A háziméh vagy nyugati mézelő méh (Apis mellifera) a mézet termelő méhfajok egyike. Háziasítása mintegy 6000 évvel ezelőtt kezdődött, és a selyemlepke mellett voltaképpen az egyetlen korán háziasított rovarfaj. A méhészet ma is sok ember megélhetését biztosítja hazánkban és világszerte. A méhészetben főként mézet, de ezen kívül esetleg propoliszt, méhviaszt, méhmérget és tenyészállatokat is termelnek a méhészek. Megporzó tevékenysége miatt az egyik legfontosabb haszonállattá vált.

Mindezidáig 28 alfaját ismerték el;[1] ezeket méhfajtáknak is nevezik. Az európai fajták az utolsó jégkorszak óta alakultak ki, miután a háziméh újra benépesítette a kontinenst. A fekete európai méh Európa északi területeiről Németországban, Svájcban és Ausztriában is elterjedt. Közép-Európa keleti részén, így a Kárpát-medencében a krajnai fajta a leggyakoribb. Az olasz fajtát az olasz területeken kívül is sok helyen elterjesztették, így Ausztráliába is betelepítették.

Több más méhfajtához hasonlóan a háziméh is államalkotó repülő rovar. Ázsiában a nem más tagjai is élnek, például a keleti mézelő, más néven indiai méh, a varroa atka eredeti gazdaállata.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mézvadászat. Barlangrajz a középső kőkorból. Valencia, Spanyolország

Feltételezések szerint a háziméh eredetileg Indiából származik. Mint domesztikált állat, ma már a mérsékelt- és trópusi égövben világszerte elterjedt.

A tudomány jelenlegi állása szerint az első méhfélék 100 millió évvel ezelőtt jelentek meg. A legrégebbi háziméhhez köthető lelet egy borostyánkő, amiben az ősméh hossza mindössze 2,95 milliméter. A kő Mianmarban került elő egy borostyánkőbányában.[2]

Sok növényfaj megporzásában vesz részt, így kulcsszerepe van az ökoszisztémában.

Európában már évezredek óta használják a méhek által termelt mézet. Egy 12 ezer éves barlangrajz Cuevas de Arañában (Bicorp, Valencia) ábrázol egy mézvadászt.

Közép-Anatóliában már 7000 évvel ezelőtt célzottan tartottak méheket, és Egyiptomban Kr. e. 2000 körül már fejlett méhészkedést folytattak. A méh Alsó-Egyiptom fáraójának hatalmi jelvényévé vált. A méhanya, mint hieroglifa az uralmat jelentette. Ebben az ábrázolásban a fáraó volt a méhanya, és Egyiptom népe a dolgozók serege. A kasokat agyagból készítették, és tenyésztették is a méheket.

A zsidók szent iratai több helyen is említik a mézet. A termékeny földű gazdag országot, így Egyiptomot és Kánaánt tejjel-mézzel folyó földnek nevezik. A méz Keresztelő János egyik fontos tápláléka volt. A Talmud ír a méhek fejlődéséről és a rajzásról. Kasaikat szalmából fonták. Törvényük volt arra, hogy a méhraj azé, aki megtalálja.

Az ókori görögök Kr. e. 600 körül hozták első törvényeiket a méhtartás szabályozására. Ők már ismerték a méhanya szerepét a méhcsaládban, és ennek ismeretében eredményesen tenyésztették a méheket. Szétszedhető kasaik voltak, amiket keresztrudakkal merevítettek.

VIII. Orbán pápa címerében három méh szimbolizálta a munkát, a takarékosságot és az édességet.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dolgozó nektárt gyűjt virágból
Here (hím méh)
Méhanya lányai körében. Az egyik dolgozó éppen eteti

A méh államalkotó rovar, több tízezer egyede él együtt egy családban. A méhcsaládot eltérő morfológiájú és eltérő funkciót betöltő egyedek, kasztok alkotják. A méhanya 22 milliméter, a here 20 milliméter, a dolgozó pedig mintegy 16 milliméter hosszú. Néhány afrikai méhfajta ennél kisebb termetű. A méhanya teste hosszúkás; a here fullánktalan és potroha lekerekített. A méhek színe fajtától függően az aranysárgától a sötétbarnáig (feketéig) változik, gyakran a potroh csíkozott. A csíkozást a potrohgyűrűk alapjánál világos, egyébként sötétebb színe adja. Szőrének színezete sárgásbarna; a szőrzet az idősebb egyedeken elkopik, és előbukkan a csillogó kitinpáncél. Szívó-nyaló szájszerve van. Nagy, összetett szemeik vannak, ezek nem látják a piros színt, viszont érzékelik az ibolyántúli sugárzást. A herék összetett szeme nagyobb, mint a nőnemű egyedeké. A méhek három kisebb pontszemükkel csak közelre látnak.

Szárnyerezete megkülönbözteti más méhfajoktól. Sőt, az erezet alapján maguk a méhcsaládok is azonosíthatók. Repülés közben erőteljes repülőizmai mozgása tartja a levegőben. Tori izmainak rezegtetésével a dolgozó segíthet meleget termelni a kaptárban. Szárnyainak rezegtetésével meleg napokon hűtheti a levegőt. Szárnyizmaikkal a méhek hangot is tudnak kelteni, amire ritkán kerül sor. A fiatal anyák kelés előtt vartyognak, kelés után tütülnek.[3] Tánc közben is szoktak hangot adni a méhek. Az anyák felismerhetők arról, hogy potrohuk túllóg a szárnyukon.

Mirigyek választják ki a méhviaszt, amelyet lépsejtek felépítésére használnak. A hátsó lábak tollszerű sörtéin megtapad a virágpor. A középső lábakon lévő merev sörtékkel seprik a „kosárkába” a virágport a mellről és az elülső lábakról. A hátsó lábakon található a „kosárka” vagyis a pollenzacskó. A nektár lenyelése után a nyelőcsövön végigmenve a mézgyomorba kerül, ahol nincs emésztés, de a garatmirigyek által termelt enzimek működésbe lépnek, és átalakítják a nektárt, például elkezdik lebontani az összetett cukrokat. A mézgyomrot és a gyomrot egy akaratlagosan is mozgatható egyirányú csapóajtó választja el. A mézgyomorban tárolt nektárt a dolgozó hazaviszi, és visszaöklendezve átadhatja társainak, vagy betöltheti egy sejtbe.

Dolgozó fullánkja. Ezzel a nagyítással nem láthatók a horgok

A legtöbb méhfaj fegyvere a fullánk. Vannak fullánktalan méhek is, ők például rágóikkal harcolnak. A dolgozók fullánkján számos apró visszafelé hajló horog van; ez beleszakad az elasztikus bőrbe, így a dolgozó elpusztul, miután a fullánkját használva emlőst szúr meg, ellenben ha kitinen hatol át, akkor vissza tudja húzni a fullánkját (például: viaszmoly testéből). Az anyaméh vissza tudja húzni a fullánkját emlős bőréből is, mert fullánkján csak 3-5, szemben a munkásméh fullánkjával, amin 21-25 visszahajló horog található. Ez gondoskodik arról, hogy a fullánk bent maradjon a megszúrt emlős bőrében, és a méregmirigyekkel együtt kiszakadjon a méhből. A fullánk kiszakadása esetén a méregmirigyet körbevevő izmokat az idegek mozgatni kezdik. Ez belepumpálja az "áldozat" bőrébe a méreghólyag tartalmát. A fullánk tulajdonképpen tojócső, és az anya inkább petézéshez használja, és csak rajzás közeli állapotban aktiválja. A fullánk behatolásával egyidejűleg riasztó feromon szabadul fel, ami arra készteti az arra járó vagy repülő többi méhet is, hogy fullánkját az adott ellenségbe szúrja, lehetőleg az előző csípés közelében, mivel ott érződik a legerősebben a feromon szaga..[4] Egy csípéssel 0,1 mg méreg jut az ellenség testébe.[5] A méhészek füsttel szokták megelőzni a szúrást, amikor kaptárt bontanak.

Szaporodása és életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lárvák és peték a lép sejtjeiben

A háziméh euszociális faj, tehát olyan nagy családokban él, ahol az egyedek többsége nem szaporodik, hanem rokonait támogatja a szaporodásban. Nyár közepén egy egészséges család 40 000-80 000 egyedből áll. Egy egészséges családon belül csak a méhanya rakja a petéket. A megtermékenyített petékből nőstények kelnek ki. Ezek lehetnek nemileg aktív utódok, tehát újabb méhanyák. Túlnyomó többségük azonban nemileg nem aktív nőstény, ők a dolgozók. A dolgozók is raknak néha petéket (álanya), ha nincs a családban méhanya, de az álanya által rakott peték nincsenek megtermékenyítve, így ezekből a petékből csak "herék" , azaz hímnemű méhek lesznek. Ez a "szűznemzés" a parthenogenezis. Herék csak az év egy szakaszában vannak; ennek ideje az éghajlattól függ. Magyarországon többnyire valamikor augusztusban van a hereűzés, amikor a dolgozók kiéheztetik a heréket, és nem is engedik vissza őket a kaptárba, ha kirepültek. Ezután csak anyátlan vagy álanyás családban lehet heréket találni egészen a következő év tavaszáig.

A méhek haplodiplod ivarmeghatározási rendszert mutató állatok, a megtermékenyített, diploid petékből nőstények, a megtermékenyítetlen, haploid petékből pedig hímek fejlődnek. Hím utódot, azaz herét tehát az anya és a dolgozók is képesek létrehozni.

Vegyes életkorú fiasítás: jobbra peték, középen fiatal, balra idős álcák. A fedett sejtek bábokat tartalmaznak

A fiatal anyák 3-6 napos koruktól kirepülnek párzani, ha napos, szélcsendes az idő. A petézés megkezdése előtt akár több alkalommal is kirepülhet. Akár 20 herével is pározhat. A here ivarszerve beleszakad az anyába, így a here hamarosan meghal. A párzáskor kapott spermiumot az anya elraktározza, és a továbbiakban ebből termékenyíti meg petéit. Ha két hétig nem tud kirepülni, akkor már nem tud párzani, és herepetéző lesz. Az anya idősebb korban is herepetézővé válhat, ha elfogytak a hímivarsejtjei. Összeférhetetlenség miatt a saját testvérei nem tudják megtermékenyíteni a fiatal anya petéit. A genetikai sokféleség előnyös a tél túléléséhez. Kísérleti körülmények között a genetikailag egységes családok többet gyűjtöttek, több utódot termeltek, ám készleteiket már decemberre felélték, és éhen haltak, illetve megfagytak.[6]

Az anya naponta akár 1500 petét rakhat. A heresejtekbe hím, a dolgozósejtekbe és az anyabölcsőkbe nőstény petét rak. A nőnemű utódból attól függően válik anya vagy dolgozó, hogy milyen sejtben nő fel, és hogy mivel etetik. A petéből 3 nap múlva kel ki az álca. 3 napig minden álca méhpempőt kap; az anyaálcát végig méhpempővel etetik. A lárva 8 nap múlva bebábozódik, majd a kifejlett állat újabb egy hét múlva kel ki a bábból. A fejlődés ideje függ a kaszttól és a hőmérséklettől. Az európai fajtáknál az anya 16, a dolgozó 21, a here 23 napig fejlődik. Az afrikanizált méhek gyorsabban fejlődnek, ott az anyák már 14 naposan kelnek. Vannak más, gyorsabban felnövő hibridek is, amelyek így immunisak az atkára.

Rajzás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha a család nagysága elér egy bizonyos méretet, akkor megrajozhat. A rajzási hajlamot növeli a zsúfoltság, és az, hogy a sejtek is teli vannak. Az anya nem tud dolgozni, mert alig van üres sejt. Az építők nem tudnak dolgozni, mert már minden ki van építve. A dajkák nem tudnak dolgozni, mivel kicsi a fiasítás. Rajzás közeli állapotban a méhek csüngenek a röpdeszkán, tőgyelnek. Végül a család a rajzás mellett dönt. Az anya bepetézi az anyabölcső-kezdeményeket, amelyeket a dolgozók hamarosan kiépítenek. Az anya beszünteti a petézést, lefogy. Mielőtt kikelnének a fiatal anyák, elindul a rajzás. A rajzás előtti nap már senki sem dolgozik. A rajzás előtt azok, akik elmennek, még megtöltik gyomrukat mézzel.

Rajzásra Magyarországon többnyire májusban vagy júniusban kerül sor. A júliusi rajok jellemzően valamilyen betegség miatt menekültek el otthonról. A rajzás időpontja 10 és 14 óra közötti. A raj aznap ritkán megy 20 méternél messzebb a kaptártól, és másnap megy tovább. A rajban a méhek szelídek, nem szoktak csípni. Legjobb estefelé, vagy hajnalban begyűjteni őket. A raj nagyját belerázzák egy papírzsákba, egy kasba vagy egy dobozba, majd egy kaptárba teszik az új családot. Jó esetben az anya is köztük van, és a kint maradtak majd megtalálják. Rossz esetben a műveletet meg kell ismételni.

A méhészek nem szeretik a rajzást, mivel már nem fog termelni az a család abban az évben, amelyik megrajzott. Különböző módszerek vannak a rajzás megelőzésére.

Letelepedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A forró égövön kívül a méheknek fel kell készülniük a téli nyugalomra. Az új helynek biztosítania kell a védelmet a hideg ellen. Nem szabad túl tágasnak lennie, és a bejáratnak viszonylag kicsinek kell lennie, hogy ellenségeik, például a hangyák és a darazsak behatolását megnehezítse. A tavasz végi-nyár eleji rajzás elég időt hagy arra, hogy az új család kiépíthesse otthonát és elegendő készletet halmozzon fel télire.

Felderítők keresnek alkalmas lakóhelyeket. A felderítő a megtalált üreg helyét tánccal jelzi. Napjában többször is megszakítja táncát, hogy visszatérjen a helyszínre. Ha az üreg túlságosan nedves lesz vagy túlzottan felmelegszik, akkor abbahagyja a táncot. A helyszínt más dolgozók is felkeresik, akik szintén többször megvizsgálják az üreget. A felderítők különböző helyeket választanak, de készek felülvizsgálni álláspontjukat, ha valamelyik társuk jobb helyet talált. Miután csak egy alkalmas hely maradt, a raj útnak indul, élén a felderítőkkel, akik feromonokkal mutatják az utat. A célnál a bejárathoz repülve további nyomjelző feromont juttatnak a levegőbe.

Fészeképítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lépeket viaszból építik, amelyet kis lemezek formájában a hasukon levő viaszmirigyek választanak ki. Ezt az építők akkor is termelik, ha már nincs hely építésre. A sejtekben tárolják a mézet, a virágport, és itt nevelik a fiasítást. A méz energiaforrás, fűtő- és üzemanyag. A méh a testfolyadékában levő cukortartalom nagyobb ingadozását elviseli, mint az ember a vércukorét. A virágpor fehérjetartalma a méh testének felépítéséhez szükséges, ezért különösen a fiasításnak és a dajkáknak van rá szüksége. A méz lehet virágméz, vagy származhat mézharmatból, ami a tetvek cukros váladéka. Ilyen például a fenyőméz. A mézharmatmézet a méhészek rendszerint elveszik, mivel támogatja a nozémát.

Mivel a méhcsaládban sok rovar él együtt egy viszonylag szűk helyen, a körülmények ideálisak lennének a kórokozók számára. Védekezésül a méhek propoliszt készítenek különféle növények (tölgyek, égerek, fenyők, napraforgó) gyantájából, és ezzel tömítik a kisebb nyílásokat, repedéseket, egyenetlenségeket. Ez megöli vagy lelassítja a behurcolt spórák fejlődését. A fiasításhoz használandó sejteket is vékony propoliszréteggel vonják be.

Táplálkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érkezés virágporral és virágpor nélkül

Táplálékuk nektár és virágpor. Ezt az idősebb dolgozók gyűjtik a virágzó növényekről. A nektárt a mézgyomorban, a virágport a hátsó lábukon található dús szőrzeten, a kosárkában szállítják. Az el nem fogyasztott napi hordást feldolgozzák és elraktározzák; így készítenek mézet és méhkenyeret a szűkösebb időkre, amikor vagy nem tudnak kirepülni, vagy nem találnak elég táplálékot. A méz csak akkor őrzi meg minőségét, ha víztartalma legfeljebb 18%; ekkor a mézet viaszréteggel lezárják, pecsételik. A mézet elfogyasztás után vissza kell nedvesíteniük, hogy hasznosulhasson. Ehhez a kifejlett méhek használhatják a saját anyagcseréjük által termelt vizet, de a fiasításhoz ez nem elég. Ha van fiasítás, akkor az öregek kirepülnek vízért. Rossz időben csak kevesen térnek vissza mézgyomrukban az értékes vízzel.

A fiatal dolgozók életük egy szakaszában méhpempőt termelnek, és ezzel etetik az anyát, ami elengedhetetlen a petetermeléshez. Ezzel etetik a fiatal és az anyaálcákat is. A méhpempő tejszerű, és virágporból és nektárból készítik.

A virágport a fiasításhoz közeli sejtekben tárolják. Itt a fiasítás már le van fedve

Az anya várható élettartama 3 év, legfeljebb 5 év, a here 6 hétig, a dolgozó nyáron körülbelül 6 hétig él. A téli méhek élettartama hosszabb, ők ősztől tavaszig élnek, amíg fel nem nevelik az új nemzedéket.[7] A krajnai fajta egyedei 12%-kal tovább élnek. Egyes megfigyelések szerint a német fekete méheknél az anyák akár 8 évig is élhetnek.[8]

Ha egy enyhe téli vagy kora tavaszi napon a hőmérséklet eléri a 10 °C-ot, akkor a a méhek kirepülnek kiadni a belükben felgyülemlett bélsarat. Ezt a bél egy külön szakasza tárolja több hétig, vagy akár hónapokig is. Az egészséges méhek nem ürítenek a kaptárban. Ha a méhész mégis talál ürüléket, akkor az nozémára utal.

A repülés nagyon energiaigényes. Ezt a nektár vagy a visszahígított méz fedezi. Teli gyomorral indulva a legtöbb fajta 5 km-re, a krajnai és a buckfast méhek akár 8 km-re is el tudnak repülni. Ilyen hosszú útra azonban csak ritkán vállalkoznak, többnyire a kaptár 1 km-es körzetében gyűjtenek. 10 °C alatt nem tudnak repülni, kihűlnek és elhullanak. A legtöbb rovar ennél hidegebbet is kibír.

A méh vérnyirka glükózt tartalmaz, szemben a legtöbb rovarral, amelyekben trehalóz kering. Ennek következménye a méhek érzékenysége a hideggel szemben, viszont ez teszi őket képessé arra, hogy az aktív időszakban a kaptárat és télen a telelőfürt közepét állandó 35 °C-on tartsák.[9]

Tájékozódás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A méhek másként látják a színeket, de emellett látják a fény polarizáltságát is. Nyomon követik a Nap útját is az égen; mindezek lehetővé teszik az égtájak pontos meghatározását. Amikor a méh áll, akkor összetett szemeinek felbontása alacsony. Mozgás, különösen repülés közben a felbontóképesség megnő. Az összetett szemet alkotó pontszemek nem fókuszálhatók. Az általuk alkotott képekből és az elmozdulásokból interpolációval jön létre a látott kép.

A látás mellett a szaglás is segíti a méhet tájékozódni. A cél közelében már inkább erre hagyatkozik. A méhek életében fontos szerep jut a szaganyagoknak a kommunikációban.

Kommunikáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Riszáló tánc

A kommunikáció a méhek több érzékét is érinti. Kiszagolható feromonok jelzik az anyát és életkorát. Az anyatermék emellett még leállítja a dolgozók petefészekműködését is. Ha a család elveszti anyját, akkor egy idő múlva néhány dolgozó elkezd petét termelni; de mivel nem párosodik, ezekből a petékből mind herék lesznek. Az álanyák külsőre nem különböztethetők meg a többi dolgozótól. Feromon jelzi a méhcsalád otthonát, és a nászrepülés hírét. Ez utóbbit még akkor is képesek kiszagolni, ha egyetlen molekula jut egy köbméterre.

A méhek mozgásos kommunikációját táncnak nevezik. Még azt is táncnak tekintik, ha a méh idegesen futkározik a lépen. A borbélytánc tisztogató mozdulatokat jelent. Ezzel arra kéri a méh társait, hogy tisztogassák meg például a propoliszhoz hozott gyantától. Legismertebbek a helyet jelző táncok, amelyeket Karl von Frisch fedezett fel. Ezekkel jelzik a táplálékforrás, a víz vagy az új fészek helyét.[10] Ezekkel a helyet centiméteres pontossággal képesek megadni. A körtánc közeli, a riszáló tánc távoli helyeket ad meg, és a táncos kóstolót is ad a gyűjtött nektárból vagy virágporból. Van tánc, amivel azt jelzi a méh, hogy kész elvenni a hozott nektárt, és van tánc, amivel új gyűjtőméheket toboroznak a fiatal belső munkások közül.

Hőszabályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Légáramoltatással a kaptárt hűtő méhek

A méhek csak akkor tudnak repülni, hogyha testhőmérsékletük legalább 35 °C.[11] Ha testhőmérsékletük 30 °C-ig megy vissza, akkor le kell szállniuk, hogy remegéssel felmelegítsék magukat.[12] A fiasítás ugyanilyen hőmérsékletet igényel a fejlődéshez. Továbbá a viasz feldolgozásához is ez a legjobb hőmérséklet.

A rajfürt maghőmérséklete 35 °C, héjának hőmérséklete a külső hőmérséklettől függ. A telelőfürtben a héj hőmérséklete 20-22 °C.

A legjobb külső hőmérséklet a gyűjtéshez 22-25 °C, de mindenképpen alacsonyabbnak kell lennie, mint a tartósan elviselhető legmagasabb testhőmérséklet, mivel mozgás, különösen repülés közben sok hő termelődik, amit le kell adni.[13] 38 °C fölött hőnyugalomra vonulnak a méhek. 10 °C alatt megdermednek, ezért nem mennek ki, ha a kinti hőmérséklet ennél alacsonyabb.

Rövid ideig elviselik az 50 °C-ot is, amire a darazsak nem képesek. Az indiai méh is képes erre, és ezt használja ki arra, hogy elpusztítsa a darazsak felderítőit. A méhek gömbhéj alakzatban körülveszik a darazsat, és szárnyaik rezegtetésével elkezdik melegíteni. A darazsak érzékenyebbek a hőre, ezért elég 45 °C-ra felmelegíteni, hogy végezzenek vele. Mivel így a felderítő nem tud visszatérni a családjához, ezért a méhek megmenekülnek.

Hőszabályozás a fürtben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rajfürtben a külső rétegek tetőszerűen fednek. Az itteni hőmérséklet a külső hőmérséklethez igazodik, de annál 2-3 °C-kal magasabb. Indulás előtt nem sokkal a héj hőmérséklete is 35 °C. A fölös hőmérsékletet leadják a környezetnek. Ha a maghőmérséklet túl magasra nő, akkor a raj átrendeződik. A méhek folyosókat képeznek, amelyeken át a bent levők és a kintiek helyet tudnak cserélni. A folyosók segítik a levegő áramlását is. Ha a külső rétegben a hőmérséklet kritikusan lesüllyed (13 - 17 °C), akkor az ottani méhek remegéssel hőt termelnek, és megindulnak befelé.

Ha kint hűvös van, akkor a raj összetömörödik. Meleg időben a raj fellazul, hogy így megelőzzék a túlmelegedést. A magban levő méheket, köztük az anyát passzívan tartják melegen, míg a külső réteg méhei remegéssel termelnek hőt. A raj tagjai nem közlik egymással a hozzávetőleges hőmérsékletet; az egyes méhek egymástól függetlenül, a többi hely hőfokának ismerete nélkül változtatnak helyet.

A telelőfürt hőmérsékletét hasonlóan szabályozzák.

Hőszabályozás a fészekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha a fészek túl meleg, akkor a méhek szárnyukkal legyezgetik a levegőt. Ez a bejáratnál is látható. Az öregek vizet hoznak, és annak párologtatásával a benti munkások tovább csökkentik a hőmérsékletet.

30 °C alatt a fiasítás elpusztul vagy rendellenesen fejlődik. Hogyha lehűlés fenyeget, akkor a méhek összebújnak a fiasításon, és a fiasításban maradt üres sejtekbe is belebújnak. Remegéssel termelnek hőt a fiasítás melegen tartásához.

Gyérítő tényezők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A méhekre legnagyobb veszélyt az atka jelenti, de sok problémát okoz a növényvédőszerek nem megfelelő, vagy túlzott használata is. Ezek közül a méhek számára veszélyesek a neonikotinoid[14] hatóanyagok, Clothianidin, Thiacloprid, Imidacloprid, Thiamethoxam, fenilpirazolt (Fipronil) és piretroidot, valamint a Chlorpyrifos vagy Dimethoat hatóanyagokat tartalmazó szerek, ezeket célszerű lenne kiváltani.[15] Természetes ellensége több madár, így például a gyurgyalag, a fecske, jó néhány fullánkosdarázs- (pl: Philanthus triangulum), rablólégy- és pókfaj.

A méhek betegségeit vírusok, baktériumok, gombák okozzák. Megkülönböztetjünk a kifejlett méhek és a fiasítás betegségeit. Vannak más tényezők, amelyek zavarják a családot, hőveszteséget, éhezést okoznak, növelik a betegségek iránti fogékonyságot, vagy hasonlókkal járnak.

A főbb betegségek:

A méhek mézének megszerzésére évszázadokig használt módszer a méhek leölése volt, amely úgyszintén nem tett jót az állománynak. Ezt a legtöbb országban (Magyarországon 1947-ben) a földművelésügyi és mezőgazdasági minisztériumok megtiltották a méz termelésére a keretek kipörgetését.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Virágport gyűjtő méh gyermekláncfűn

A mérsékelt szélességi övben a háziméh a virágos növények fő beporzója. A növények 80 %-a idegenmegporzást igényel, és ezek 80 %-át méhek is beporozhatják. Ezt a beporzó képességüket hasznosítják is. Magyarországon elég nagy a méhsűrűség ahhoz, hogy ez ne legyen gond. Vannak országok, ahol a kertészek, gazdák méhészeket bérelnek, hogy odavigyék a családjaikat beporozni a gyümölcsfákat, mivel eltűntek onnan a többi természetes beporzók a fészkeik lerombolása miatt. A háziméhek és a többi beporzó által termelt nyereséget a mezőgazdaságban összesen évi 153 milliárd euróra becslik a nyugati országokban. Így a háziméh a marha és a sertés után a harmadik legnagyobb hasznot hajtó háziállat.[17] A becslések a 100 legfontosabb rovarmegporzású termesztett növényt veszik tekintetbe.[18]

Az ember a megporzás mellett hasznosítja a mézet, a virágport, a viaszt, a propoliszt és a méhpempőt.

Bánásmód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Méhraj falon

Méhek közelében a csípés esélye csökkenthető nyugodt, lassú mozgással. Csak akkor csípnek, ha magukat vagy családjukat veszélyben érzik. A virágport és nektárt gyűjtő méhek néhány különösen ideges fajtától eltekintve nem agresszívak. A méh nyugodtságára utal, ha nyugodtan zümmög, és lassan száll virágról virágra. Ha viszont idegesen cikázik, és magas hangon zümmög, akkor jobb lesz visszavonulni. Egyébként, még ha az ember orrára is száll, akkor is inkább csak körülnéz, és nem fog támadni.

Ha a szobában egy méhet el akarunk kapni, akkor nem szabad utána kapni, mert azt támadásnak tekinti. Azonban, ha lassan megközelítjük, akkor ránk mászik. Hogyha idegeskedni kezd, akkor egy időre meg kell állni, mielőtt még kivinnénk. Az ablakon mászó méh megfogható gyufásskatulyával vagy üvegpohárral is. A skatulyát kihúzva rátesszük a rovarra, majd lassan rátoljuk a skatulya külsejét. Az üvegpoharat rátesszük, majd alátolunk egy papírt. Ezután kivihetjük és kiengedhetjük.

A rajban levő méhek ritkán csípnek, ezért a rajt még azok is megközelíthetik, akik nem értenek a méhészkedéshez. Ha a szemlélő túl sokáig marad a raj közelében, akkor a raj egy része rátelepszik. A legjobb, ha méhészt hívnak. Ha nem ismernek méhészt a környéken, akkor hívhatják a tűzoltókat, ők tudnak méhészt hívni.

Kutatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A méhek tudományos kutatása úgy 300 évvel ezelőtt kezdődött el. Azóta egy külön tudományág foglalkozik a méhekkel, viselkedésükkel, megporzó és méztermelő tevékenységükkel. Több német egyetemen is tanszéke van. Magyarországon egyedül Gödöllőn végeznek kutatásokat.

Genomja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háziméh genomját megszekvenálták. A kutatók szerint 10 157 gént és 238 bázispárt tartalmaz. Az ember genomja tízszer ekkora.[19] A gének között 163 szagreceptort, de csak 10 ízreceptort találtak. Az újonnan felfedezett virágpor- és nektárhasznosítást lehetővé tevő gének mellett azt találták, hogy a háziméhnek más rovarokhoz képest kevesebb génje van a veleszületett immunitásra, a méregtelenítésre és kutikulatermelésre.[20] Populációgenetikailag eredeti hazája Afrika, és Európába két hullámban települt be.[21]

Rokon fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háziméhhel rokon faj az óriás háziméh (Apis dorsata), amely a trópusokon él, és egyetlen hatalmas, szabálytalan alakú, fán függő lépet épít.

A kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A firenzei Barberini család címerében méhek voltak. VIII. Orbán pápa is közülük származott.

Napóleon, mint császár szintén méhes címert készített magának. Ezzel a régi frank hagyományt akarta követni: I. Childerich Meroving király sírjában is méhábrázolásokat találtak.

A méh, mint szimbólum a szorgalmat jelenti. A méh helyett használják a méhkast vagy a lépet is.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Michael S. Engel (1999.). „The taxonomy of recent and fossil honey bees (Hymenoptera: Apidae: Apis)”. Journal of Hymenoptera Research 8, 165–196. o.  
  2. George Poinar et al.: A Fossil Bee from Early Cretaceous Burmese Amber. In: Science. 2006 október 27, Bd. 314, Nr. 5799, S. 614, doi:10.1126/science.1134103.
  3. A fiatal anyák hangja, YouTube-videó
  4. May Berenbaum: Blutsauger, Staatsgründer, Seidenfabrikanten. Die zwiespältige Beziehung von Mensch und Insekt. Spektrum, Akademischer Verlag, Heidelberg/ Berlin/ Oxford 1997, ISBN 3-8274-0078-3, S. 110.
  5. Wussten Sie, dass Hornissenstiche nicht gefährlicher als Bienenstiche sind ? Auf: aktion-wespenschutz.de ; zuletzt abgerufen am 26. März 2014.
  6. H. R. Mattila, Thomas Dyer Seeley: Genetic Diversity in Honey Bee Colonies Enhances Productivity and Fitness. In: Science. 20 July 2007, Vol. 317, Nr. 5836, S. 362–364, doi:10.1126/science.1143046.
  7. 'Apis mellifera'. AnAge database. Human Ageing Genomic Resources. (Hozzáférés: 2011. június 2.)
  8. 'Apis mellifera'. AnAge database. Human Ageing Genomic Resources. (Hozzáférés: 2011. június 2.)
  9. Physiologie der Honigbienen.
  10. Thomas D. Seeley, P. Kirk Visscher, Kevin M. Passino: Group Decision Making in Honey Bee Swarms. In: American Scientist. Mai-Juni 2006, Bd. 94, Nr. 3, S. 220, doi:10.1511/2006.3.220.
  11. Die Physiologie der Honigbienen – Sinn für Wärme und Feuchtigkeit. Auf: bee-info.de ; zuletzt abgerufen am 26. März 2014.
  12. Bernd Heinrich (1996.). „How the honey bee regulates its body temperature”. Bee World 77, 130–137. o.  
  13. Bernd Heinrich (1979.). „Keeping a cool head: honeybee thermoregulation”. Science 205 (4412), 1269–1271. o. DOI:10.1126/science.205.4412.1269. PMID 17750151.  
  14. Multik vs. Magyar méhek 1:0 Heti Világgazdaság 2013. február 24.
  15. Méhek nélkül nincs élelmiszertermelés
  16. Stefan Lovgren. „Mystery bee disappearances sweeping U.S.”, National Geographic News, 2007. február 23. (Hozzáférés ideje: 2007. március 10.) 
  17. Sybille Möckl: Antibiotikum soll Bienen retten. Spanische Forscher haben einen Pilz als Ursache für das Massensterben ausgemacht - Er lässt sich mit Fumagillin bekämpfen. Auf: Die Welt. Online vom 16. April 2009.
  18. Hanno Charisius: Fleißige Bienen Asset Insekt. Auf: Süddeutsche Zeitung. vom 17. September 2008, zitiert nach Ecological Economics (online).
  19. Weinstock et al.: Insights into social insects from the genome of the honeybee Apis mellifera. In: Nature. 26 October 2006, Bd. 443, S. 931-949, doi:10.1038/nature05260.
  20. Hugh M. Robertson, Kevin W. Wanner: The chemoreceptor superfamily in the honey bee, Apis mellifera: Expansion of the odorant, but not gustatory, receptor family. In: Genome Research. 2006, Bd. 16, S. 1395-1403, doi:10.1101/gr.5057506; (Volltext, Published in Advance 25. Oktober 2006.)
  21. Charles W. Whitfield et al.: Thrice Out of Africa: Ancient and Recent Expansions of the Honey Bee, Apis mellifera. In: Science. 27 Oktober 2006, Bd. 314, Nr. 5799, S. 642-645, doi:10.1126/science.1132772.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Kiss István. Állattan. Mezőgazda Kiadó., 699. o. ISBN 963-8439-16-5 (1995) 
  • Papp László, Kiss István. Zootaxonómia. Magyar Természettudományi Múzeum-Dabas-Jegyzet Kft., 382. o (1997) 
  • Örösi Pál Zoltán: Méhek között
  • May R. Berenbaum: Blutsauger, Staatsgründer, Seidenfabrikanten. Die zwiespältige Beziehung zwischen Mensch und Insekt. Spektrum, Akademischer Verlag, Heidelberg 1997, ISBN 3-8274-0078-3.
  • Ralph Dutli: Das Lied vom Honig. Eine Kulturgeschichte der Biene. Wallstein-Verlag, Göttingen 2012, ISBN 978-3-8353-0972-2.
  • Karl von Frisch: "Sprache" und Orientierung der Bienen. 5. Gedenkvorlesung, 19. November 1960. 2., ergänzte Auflage, Huber, Bern/ Stuttgart 1964.
  • Rudolf Moosbeckhofer, Josef Bretschko: Naturgemässe Bienenzucht. Entscheidungshilfen für die Imkerei in verschiedenen Stocksystemen. Stocker, Graz/ Stuttgart 1996, ISBN 3-7020-0740-7.
  • Georg Rendl: Der Bienenroman. Insel-Verlag, Leipzig 1931; Neuauflage: (= Salzburger Bibliothek. Bd. 4). Müller, Salzburg 1996, ISBN 3-7013-0932-9.
  • Friedrich Ruttner: Naturgeschichte der Honigbienen. Kosmos, Stuttgart 1992, ISBN 3-440-09477-4.
  • Jürgen Tautz: Phänomen Honigbiene. Spektrum Akademischer Verlag, Heidelberg 2007, ISBN 978-3-8274-1845-6.
  • Michael Weiler: Der Mensch und die Bienen. Betrachtungen zu den Lebensäußerungen des BIEN. Sonderdruck, Unveränderter Nachdruck der 2., erweiterten Auflage, Verlag Lebendige Erde, Darmstadt 2003, ISBN 3-921536-60-X.
  • Karl Weiß: Bienen und Bienenvölker. Beck, München 1997, ISBN 3-406-41867-8.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Westliche Honigbiene című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]