Háziméh

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Házi méh szócikkből átirányítva)
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Háziméh
Honeybee landing on milkthistle02.jpg
Természetvédelmi státusz
Háziasított
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Hártyásszárnyúak (Hymenoptera)
Alrend: Fullánkosok (Aculeata)
Öregcsalád: Méhek (Apoidea)
Család: Méhfélék (Apidae)
Alcsalád: Mézelőméhek (Apinae)
Nemzetség: Apini
Nem: Apis
Alnem: Apis
Faj: A. mellifera
Tudományos név
Apis mellifera
Linnaeus, 1758
Szinonimák

Apis mellifica Linnaeus, 1761

Alfajok

Északnyugat-Európa

Délnyugat-Európa

Közel-kelet

Afrika

Elterjedés
Apis mellifera distribution map.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Háziméh témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Háziméh témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Háziméh témájú kategóriát.

A háziméh vagy nyugati mézelő méh (Apis mellifera) a mézet termelő méhfajok egyike. Háziasítása mintegy 6000 évvel ezelőtt kezdődött, és a selyemlepke mellett voltaképpen az egyetlen korán háziasított rovarfaj. A méhészet ma is sok ember megélhetését biztosítja hazánkban és világszerte. A méhészetben főként mézet, de ezen kívül esetleg propoliszt, méhviaszt, méhmérget és tenyészállatokat is termelnek a méhészek.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feltételezések szerint a háziméh eredetileg Indiából származik. Mint domesztikált állat, ma már a mérsékelt- és trópusi égövben világszerte elterjedt.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dolgozó nektárt és pollent gyűjt virágból

A méhcsaládban eltérő morfológiát mutató, és eltérő funkciót betöltő egyedek élnek együtt. A méhanya 22 milliméter, a here 20 milliméter, a dolgozó pedig mintegy 16 milliméter hosszú. A méhanya teste hosszúkás; a here fullánktalan és potroha lekerekített. A méhek színe az aranysárgától a sötétbarnáig (feketéig) változik, gyakran a potroh csíkozott. Szívó-nyaló szájszerve van. Nagy, összetett szemeik vannak, ezek az ibolyántúli sugárzást is érzékelik. Mirigyek választják ki a méhviaszt, amelyet lépsejtek felépítésére használnak. A hátsó lábak tollszerű sörtéin megtapad a virágpor. A középső lábakon lévő merev sörtékkel seprik a „kosárkába” a virágport a mellről és az elülső lábakról. A hátsó lábakon található a „kosárka” vagyis a pollenzacskó. A háziméh elpusztul, miután a fullánkját használva emlőst szúr meg, más esetben vissza tudja húzni a fullánkját a dolgozó méh (például: viasz moly testéből), az anyaméh vissza tudja húzni a fullánkját emlős bőréből is, mert fullánkján csak 3-5, munkásméh fullánkján 21-25 visszahajló horog található. Ez gondoskodik arról, hogy a fullánk bent maradjon a megszúrt emlős bőrében, és a méregmirigyekkel együtt kiszakadjon a méhből. A fullánk kiszakadása esetén a méregmirigyet körbevevő izmokat az idegek mozgatni kezdik. Ez belepumpálja az "áldozat" bőrébe a méreghólyag tartalmát.

Szaporodása és életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lárvák és peték a lép sejtjeiben

A háziméh euszociális faj, tehát olyan nagy családokban él, ahol az egyedek többsége nem szaporodik, hanem rokonait támogatja a szaporodásban. Nyár közepén egy egészséges család 40 000-80 000 egyedből áll. Egy egészséges családon belül csak a méhanya rakja a petéket. A megtermékenyített petékből nőstények kelnek ki. Ezek lehetnek nemileg aktív utódok, tehát újabb méhanyák. Túlnyomó többségük azonban nemileg nem aktív nőstény, ők a dolgozók. A dolgozók is raknak néha petéket (álanya), ha nincs a családban méhanya, de az álanya által rakott peték nincsenek megtermékenyítve, így ezekből a petékből csak "herék" , azaz hímnemű méhek lesznek. Ez a "szűznemzés" a parthenogenezis.

A méhek haplodiplod ivarmeghatározási rendszert mutató állatok, a megtermékenyített, diploid petékből nőstények, a megtermékenyítetlen, haploid petékből pedig hímek fejlődnek. Hím utódot, azaz herét tehát az anya és a dolgozók is képesek létrehozni.

Az anya naponta akár 1500 petét rakhat. A petéből 3 nap múlva kel ki a lárva. A lárva kb. egy hét múlva bebábozódik, majd a kifejlett állat újabb egy hét múlva kel ki a bábból.

Táplálékuk nektár és virágpor. Az anya néhány évig (legfeljebb 7-8), a here 4-5 hétig, a dolgozó körülbelül 8 hétig él.

Gyérítő tényezők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A méhekre legnagyobb veszélyt az ázsiai méhatka (Varroa destructor) nevű atka jelenti, de sok problémát okoz a növényvédőszerek nem megfelelő, vagy túlzott használata is. Ezek közül a méhek számára veszélyesek a neonikotinoid[1] hatóanyagok, Clothianidin, Thiacloprid, Imidacloprid, Thiamethoxam, fenilpirazolt (Fipronil) és piretroidot, valamint a Chlorpyrifos vagy Dimethoat hatóanyagokat tartalmazó szerek, ezeket célszerű lenne kiváltani.[2] Természetes ellensége több madár, így például a gyurgyalag, a fecske, jó néhány fullánkosdarázs- (pl: Philanthus triangulum), rablólégy- és pókfaj.

A méhek mézének megszerzésére évszázadokig használt módszer a méhek leölése volt, amely úgyszintén nem tett jót az állománynak. Ezt a legtöbb országban (Magyarországon 1947-ben) a földművelésügyi és mezőgazdasági minisztériumok megtiltották, a méz termelésére csak a keretek kipörgetését, vagy a kasokból a méhek átdobolása teszik lehetővé.

Rokon fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háziméhhel rokon faj az óriás háziméh (Apis dorsata), amely a trópusokon él, és egyetlen hatalmas, szabálytalan alakú, fán függő lépet épít.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Kiss István. Állattan. Mezőgazda Kiadó., 699. o. ISBN 963-8439-16-5 (1995) 
  • Papp László, Kiss István. Zootaxonómia. Magyar Természettudományi Múzeum-Dabas-Jegyzet Kft., 382. o (1997) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]