Ázsiai méhatka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Varroa destructor
Varroa destructor, Scott Bauer fényképe
Varroa destructor, Scott Bauer fényképe
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Pókszabásúak (Arachnida)
Rend: Atkák (Acari)
Család: Parasitidae
Nem: Varroa
Faj: V. destructor
Tudományos név
Varroa destructor
Anderson & Trueman, 2000
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Varroa destructor témájú kategóriát.

Az ázsiai méhatka (Varroa destructor) a háziméh (Apis mellifera) ektoparazitája.

A közelmúltig általában a Varroa jacobsoni néven volt ismert. Az eddig Varroa jacobsoni-nak tartott fajról azonban kiderült, hogy valójában két hasonló, de jól elkülönülő fajból áll. A délkelet-ázsiai Apis cerana méhen terjedt el a mai értelemben vett Varroa jacobsoni, míg az Európában is tenyésztett háziméh (Apis mellifera) parazitája a Varroa destructor.

Ezek az atkák csak méhek kolóniáiban élősködve képesek szaporodni. A méhek testfelületén megtapadva azok szövetnedveiből táplálkoznak, miközben további kórokozókat (pl. vírusokat) is terjeszthetnek. A terjesztett betegségek hatására a mézelő méh kolóniája legyengül és a méhész szakszerű gondozása nélkül a fajta (Apis mellifera) immunitási jegyeinek (öntisztítási ösztön) hiányában elpusztul. A gondatlan méhész és/vagy a szakszerűtlen kezelés hatására a vegyszerekre és más gyógymódokra immunitást szerez, majd a méhész vándorlásának következtében gyorsan terjed. Ezért a fajt korunk méhészeinek legnagyobb ellenségének tartjuk, hiszen közvetlenül (vérszívás) és közvetve (fertőző betegségek terjesztése) egyaránt veszélyes élősködő.

Az erős fertőzöttség okozta betegség, a varroatózis, az egész méhcsalád pusztulását okozhatja. A betegség elleni gyógyszeres védekezés viszonylag nehézkes, ezért jelentős gazdasági károkat okoz.

Az atkapopuláció növekedése és csökkenése követi a méhcsalád életritmusát. Vérszívás után a nyitott méhsejtekbe petéz. A lerakott peték a fedett méhsejtekben fejlődnek ki, majd az újszülött méhvel együtt elhagyják a méhsejtet, hogy vérszívás után hónapról hónapra duplázzák a populációt.

A leghatásosabb vegyszeres védekezés a fiasítás mentes őszi-téli időszakban lehetséges.

Fizikai leírás és viselkedés:

A felnőtt atka nyolclábú, vöröses- barna színű, lapos- gomb alakú, 1-1,8 mm hosszú, 1,5-2 mm széles. A kifejlett méhen nehezen felfedezhető, mivel sokszor a méh potrohának kitinlemezei közé húzódik. Mivel keveset tartózkodik a méheken, többnyire a fiasításba húzódva tölti életét, ezért nehezen megfigyelhető, és jelenléte már csak a jelentős fertőzöttség esetén állapítható meg.

Reprodukciós ideje 10 napos ciklus, dinamikája exponenciális.

Mivel a méh 'vére' nem tartalmaz vérlemezkéket, ezért az atka vérszívása után a szúrt sebek nem gyógyulnak be, amelyek forrásai lehetnek további fertőzéseknek.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gyakorlati méhészkönyv, Faluba Zoltán. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1959.
  • Méhek között, Örösi Pál Zoltán. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1957.
  • Dr. Békési László: Méhbetegségek
  • Ruff János: Méhészmester Könyve
  • Dr. Ludányi István: Méhbiológia - Méhegészségügy
  • Rózsa L 2005. Élősködés: az állati és emberi fejlődés motorja. Medicina, Budapest. p. 318.