Nagy viaszmoly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nagy viaszmoly
Nagy viaszmoly (Galleria melonella)a kölni állatkert gyűjteményéből
Nagy viaszmoly (Galleria melonella)
a kölni állatkert gyűjteményéből
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Lepkealakúak
(Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Öregcsalád: Pyraloidea
Család: Fényiloncafélék (Pyralidae)
Alcsalád: Galériás molyok (Galleriinae)
Nem: Galleria
Faj: G. melonella
Tudományos név
Galleria melonella
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nagy viaszmoly témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy viaszmoly témájú kategóriát.

A nagy viaszmoly (Galleria melonella) a valódi lepkék közül a fényiloncafélék (Pyralidae) családjában a galériás molyok (Galleriinae) alcsaládjába tartozó, sajátos életmódú kártevő.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ma már az egész világon elterjedt; az ember a méhészkedéssel hurcolta szét, ugyanis hernyói a méhkaptárakban a lépet eszik. Hazánkban is mindenhol megtalálható.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Imágói szárnyának fesztávolsága 28–35 mm. Az első szárnypár márványos színe a világosszürkétől a világossárgáig változik, de leginkább barna; rajta sötétebb színű a mintázat. A nőstények potroha jóval hosszabb és vaskosabb a hímekénél.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A méhkaptárak kártékony élősködője: egyetlen tápláléka a méhviasz. A kaptárakra jellemző 27-28 °C állandó hőmérséklet mellett egy-egy generációja 40–50 nap alatt cseperedik fel. 1 mm-es, fehér petéjéből 5–8 nap alatt kel ki a 1,5 mm hosszú hernyó, ami 18–25 nap alatt éri el teljes, 24–28 mm-es hosszát, eközben négyszer vedlik. A lépet összefurkálja, és ezeket a selyemmel bélelt járatokat nevezik a hernyó „galériáinak”. A fejlődési szakasz végén vékony selyemfonalból gubót sző maguk köré, és mintegy két nap alatt bebábozódni. Az átalakulás körülbelül tizenkét napig tart, és a kikelő lepkék azonnal párzanak. A párzás után 4–5 nappal a nőstény elkezdi lerakni petéit – egyszerre akár 150-et is, egész életében mintegy 600–1600 darabot. A méhkaptárban, optimális körülmények között az imágó akár hat hétig is élhet; tenyészetben legfeljebb három hétig.

Nálunk évente két nemzedéke van, a nemzedékek összefolynak. Ősszel a lépben a hernyó erős gubót sző, amiben áttelel, és tavasszal bábozódik.

A lepke nem szereti a fényt; ha megvilágítjuk, mozdulatlanná dermedve halottnak tetteti magát.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az akvaristák és a terraristák hernyóját és imágóját – a kis viaszmolyéval együtt – a halak, valamint a kisebb termetű, illetve újszülött hüllők hasznos eleségállatának tartják, és ennek érdekében tenyésztik is. A viaszmollyal táplált állatok hajlamosak az elhízásra – ebből adódóan a viaszmoly kiváltképp az újszülött, illetve lesoványodott állatok táplálékaként optimális.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]