Toxikológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A toxikológia és a kémiai biztonság a mérgezések kóroktanával és megelőzésével foglakozó tudományág, melynek egyik legfontosabb vizsgálómódszere a kockázat analízise, becslése. Ez a tudományág foglalkozik a vegyszerek tulajdonságainak jellemzésével, biológiai, ökológiai szerepükkel az élő szervezetek válaszreakcióival és a környezet állapotának jellemzésével. A kémiai biztonság a vegyszerek körforgását, életciklusát követi nyomon, és meghatározza a vegyszerekkel történő foglalkozás szabályait, a gyártástól a felhasználáson át az újrahasznosításig.

Toxikus ártalmak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emberiség történelmének folyamán az elmúlt 100-150 évet megelőző időben a közvetlen toxikus anyagok elsősorban növényi és állati eredetűek voltak. A civilizált országokban a hatalmas mennyiségű, az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt használatos kemikáliák rendkívül sok mérgező anyagot produkálnak. A globális mértékű környezetszennyezés miatt lassacskán az egész bolygónk, a levegő, a víz és a talaj szennyeződése miatt szinte már az életet közvetlenül is veszélyeztető környezetté válik.

A világon nagyjából 10 millió különböző szerkezetű vegyi anyagot tartanak nyilván, és ebből 100000 kereskedelmi forgalomban is lévő, engedélyezett szer. Az emberiség létszáma 35 évenként megkétszereződik, és ennyi ember élelmiszerrel történő ellátása csak a kemizáció további fokozásával érhető el, az alternatív „biokultúra” csak igen kevesek kiváltsága. Ebből következik, hogy néha ismeretlen vegyi hatású anyagok is jelentős számban és koncentrációban kerülnek be az emberi szervezetbe.
Az ipari vegyületek, a műtrágyaféleségek, a különféle gyomirtó- és növényvédőszerek, a növényi kórokozók ellen szolgáló permetezőszerek, a tartósítószerek, a szerves oldószerek, a műanyagipar közti- és végtermékei mind-mind potenciális veszélyforrások.
Nem hagyható figyelmen kívül az indokolatlanul nagy és egyre nagyobb mértékben növekvő gyógyszerfogyasztás veszélye sem.
Továbbá figyelembe kell venni, hogy a különböző toxikus anyagok egymás hatását additíve erősíthetik, így súlyos következményekkel jár például az élvezeti szer-alkohol-tartósítószer-ipari ártalom-gyógyszer kombinációja, mert ilyen esetben a közvetlen szervkárosodás, teratogenitás, karcinogén hatás, embriotoxicitás stb. mind érvényesülhet.

Vegyi expozíció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az expozíció során kerülnek a vegyszerek az élő szervezetekkel kapcsolatba. Az expozíció történhet vízzel, levegővel és a talaj közvetítésével. Az ember esetén a vegyszerek a szervezetbe kerülhetnek a légzés, emésztés és a bőr közvetítésével. A vegyszerek bejutását elsősorban a fiziko-kémiai állapotuk határozza meg. Ezek alapján megkülönböztetünk szilárd, folyékony és légnemű anyagokat. Ez utóbbiak lehetnek gázok, gőzök vagy aeroszolok. Az aeroszolok továbbá lehetnek porok, füstök, ködök, amelyek egymásba folyamatosan átalakulhatnak a környezet állapotától függően.

Méreg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olyan anyagokat nevezünk méregnek, amelyek bejutva a szervezetbe súlyos károsodást, esetleg halált is okoznak. Ennek alapján valamennyi vegyszer képes mérgező hatást kifejteni a dózistól függően. Azt a kérdést, hogy az illető vegyszer mennyire mérgező, az általa kiváltott hatással jellemezzük, amit dózis-hatás összefüggésnek nevezünk. A nagyon toxikus anyagoknak a tolerálható dózisa közel van a nullához (zéró tolerancia). A veszélyes anyagok tulajdonságait a „biztonsági adatlap” tartalmazza. A terméken a veszély jeleket fel kell tüntetni.

Adverz hatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor egy vegyület, vagy anyag nem várt, vagy kiszámíthatatlan hatást vált ki, adverz reakcióról beszélünk. Ilyen lehet az egyéni érzékenységből fakadó adverz reakció, például az allergia, vagy más vegyületekkel együtt kialakuló hatás (interakció), az élelmiszer bevitel miatti hatás módosulása, vagy az életkorból adódó fokozott érzékenység.

Határérték[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy vegyület ártalmatlan koncentrációját határértéknek nevezzük, amit többnyire 4 mikrorizikóval jellemzünk. Egy mikrorizikó annak a hatásnak felel meg, amit egy anyag, adott koncentrációban egy életen át történő expozíció kapcsán egy millió lakosból egy többlethalálozást okoz. Ezt más néven elfogadható kockázatnak is nevezzük, ami társadalmi megegyezésen alapul.

A vegyszerek biológiai veszélyessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vegyszerek biológiai hatása nagyban függ a fizikai, kémiai tulajdonságaiktól, például vízoldékonyság, zsíroldékonyság, párolgás, tisztaság, halmazállapot, stb., amit a vegyszerekről kiállított Biztonsági Adatlap tartalmaz. Minden vegyszer beszerzése kapcsán a vevőnek meg kell kapnia ezt az adatlapot, ami elősegíti a biztonságos felhasználást, tárolást, és végül a maradék hulladékként történő kezelését.

A vegyszerek környezeti kockázatát befolyásoló tényezők

Kémiai tulajdonságok Biodegradábilitás Akkumuláció Elimináció Toxicitás
Oxidációs állapot
Interakció más anyagokkal
Oxigén igény
Interakciók
Hőérzékenység
Abszporbció
Zsíroldékonyság
Vízoldékonyság
Eutrofizáció
Fizikai hatás
Mikroorganizmusok
Gombák iránti érzékenység
Akut
Subakut
Krónikus
Bevitel módja
Tisztaság screening metabolit méregtelenítés monitoring

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]