Gőz
1. A gőz olyan légnemű anyag, amely légköri nyomáson, szobahőmérsékleten jellemzően folyadékként (esetleg szilárd anyagként) viselkedik. A folyékony anyagok valamely mértékben mindig gőzölögnek (párolognak), és egy hőmérséklet felett (forráspont) teljesen gőzzé alakulnak. Szárazgőznek nevezzük azt a túlhevített gőzt, mely nem tartalmaz folyadékrészecskéket, ellentétben a köddel, amely átlátszatlanságát apró cseppek okozzák (pára).
2. Termodinamikai definíciójában a gőz alatt azt a gázfázisú közeget értjük, amely még nem viselkedik ideális gázként, mert hőmérséklete relatív közel van a forráspontjához vagy kritikus állapotához. Ettől a hőmérséklettől távolodva ez a közeg egyre inkább az ideális gáz tulajdonságait veszi fel, és innentől kezdve már gáznak nevezik. A különbség másképpen is definiálható: a gázállapot számítására elegendő az ideális gázok törvényeit alkalmazni; gőzöknél viszont a Van der Waals állapotegyenlettel kell számolnunk.
3. Ha a gáz hőmérséklete a kritikus hőmérséklet alatt van, azt gőznek nevezhetjük. Kritikus hőmérséklet fölött azonban a gőz elnevezés helytelen!
Gőzállapota minden anyagnak van. A vas például 2861 °C-on párolog. Ez azt jelenti, hogy átmegy gőz állapotba, és mindaddig gőz marad, amíg a kritikus hőmérsékletét (8227 °C) el nem éri.
[szerkesztés] Vízgőz
A fizikai kémiában és a gépészetben gőzön elpárologtatott vizet értünk. Ez teljesen láthatatlan, színtelen gáz, melynek hőmérséklete atmoszférikus nyomáson 100 °C és mintegy 1600-szor nagyobb térfogatot igényel, mint a víz. Természetesen a gőz sokkal forróbb lehet ennél a hőmérsékletnél, az ilyen gőzt általában túlhevített gőznek nevezik.
A magyar nyelvű szóhasználat nem különíti el a neveket. Az angol viszont igen. A gőz: vapor, míg a vízgőz steam. Az angol gas értelmezése ingadozó. Sokszor összefoglaló neve valamennyi légnemű halmazállapotnak, néha viszont egyértelműen a gázállapotot jelenti.
A víz felforralásához szükséges hőt párolgási vagy rejtett hőnek nevezik. A nyomás növelésével a rejtett hő nagysága csökken, a forrási hőmérséklet növekszik. Azt a nyomást, melyen a rejtett hő eltűnik, kritikus nyomásnak nevezik. E fölött a nyomás fölött gyakorlatilag nem lehet különbséget tenni a víz folyadék és gáz fázisa között.
Ha a folyékony víz érintkezésbe kerül valamilyen más nagyon forró folyadékkal, mint amilyen a láva, vagy megolvadt fém, az elgőzölgés robbanásszerűen következik be, ezt a jelenséget gőzrobbanásnak hívják. Ez a robbanás volt feltehetően felelős a csernobili baleset során tapasztalt legtöbb rombolással, és a legtöbb öntödei baleset is ennek a jelenségnek tudható be.
A gőzgépek és gőzturbinák a gőz expanzióját használják mechanikai munkavégzésre. A vegyiparban és az olajfinomítóknál gőzt használnak fűtésre. A gőz egyszerűen, csővezetéken keresztül szállítható a technológia által megkövetelt helyre, ahol keveréssel vagy hőátadással (hőcserélő) történik a fűtés. Ritkábban épületek fűtésére is használják a forró gőzt. A vízgőzt jól lehet használni energiatárolásra is gőztárolókban, itt használni a víz nagy rejtett hőjét használják ki..
A legtöbb országban gőz közvetítésével állítják elő hőenergiából az elektromos energiát többnyire gőzturbinák segítségével, ez az arány például az Egyesült Államokban a felhasznált villamosenergia kb. 90%-a.
A hétköznapi szóhasználatban gőznek hívják a konyhai lábasok fölött gomolygó fehér felhőket, ez nem gőz, hanem köd (pára), melyben apró lekondenzálódott vízcseppek okozzák a jól látható fehér színt.
Az International Association for the Properties of Water and Steam (IAPWS) nemzetközi szabványok szerinti gőz-táblázatokat és interpoláló szoftvereket ad ki gépészmérnökök és tudományos kutatók számára.
