Georgius Agricola

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Agricola fametszetű ábrázolása fő művének címlapján

Agricola. Eredeti neve: Georg Pawer (Glauchau, 1494. március 24.Chemnitz, 1555. november 21.) német tudós, író. A bányászati és földtudományok egyik megalapozójának tartják. Zeitzben helyezték örök nyugalomra.

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alsó fokú iskoláit szülővárosában végezte, majd Zwickauba került középiskolába, ahol hevesen tiltakozott a lélektelen tanítás és a megalázó botbüntetés ellen. 1514-ben, került Lipcse városába, az 1409-ben alapított egyetemre. Kezdetben filozófiát, görögöt és latint tanult. 1518-ban Zwickauba utazott. 1522-ben visszatért Lipcsébe és folytatta tanulmányait az orvostudományok terén. 1523-ban Bázelba utazik, majd onnan Bologna egyetemére távozik tanulmányait folytatni. A bolognai egyetemen avatták doktorrá, 1524-ben.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

24 éves korában meghívták görög nyelv tanárának Zwickauba,az egyetemre, ahol kapcsolatba került a bányászattal. Pályáját iskolareformmal kezdte. 1520-ban teszi közzé első művét, egy latin nyelvkönyvet, melyben újszerű táblázatokat és bányászati és földrajzi mintamondatokat használt. Ebben az időben nyertek teret Luther tanai. A lutheránusi iskolapolitikával nem értett egyet, visszatért Lipcsébe. 1524 őszén Velence az úticélja, ahol az ókori nagy orvos-tudósok, köztük Hippokratész műveit készíti elő kiadásra. Velence városában a minerológiával is foglalkozik és tanulmányozta a fa- és rézmetszők munkáját, valamint a festészetet is. 1526-ban elutazik Karintiába ahol az ólombányászatot tanulmányozta Villach mellett, majd az aranybányákat látogatta Raurisban. 1527-ben a cseh Érchegység gazdag ezüstbányáinak központjába Joachimsthalban telepedett le, ahol orvosként és gyógyszerészként dolgozott. Itt az ásványi eredetű gyógyszereket kutatta az ókori használatokat figyelembe véve.

Eleinte gyanakvással fogadták bányászati érdeklődését, de amikor meggyőződtek arról, hogy kíváncsiságát a tudós érdeklődés hajtja, nem zárkóztak el előle. Első fontos művét, a „Bermannus dialógus” címűt 1529-ben írta meg, ami 1530-ban megjelent a frankfurti könyvpiacon.

1531-ben visszatelepült Chemnitzbe, a bányákból származó részvényeinek jövedelme alapján tehetős polgárnak számított. Itt befejezte és kiadta a „De mensuris et ponderibus” című (A mértékekről és súlyokról.) munkáját 1533-ban. A „Mértékekről és súlyokról” című, részben nemzetgazdasági, részben történelmi munkáját, Párizsban és Velence városában is kiadták. 1534-ben feleségül vette Chemnitz elhunyt polgármesterének özvegyét, amivel bekerül a város vezető patrícius családjai közé. Megözvegyült és 1542-ben második házasságában gyámleányát vette feleségül aki nagy vagyonnal rendelkezett, így a város leggazdagabb polgárainak egyike lett. Ezután életét már teljes egészében a tudománynak szentelte. 1546-ban négy geológiai, ásványtani munkája jelent meg Bázelben. Még ebben az esztendőben katolikusként a zömében protestáns lakosú Chemnitz polgármestere lett. 1550-ben kiadta „A fémek és pénzérmek áráról” című könyvét, melyben érdeklődése a történelem felé fordult.

1553-ban a Szászországban pestisjárvány dúlt, aminek hatására, elvetve azt hiedelmet, hogy a pestis a vétkek miatt zúdul az emberiségre, megírta „A pestisről” című könyvét.

Több, korábban megkezdett művét nem tudta befejezni, így a bányajogról, a földrengésekről és az egyes bányászbetegségekről szóló értekezését sem. Több munkája is elkallódott, így összességében 21 elveszett művéről tudunk.

Fő műve szempontjából lényeges volt barátsága a joachimstáhli evangélikus lelkésszel. Johannes Mathesiusszal, aki hittételeit ötvözte a bányászat gyakorlatával. A lelkésszel folytatott beszélgetései lendületet adtak munkakedvének és felülvizsgálta nézeteit az érctelepekről és a bányászat néhány kérdéséről. Ezután már nyomdakész állapota hozta fő művét a „De re metalicát”. Nagy gondot fordított a mű méltó kiadására, ezért a legjobb fametszőket kereste meg a szépmívű rajzok elkészítése érdekében. Hat év telt még el a mű kiadásáig, de akkorra Agricola már négy hónapja halott volt.

Súlyos lázrohamok után 1555. november 21-én elhunyt. A protestáns Chemnitzben, ahol 25 éven keresztül alkotott és évekig volt mindenki megelégedésére polgármester, a lutheránus lelkészek megtagadták tőle a sírhely adományozását, ezért holttestét a 60 kilométerre nyugatra lévő, az Elster partján fekvő Zeitz város püspöke fogadta be és temette el a helyi templomban.

Legjelentősebb munkája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az érckutatási módok Agricola fő művében

Legjelentősebb munkája a halálát követően 1556-ban megjelent „Tizenkét könyv a bányászatról és kohászatról” (DE RE METALICA LIBRI XII), ami a következőket tartalmazza:

  • ELSŐ KÖNYV: A bányászat jelentőségéről és hasznáról
  • MÁSODIK KÖNYV: A bányaművelés módozatairól
  • HARMADIK KÖNYV: A telérekről, rétegekről és erekről
  • NEGYEDIK KÖNYV: A bányatelkekről, azok kiméréséről és a bányász tisztségekről
  • ÖTÖDIK KÖNYV: A telepek feltárásáról és leműveléséről, valamint a bányamérésről
  • HATODIK KÖNYV: A bányászok szerszámairól és eszközeiről, a bányagépekről
  • HETEDIK KÖNYV: A kémlészetről: az ércek és fémek vizsgálatáról és a próbavevésekről
  • NYOLCADIK KÖNYV: Ércek olvasztáshoz való előkészítéséről
  • KILENCEDIK KÖNYV: Az ércek olvasztásáról és a fémek kinyeréséről
  • TIZEDIK KÖNYV: A nemesfém elválasztásáról, az űzésről, az ezüstfinomításról
  • TIZENEGYEDIK KÖNYV: Az ezüst elválasztásáról a réztől és vastól
  • TIZENKETTEDIK KÖNYV: Az oldatok sűrítéséből nyert anyagokról, a sókról és az üvegkészítésről
  • (Online hozzáférés)

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bevezető és egyszerű latin nyelvtan könyvecske. Lipcse, 1520 (46. o.)
  • Bermannus-párbeszéd a bányászatról és kohászatról. Bázel, 1530 (135. o.)
  • A mértékekről és súlyokról. Bázel, 1533 (292. o.)
  • A föld alatti anyagok keletkezéséről és törvényszerűségeikről. Bázel, 1544 (80. o.)
  • A földből kiömlő anyagok természetéről. Bázel, 1545 (80. o.)
  • Az ásványok természetéről. Bázel, 1546 (215. o.)
  • Régi és új bányákról. Bázel, 1546 (39. o.)
  • A föld alatti állatokról. Bázel, 1546 (80. o.)
  • A hosszmértékekről. Bázel, 1549 (34. o.)
  • A fémek és pénzérmék áráról. Bázel, 1549 (182. o.)
  • A pestisről. Bázel, 1553 (161. o.)
  • A szász hercegi család nemzetségi kapcsolatairól. Berlin, 1555 (277. o.)
  • A bányászatról és kohászatról. Bázel, 1556 (538. o.)

Róla szóló könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Georgius Agricola témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]