Cianid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A CN cianidion.
Felülről lefelé:
1. Vegyértékkötés-elmélet szerinti szerkezet
2. Kalotta-modell
3. Elektrosztatikus potenciálfelület
4. A „szén nemkötő elektronpárjának” HOMO/LUMO pályái

A cianidok olyan vegyületek, melyekben a szén- és nitrogénatom között hármas kötést tartalmazó -C≡N cianocsoport található.[1] Cianidoknak általában a CN anion sóit nevezzük. A cianidion izoelektronos a szén-monoxiddal és a molekuláris nitrogénnel.[2][3] A cianidok túlnyomó többségre erősen mérgező.[4]

Nevezéktan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A IUPAC szerves kémiai nevezéktana szerint a –C≡N funkciós csoportot tartalmazó szerves vegyületeket nitrileknek nevezzük. A nitrilek tehát szerves vegyületek.[5][6] Ilyen nitril például a CH3CN acetonitril, más néven metil-cianid. A nitrilekből általában nem válik szabaddá cianidion. Azt a funkciós csoportot, amelyben ugyanahhoz a szénatomhoz hidroxil- és cianidcsoport is kapcsolódik, cianohidrinnek nevezzük. A cianohidrinekből, a nitrilekkel szemben, hidrogén-cianid keletkezhet. A szervetlen kémiában a C≡N iont tartalmazó sókat cianidoknak nevezik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. IUPAC Gold Book cyanides
  2. Greenwood, N. N.; & Earnshaw, A. (1997). Chemistry of the Elements (2nd Edn.), Oxford:Butterworth-Heinemann. ISBN 0-7506-3365-4.
  3. G. L. Miessler and D. A. Tarr "Inorganic Chemistry" 3rd Ed, Pearson/Prentice Hall publisher, ISBN 0-13-035471-6.
  4. Environmental and Health Effects of Cyanide. International Cyanide Management Institute, 2006. (Hozzáférés: 2009. augusztus 4.)
  5. IUPAC Gold Book nitriles
  6. NCBI-MeSH Nitriles