Benzidin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Benzidin
IUPAC-név 4,4′-diaminobifenil
Szabályos név 4,4′-bifenildiamin
Kémiai azonosítók
CAS-szám 92-87-5
PubChem 7111
ChemSpider 6844
SMILES
c2c(c1ccc(N)cc1)ccc(N)c2
InChI
1/C12H12N2/c13-11-5-1-9(2-6-11)10-3-7-12(14)8-4-10/h1-8H,13-14H2
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C12H12N2
Moláris tömeg 184,24 g/mol
Megjelenés fehér, szilárd anyag
Olvadáspont 122–125 °C
Oldhatóság (vízben) 0,94 g/100 ml 100 °C-on
Veszélyek
EU osztályozás Mérgező (T)
Veszélyes a környezetre (N)[1]
Főbb veszélyek karcinogén
R mondatok R45, R22, R50/53[1]
S mondatok S53, S45, S60, S61[1]
LD50 309 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek bifenil
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A benzidin szerves vegyület, a bifenil diaminja. Színtelen vagy vöröses, kristályos anyag. Levegőn sötétre színeződik.

Előállítás[szerkesztés]

Hidrazobenzolból állítják elő kénsavval:

Iparilag nitrobenzolból vagy azobenzolból(en) nyerik.

Felhasználás[szerkesztés]

Legnagyobb mennyiségben festékgyártásra használják (pl. kongóvörös(en)). Kisebb mennyiségben a gumigyártás és a műanyaggyártás területén is alkalmazzák. A bűnügyi helyszínelésnél vérnyomok kimutatására használják. A vérfesték (hemoglobin) pszeudoperoxidáz aktivitású, melynek hatására a benzidin hidrogén-peroxid jelenlétében (hidrogénvesztéssel) egy kék színű vegyületté oxidálódik. Használják számos szervetlen és szerves anyag kimutatására is laboratóriumi reagensként. Alkalmazzák továbbá az orvosi gyakorlatban a vizeletben és a székletben levő vérnyomok kimutatására, illetve a kórszövettani diagnosztikában.

Biológiai vonatkozása[szerkesztés]

Bizonyítottan karcinogén hatású. Belélegezve, lenyelve vagy bőrön át felszívódva egyaránt veszélyes.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d A benzidin vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. 10. 22. (JavaScript szükséges) (angolul)

Források[szerkesztés]

  • Kis kémiai szótár. Fordította Hársing Lászlóné. Budapest: Gondolat. 1972. 50. o.  
  • Orvosi lexikon. Főszerkesztő: Dr. Hollán Zsuzsa. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1967. 1 kötet., 392. o.  
  • Furka Árpád: Szerves kémia. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 1988. 428–429. o. ISBN 963-19-2784-9  
  • Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1981. 1 kötet., 319. o. ISBN 963-10-3269-8