Kullancsok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kullancsok
Ixodes hexagonus
Ixodes hexagonus
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Pókszabásúak (Arachnida)
Alosztály: Atkák (Acari)
Rend: Ixodida
Öregcsalád: Ixodoidea
Család: Kullancsok (Ixodidae)
Murray, 1877
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kullancsok témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kullancsok témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kullancsok témájú kategóriát.

A kullancsok (Ixodidae) viszonylag kevéssé gazdaspecifikus, vérszívó ektoparazita állatok. Kifejletten főként az emlősök vérszívói, de – különösen a lárvák – olykor madarakból és hüllőkből is szívnak vért. Életük során két vagy három gazdaegyedből táplálkoznak, ennek alapján „kétgazdás” vagy „háromgazdás” fajokról beszélünk. A trópusokon egygazdás fajaik is vannak. Ez jelentősen befolyásolja az általuk terjesztett egysejtű-, baktérium- vagy vírusfertőzések járványtanát.

Fejlődési ciklusuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint minden ízeltlábú esetében, a ciklus egyes szakaszait itt is vedlés határolja. A petéből lárva kel ki, melynek még csak 6 lába van, és nem szaporodik. Több lárvastádium után nimfa-stadiumok következnek, a nimfáknak 8 lábuk van, és nem szaporodnak. A kifejlett állat, vagy más néven imágó szintén 8 lábú, ivarosan szaporodik: párzás után petéket rak.

Génuszok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi nemek tartoznak a kullancsok közé:

Kárpát-medencei fajaik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kárpát-medencében leggyakoribb a közönséges kullancs (Ixodes ricinus), amely a vérszívás során Lyme-kórt, vírusos agyhártyagyulladást, és mást fertőzéseket is terjeszthet az emberre.

Közép-Európában a Dermacentor reticulatus különösen a tularémia kórokozójának terjesztése miatt jelentős.

A partifecske-kolóniákban tömeges faj az Ixodes lividus, mely leegyszerűsödött és felgyorsult életciklusával a partifecske fiókáinak kizsákmányolására specializálódott. A Felső-Tisza-vidéken világhírű kutatások folynak a fecske-kullancs kapcsolat tanulmányozása terén.

Ixodes ricinus.jpg
Ixodes.ricinus.searching.jpg

Mintegy két tucat kullancsfaj is él a Kárpát-medencében. A fontosabbak:

Orvosi jelentőségük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emberre jutott kullancs a ruhán, majd a bőrön észrevétlen haladva a vérszíváshoz kedvező helyet keres az emberi testen. Gyakran a hajban, a fülek mögött, vagy például a végtagok tövének hajlataiban állapodik meg. Szájszervével kis sebet vág a bőrön, rögzíti magát, és vért szív. Ez a rögzült, táplálkozó életszakasz napokig is eltarthat, majd a vérrel teleszívott kullancs elhagyja az embert és rejtekhelyet keres.

Az emberek rendszerint még a vérszívás előtt, vagy a vérszívási szakasz kezdetén megtalálják és eltávolítják testükről a kullancsot.

A legtöbb kullancs emberi kórokozókat nem hordoz. Ha a kullancs mégis fertőzött, akkor is kicsi az esélye annak, hogy a kórokozók már a vérszívás kezdeti szakaszában a sebbe jussanak. Olykor azonban mégis súlyos következményekkel járó fertőzéseket, például Lyme-kórt vagy vírusos agyvelőgyulladást (kullancsencephalitist) és agyhártyagyulladást terjesztenek emberre.

Kiegészítő irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hazai kutatások kullancsokról és általuk terjesztett kórokozókról (magyar nyelven). Kullancsok.parazitak.hu. (Hozzáférés: 2010. április 22.)
  • Hazai kutatások kullancsokról és általuk terjesztett kórokozókról (angol nyelven). Kullancsok.parazitak.hu. (Hozzáférés: 2010. április 22.)
  • Babos S 1965. Kullancsok – Ixodida. Magyarország Állatvilága, Fauna Hungariae XVIII: 7.
  • Földvári G, Farkas R 2005. Ixodid tick species attaching to dogs in Hungary. Veterinary Parasitology, 129, 125-131.
  • Földvári G, Farkas R 2005. A Dermacentor reticulatus (Acari: Ixodidae) kullancsfajjal kapcsolatos irodalmi áttekintés és újabb ismeretek a hazai előfordulásáról. Magyar Állatorvosok Lapja, 127, 289-298.
  • Hubalek Z, Treml F, Halouzka J, Juricova Z, Hunady M, Janik V 1996. Frequent isolation of Francisella tularensis from Dermacentor reticulatus ticks in an enzootic focus. of tularaemia. Medical and Veterinary Entomology, 10, 241-246.
  • Kotlán S, Kobulej T 1972. Parazitológia. Mezőgazdasági Könyvkiadó. p. 503.
  • Lakos A 1992. Kullancsok és betegségek. Melania, Budapest.
  • Lakos A 1996. Újabb kullancs által terjesztett betegségek. SubRosa, Budapest.
  • Pikula J, Treml F, Beklová M, Holesovská Z, Pikulová J 2003. Ecological conditions of natural foci of tularaemia in the Czech Republic. European Journal of Epidemiology, 18, 1091-1095.
  • Rózsa L 2005. Élősködés: az állati és emberi fejlődés motorja. Medicina, Budapest. p. 318.
  • Szép T, Møller AP 1999. Cost of parasitism and host immune defence in the sand martin Riparia riparia: a role for parent-offspring conflict? Oecologia, 119, 9-15.
  • Szép T, Møller AP 2000. Exposure to ectoparasites increases within-brood variability in size and body mass in the sand martin. Oecologia, 125, 201-207.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]