Lyme-kór

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Közép-Európában a közönséges kullancs (Ixodes ricinus) a fertőzés legfontosabb terjesztője. Nimfa-állapotú és kifejlett kullancsok egyaránt terjeszthetik a betegséget.

A Lyme-kór a Borrelia nemzetségbe tartozó baktériumok által okozott megbetegedés, amelyet e kórokozóval fertőzött kullancsok (Ixodes ricinus) terjesztenek. Nevét a Connecticut állambeli Lyme városáról kapta, ahol 1976-ban leírták (noha már a 20. század elejéről vannak leírásaink a tünetekről), a baktériumot pedig Willy Burgdorferről nevezték el, aki 1982-ben kullancsokból izolálta.

Tünetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lyme-kóros betegek mintegy 30%-a nem veszi észre a csípést. Fontos a korai felismerés és a kezelés megkezdése a tünetek enyhítésére; ennek elmulasztása életre szóló krónikus állapotot eredményezhet. Láz szinte sohasem jelentkezik, jellemző tünet viszont a bőrön a csípés helyén megjelenő kokárdaszerű, ún. Lyme-folt (erythema migrans, terjedő bőrpír), a széli részén lassan terjed, és átmérője idővel akár az 50-100 millimétert is elérheti, valamint az erős égető érzés az ízületeknél. Jellemző tünetei még a feltűnő fáradékonyság, étvágycsökkenés, görcsök. Szívritmuszavart okozó szívizomgyulladás, agyhártyagyulladás, arcidegbénulás, ideg- és ízületi (többnyire térdízületi) gyulladás lehet a következménye. A gyermekek fülcimpáján cseresznye méretű lilásvörös csomó (nyiroksejtes bőrcsomó) jelenhet meg, ami fájdalommal nem jár, de kezelés nélkül csak hónapok múlva tűnik el. Idősebb nőknél végtagi bőrsorvadás jelentkezhet: a végtagok feszítő oldalán lilássá, tésztás tapintásúvá válik a bőr, majd foltokban elvékonyodik. Kezelés nélkül évekig-évtizedekig is rosszabbodhat a beteg állapota.

Az esetek 5%-ában bénulást okozhat. A betegség bakteriális fertőzés lévén antibiotikumokkal kezelhető. A dózisok és a terápia időtartama tekintetében azonban nincs egységes álláspont. Például egy nézet szerint a különböző antibiotikumok kombinálása nem növeli a gyógyulás esélyeit, más nézet szerint fontos eszköz a gyógyulásban.[1]

Megelőzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kullancsok egy kis csoportja a magasból veti magát áldozatára, a köztudatban ez az ismert támadási módjuk. Kevésbé ismert a kullancsok nagyobb csoportja: ezek a bokrok leveleinek fonákján, vagy a fűszálakon várakoznak, onnan tapadnak bőrünkhöz vagy ruházatunkhoz. Érdemes ezért a nadrágszárat betűrni a zokni alá, az inget vagy trikót pedig a nadrágba. A rovarriasztó szerek csak egy kirándulás időtartalmára, néhány órára nyújtanak védelmet. A bőrbe fúródott, főleg az éretlen (nimfa-állapotban lévő) kullancs apró mérete és fájdalommentes csípése miatt nehezen észrevehető, ezért a kirándulás után minden testrészre kiterjedően vizsgálatot kell tartani. A 72 óra elteltével eltávolított kullancs, ha fertőzött volt, csaknem 100%-os bizonyossággal átadta a fertőzést.

A kullancs eltávolításakor nem szabad megfojtani azt krémmel vagy petróleummal, ez csak késlelteti az eltávolítást, és arra készteti, hogy visszaöklendezze a váladékait az emberi testbe. Ehelyett csipesszel kell megfogni a parazitát a bőrhöz minél közelebb, és folyamatos húzással eltávolítani. Ha enyhén csavarjuk az óramutató járásával ellentétes irányban, könnyebben kijön, de a potrohát nem szabad nyomkodni közben, mivel ezzel az esetleg borrelia-fertőzött váladékot a bőrbe fecskendezzük. Ha a kullancs feje beszakad, nem okoz problémát, mivel a gyomor tartalmazza a kórokozókat – nem érdemes ezért a „szakember” általi eltávolítására várni. Létezik kullancskiszedő is, de enélkül használhatunk egy egyszerű szemöldökcsipeszt, vagy a körmünket, a potrohát nem összenyomva.

A kullancs által terjesztett agyvelőgyulladás ellen van, de a borreliafertőzés ellen még nincsen védőoltás. Előbbit a csípés után legkésőbb 3-4 nappal be kell adni, ha korábban nem részesült védőoltásban.

Borrelia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Taxonjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredetileg leírt változat a Borrelia burgdorferi sensu stricto (tehát a „szűk értelemben vett” borrelia), a teljes Lyme-kórt okozó baktériumcsoport a B. burgdorferi sensu lato („széles értelemben vett” borrelia) nevet kapta. A B. afzelii leginkább a bőrgyógyászati kórképek, a B. garinii a neurológiai tünetek okozója. A B. spielmanii nemrég leírt faj (Andrew Spielmanról, aki elsőként írta le a Borrelia burgdorferi sensu lato teljes életciklusát). Európában mind a négy faj megtalálható, Amerikában csak a B. burgdorferi sensu stricto, Ázsiában csak a B. afzelii és a B. garinii található. Lyme-foltos betegekből többnyire B. afzelii, ritkán B. garinii tenyészthető ki, a B. burgdorferi s. s. gyakorisága mindössze 1% körüli.

Életciklusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kullancs gyomrában szaporodó borreliák a legalább 24 órája tartó vérszívás során, vagy a kullancs eltávolításakor kerülnek az emberi szervezetbe. A vérárammal és a szövetek közt vándorolva terjednek el. Egyedi, a legtöbb baktériumtól eltérően kromoszómájuk nem gyűrűs, hanem egyenes szálú. A genomjuk emellett 21 plazmidot, azaz a kromoszómán kívül eső független DNS- vagy RNS-darabkát is tartalmaz, többet, mint bármely ismert baktériumfaj.[2] A kórokozó képes egyes állatokban azok megbetegítése nélkül túlélni. Ilyen rezervoárállatok számára a rágcsálók (egér, pocok), egyes madarak (fekete rigó, fácán, sirályfélék) és maguk a kullancsok is.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://lymenet.hu/2011/02/21/a-lyme-rol-laikusoknak-2/
  2. Fikrig, E. and Pal, U. Adaptation of Borrelia burgdorferi in the vector and vertebrate host. Microbes and Infection Volume 5, Issue 7, June 2003, Pages 659-666. PMID 12787742

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lyme-kór témájú médiaállományokat.