Kokárda
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A kokárda (szalagcsillag) kör alakú, fodros szélű, nemzetiszínű jelvény, melyet eredetileg kalapra vagy sapkára, a nők esetleg a hajukba tűztek. Franciaországból terjedt el a 18.-19. századi forradalmak idején egész Európában és Amerikában.
A magyar kokárdát március 15-én, a pesti forradalom évfordulóján szokás viselni. A francia kokárdától eltérően nem kalapra tűzik, hanem a kabát hajtókájára vagy mellrészére a szív felőli oldalon.
A teljes kokárda helyett elterjedt még a nemzetiszínű szalag viselete is. Ezt néhány centisre vágva, azonos szabályok szerint hordják, és sokféle hajtási variációja létezik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A kokárda hajtása
![]() |
![]() |
![]() |
| 1. | 2. | 3. |
|
1. A hajlított magyar kokárda |
||
A színeket rendszerint a nemzeti zászlóról veszik, tulajdonképpen egy nemzeti színű szalagot meghajlítanak. Az eredeti szabály szerint a színek mindig belülről kifelé olvasandók. A zászló fölső (függőleges csíkozásnál a bal oldali) része kerül a kokárda belsejébe, az alsó része pedig a külső szélére.
A magyar kokárda piros-fehér-zöld színű, tehát helyesen kívülre kerül a zöld. Az 1848-as pesti forradalom idején a márciusi ifjak még valóban így is használták, de Than Mór festményein is megfigyelhető, hogy a huszárok csákórózsáján is helyesen szerepel a színsorrend. Téves viszont Szendrey Júlia kokárdája, amit Petőfinek készített, hiszen ezen az olasz színek sorrendje figyelhető meg. Valószínűleg már a forradalom idején is használtak téves kokárdákat, nem mindenki tudhatta hogyan kell helyesen hajtani.
Manapság téves történelmi berögződések, és a hagyomány miatt legtöbbször a piros van kívül és a zöld belül.
„… Ugye a kokárda úgy készül, hogy egy nemzeti színű szalagot meghajlítunk. Hogyha azt akarjuk, hogy kétoldalt piros-fehér-zöld jöjjön ki belőle, bizony itt a zöld kerül kívülre és a piros belülre. A kokárda mindig belülről kifelé olvasandó. De már 1848-ban a kokárdák többsége fordított volt. Kívül volt a piros, mert úgy csinosabb. Az olasz kokárda amit mi hordunk, mert ugye az osztrák fekete-sárga kokárdát is úgy hordták, hogy a katonának a csákóján egy sárgaréz lap volt és a közepén egy fekete gomb. Fekete-sárga. Tehát így kellene kinéznie a kokárdának.” [3]
[szerkesztés] A kokárda az 1848-as forradalom alatt
Jókai Mór így ír a kokárdáról:
„… Jelenleg a nemzeti kokárda a reformerek színe, a békés átalakulás embereié, mentül nagyobb e toll vagy kokárda, annál nagyobb az ő istenbeni bizodalmuk és megelégedettségök. A magyar nemzeti színeknek azonban így kell következniök: Felül a vörös (nem rózsaszín, hanem vérvörös), közepett a fehér, alól a zöld. Zöld, fehér, vörös – a mexikói szín. Zöld, vörös, fehér – az orosz. Fehér, zöld, vörös pedig az olasz.”[4]
1848. március 15-én a pesti forradalom estéjén a Bánk Bán előadásán Jókai Mór szónokolt a színpadon, amire így emlékezett vissza egy későbbi írásában:
„Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol! Ez aztán fordított a dolgon. A háromszínű kokárda helyreállítá a rendet. Aki háromszínű kokárdát akart feltűzni, annak előbb haza kellett menni. Tíz perc múlva a színház üres volt. És másnap minden embernek ott volt a mellén a háromszínű kokárda; a Nemzeti Kaszinó urainak paletot-ján kezdve, a napszámos darócáig, s aki köpönyegben járt, az a kalapjára tűzte. ”
– Jókai Mór: Az a nő, aki együtt jön velem
[szerkesztés] Más nemzetek kokárdái
- Argentína – világoskék-fehér-világoskék
- Ausztria – piros-fehér-piros (1918 előtt: fekete-arany)
- Belgium – fekete-sárga-piros
- Bolívia – zöld-sárga-piros
- Bulgária – piros-zöld-fehér
- Brazília – kék-sárga-zöld
- Chile – kék-fehér-piros, közepén egy ötágú ezüst csillaggal
- Columbia – sárga-kék-piros
- Dánia – piros-fehér-piros
- Ecuador – piros-kék-sárga
- Észtország – fehér-fekete-kék
- Finnország – fehér-kék-fehér
- Franciaország – kék-fehér-piros
- Gabon – zöld-sárga-kék
- Németország – fekete-piros-arany (1871-1945 között: piros-fehér-fekete)
- Nagy-Britannia
- Stuart-ház: narancssárga
- Hannover-ház: fekete
- Görögország – kék-fehér
- Irán – piros-fehér-zöld
- Írország – zöld-fehér-narancssárga (1922 előtt: zöld vagy égkék)
- Olaszország – zöld-fehér-piros
- Japán – piros, fehér szegéllyel
- Mexikó – zöld-fehér-piros
- Monaco – piros-fehér
- Hollandia – narancssárga
- Norvégia – piros-fehér-kék-fehér
- Paraguay – kék-fehér-piros
- Peru – piros-fehér-piros
- Lengyelország – fehér-piros
- Portugália – zöld-piros (1820 előtt kék-piros, 1820-1910 között kék-fehér)
- Románia – kék-sárga-piros
- Oroszország –
- Hadsereg – fekete-narancssárga-fekete-narancssárga (Szent György-kereszt szalag színei)
- Rendőrség – piros-kék-fehér
- San Marino – fehér-kék
- Spanyolország – piros-sárga-piros
- Svédország – sárga-kék-sárga
- Törökország – piros-fehér-piros
- Egyesült Államok – fehér-kék-piros
- Uruguay: fehér, négy kék körrel
- Venezuela – piros-kék-sárga
- Szerbia – kék-fehér-piros
[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet
- ^ A képen egy varrott kokárda szerepel, de a helyes hajlításnak megfelelő rendszerben.
- ^ A képen lévő kokárdán nem csak a rózsa színei vannak fordítva, de a két szalag is helytelen, mivel ezek nem balról jobbra, hanem föntről le kell hogy kiadják a magyar zászló színeit - mint ahogy az előző képeken is látszik. Így a bal oldali szalag a magyar, a jobb oldali pedig az olasz zászlót adja.
- ^ Katona Tamás előadása (Utolsó elérés: 2009 03. 15.)
- ^ Jókai Mór: Cikkek a forradalom évéből (Utolsó elérés: 2009 03. 16.)


