Kokárda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyar pántlikás kokárda

A kokárda (szalagrózsa vagy szalagcsillag) - mint magyar neve is mutatja - eredetileg színes szalagból készített kör alakú, rózsadíszt szimbolizáló, eredetét tekintve főúri ruhadísz. Első ábrázolásai a 18. század közepéről ismertek, francia és angol festményekről.[1][2][3]

A kokárda eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint nemzeti színű kitűző Bonnet Phrygien.png a francia forradalom idején, 1789-ben tűnt fel, hagyomány szerint Gilbert du Motier de La Fayette [4] márki készített először kék-fehér-piros szalagszínekből kitűzőt, amikor a fehér szalagrózsás királypártiaktól meg akarta magát különböztetni, ekkortól a forradalmárok Párizs piros-kék címerszíneivel vették körül a fehér kokárdát. Később ezeket a színeket vették alapul, amikor a Francia Nemzetgyűlés megalkotta a polgári állam függőlegesen sávozott Flag of France.svg kék-fehér-piros francia nemzeti lobogóját. A trikolor kokárdát még - követve a divatot - a franciák rendszerint kalapra tűzve hordták. Viselője ennek feltűzésével mutatta, hogy szimpatizál, adott esetben tevékeny résztvevője a polgári forradalomnak.

A polgári - nemzeti színeket - mutató kitűző ezt követően Franciaországból terjedt el a 1819. századi forradalmak idején egész Európában és Amerikában.

A magyar nemzeti kokárda[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vasvári Pál a „márciusi ifjak” egyik vezéralakja korabeli pántlikás kokárdával díszített ötözékében, Barabás Miklós litográfiája, 1848

A magyar kokárdát március 15-én, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kezdetét jelentő pesti forradalom évfordulóján szokás viselni. A magyar hagyomány szerint a pesti radikális ifjúság vezérei Petőfi Sándor és Jókai Mór szerelmeiktől, Szendrey Júliától illetve Laborfalvi Rózától kaptak nemzetiszínű kokárdát a forradalom estéjén. A francia kokárdától eltérően nem kalapra tűzték, hanem a kabát hajtókájára vagy mellrészére a szív felőli oldalon.


A színek a nemzeti zászlót szimbolizálják, tulajdonképpen egy nemzeti színű szalagot körbehajlítanak, és ott, ahol összeér varrással rögzítik. Így egy kör alakú nemzetiszínű kitűző jön létre, amihez - már az 1848-49-es években is - lecsüngő, szintén nemzeti színű szalagból pántlikát tűztek hozzá. Történetileg a magyar kokárdák a nemzeti függetlenedés eszméjét magukévá tevő polgárok hovatartozás-jele lett, ilyen kör alakú nemzetiszín formában, kis pántlikákkal. A szembejövő személyek számára azt volt hivatva látható módon közölni, hogy viselője a magyar forradalmi eszméket magáénak tudja.

A kokárda alakja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1848-ból származó, magyar nemzeti hagyományt teremtő korabeli pántlikás szalagrózsa
Barabás Miklós korabeli művén a nemzeti hagyományt teremtő pántlikás kokárdával díszített Jókai, Petőfi és Vasvári, a Landerer és Heckenast-féle nyomda előtt állva, az esőben tolongó sokaságnak, a szabadsajtó első termékét, a "Nemzeti dal"-t osztogatják

A szalagrózsa (kokárda) - kör alakú.[5] A nemzeti kokárda már ilyen volt a francia forradalom idején, - amint az látható egy, a párizsi Musée Carnavalet-ben őrzött 1790-es évekből származó kokárda fotóján - [6] kör alakú kokárdát készítettek a németek Berlinben 1832-ben,[7] és nem lóg ki e sorból Petőfi kokárdája sem. De már korán megjelent az a szokás, hogy a körrózsához kis pántlikákat erősítettek. Az 1900-as évek elejére rögzült az a forma, amit ma pántlikás kokárdának nevezhetünk.[8] E két forma nevezhető ma (polgári) kokárdának. A történelmi kokárda mellett 1848 után elterjedt az úgynevezett „hajlított kokárda,” viselete is. Ez egy néhány centisre vágott, egyszerűen meghajlított nemzetiszín szalagcsík, amely, bár nemzetiszínű szalagból készítik, történetileg nem kokárda (szalagrózsa), hanem szalaghal, úgynevezett Awareness ribbon, az öntudatos polgár kifejezője. Legismertebb képviselője a red ribbon[9], amely az 1990-es években kezdett elterjedni.

A kokárda színei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ősi magyar színekkel díszített koronázási emelvény II. Lipót magyar királlyá koronázásakor Pozsonyban, 1790-ben
II. Lipót koronázása Pozsonyban 1790-ben, a templom falait díszítő drapéria az ősi magyar nemzeti színekben pompázik

Az ősi magyar piros-fehér-zöld színek együttes használata Mátyás király korától vált általánossá az oklevelek függőpecsétjeinek selyemszálakból font pecsétzsinórjainál, ezt követően általánossá vált a magyar koronázási díszítésekben is.

Az 1848. évi XXI. törvénycikkbe foglalt magyar háromszínű rózsa ősi szinei a piros-fehér-zöld. A kokárda szineit kívülről befelé kell olvasni, hiszen a készítésekor a vizszintesen sávozott nemzetiszín szalagot körbe kell hajlítani, és ahol összeér ott cérnával össze kell tűzni.

1848. évi XXI. törvénycikk a nemzeti szinről és ország czimeréről

1. § A nemzeti szin, és ország czimere ősi jogaiba visszaállíttatik.

2. § Ennélfogva a háromszínű rózsa polgári jelképen ujra felvétetvén, egyszersmind megállapittatik, hogy minden középületnél s közintézeteknél minden nyilvános ünnepek alkalmával, és minden magyar hajókon a nemzeti lobogó és ország czimere használhassék. - Egyébiránt a kapcsolt Részeknek szabadságukban hagyatván, hogy az ország szinei és czimere mellett, saját szineiket és czimerüket is használhassák. [11]
Keserves dolog ez a mienk.

Hogyne volna az, mikor magyar ember is van, aki azt kérdezi: hová lett a kétfejű sas, hová lett a sárga-fekete szín? Hogyne volna keserves, mikor a magyar ember sem tudja, miért van most a sok nemzeti szín zászló; mit jelent a veres, fehér és zöld szín bokréta; mit jelent az a címer, melyen egyfelől négy fejér pántlika, másfelől hármas halom kettős kereszttel, tetején pedig korona van.

Csak a sárga-fekete színt, csak a kétfejű sast kérdezik. Uram, bocsáss meg nekiek, mert nem tudják, mit cselekesznek!…

– Arany János: Országcímer, nemzeti szín (részlet)[12]

A kokárda az 1848-as forradalom alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jókai Mór így ír a kokárdáról:

… Jelenleg a nemzeti kokárda a reformerek színe, a békés átalakulás embereié, mentül nagyobb e toll vagy kokárda, annál nagyobb az ő istenbeni bizodalmuk és megelégedettségök. [13]

1848. március 15-én a pesti forradalom estéjén a Bánk bán előadásán Jókai Mór szónokolt a színpadon, amire így emlékezett vissza egy későbbi írásában:

Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol! Ez aztán fordított a dolgon. A háromszínű kokárda helyreállítá a rendet. Aki háromszínű kokárdát akart feltűzni, annak előbb haza kellett menni. Tíz perc múlva a színház üres volt. És másnap minden embernek ott volt a mellén a háromszínű kokárda; a Nemzeti Kaszinó urainak paletot-ján kezdve, a napszámos darócáig, s aki köpönyegben járt, az a kalapjára tűzte.

– Jókai Mór: Az a nő, aki együtt jön velem

Már 1848-49-ben is a pántlikával ellátott kokárda terjedt el, amint az jól látható a Vasárnapi Ujságban 1868-ban Vasvári Pálról megjelent litográfián is.[14]

A szabadságharc leverését követően tűzzel-vassal irtotta a bécsi kormány a rebellis magyar polgári eszmékre utaló szimbólumokat, így a kokárdát is. Csak az 1867. évi kiegyezést követően lehetett újra elővenni, és alkalmanként feltűzni.[8][15] A Kádár-rendszer alatt hallgatólagosan megtűrték a hivatalos állami ünneplések alatt viselését, de ellenségesen néztek arra, aki egyéb alkalmakkor fel merte tűzni. A magyar kör alakú nemzetiszín pántlikás kokárda a szabadságvágy és függetlenségi eszme kitűzőjévé vált Magyarországon.[16]

Legenda Petőfi "hibás" kokárdájáról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katona Tamás történész egy 2004-ben elhangzott vélekedésére alapozva a 21. század első évtizedében terjedni kezdett az városi legenda, hogy a színek szabály szerint belülről kifelé olvasandóak, tehát kívül a zöldnek kell lennie.[17] Ezt sokan kibővítik még ezt azzal, hogy azért terjedt el „hibásan” a kokárda, mert anno Szendrey Júlia „elrontotta”. Eltekintve attól, hogy egy elrontott körbehajtás nehezen változtatta volna meg a „szabályt” – ha lett volna –, e vélekedés „igazolása” is nem több puszta indokolás nélküli felvetésnél.

Katona Tamás fordító, aki kikutatta, hogy Petőfi kokárdája "hibás" volt

… Ugye a kokárda úgy készül, hogy egy nemzeti színű szalagot meghajlítunk. Hogyha azt akarjuk, hogy kétoldalt piros-fehér-zöld jöjjön ki belőle, bizony itt a zöld kerül kívülre és a piros belülre. A kokárda mindig belülről kifelé olvasandó. De már 1848-ban a kokárdák többsége fordított volt. Kívül volt a piros, mert úgy csinosabb. Az olasz kokárda amit mi hordunk, mert ugye az osztrák fekete-sárga kokárdát is úgy hordták, hogy a katonának a csákóján egy sárgaréz lap volt és a közepén egy fekete gomb. Fekete-sárga. Tehát így kellene kinéznie a kokárdának.


Katona Tamás[18]

Katona Tamás itt, e szöveghelyen nem kokárdáról, hanem szalaghalról beszél. Állítása szerint azért kellene fordított állásban – kívül a zöld, legbelül a piros szín – elkezdeni a hajtást, hogy alul a két keresztben álló farkincánál ne fejtetőre állva legyen látható a szemnek megszokott színsorrend – vagyis azért legyen nagy szakaszon kifordítva a nemzetiszínű szalagcsík, hogy alul, egy jóval kisebb darabkán a szemnek megszokott formát mutasson.

Hermann Róbert történész szerint a korszakból ismert kokárdákon mindenhol kívül van a piros, belül a zöld.[19]

A harci repülőgépek katonai felségjele: a roundel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gilbert du Motier de La Fayette kezében tartott kalapján a francia trikolor jelvénye. 1789. július 31-én vált a párizsiak vörös-kék kokárdája háromszínűvé. La Fayette tábornok ezen a napon terjesztette a párizsi városi tanács elé a nemzetőrség szabályzatát, s a királyság fehér színeivel is kiegészített kokárdáját[20]
Királypárti francia arisztokrata fehér kokárdával

Sokaknál ad félremagyarázásra okot az, hogy elkezdik igazolásként felmutatni a napjainkban elsősorban a harci repülőgépeken használt felségjeleket, amelyek az esetek meghatározó részében ugyancsak kör alakúak.

A háromszínű kokárdát viselő sans-culotte-ok (térdnadrág nélküliek) a francia forradalom jelképévé váltak

Egyes nyelveken - így a magyarban is - köznapi elnevezése ezeknek is „kokárda”, és bár eredetét tekintve valóban a francia trikolor kokárda adta hozzá a mintát, ezek speciális, kimódolt, egyezményen alapuló katonai ábrák - katonai repülési felségjel, angolul military aircraft insignia.

Napóleon trikoloros jelvénnyel díszített kalapjával ábrázolva

Létrejöttüknek alapja az 1904. évi hágai egyezmény. A nemzetek meghatározott harceszközein – mindenekelőtt a repülőeszközökön és harcjárműveken – a hágai egyezmény alapján alkalmazott felségjel olyan egyedi megkülönböztető jelzés, amely az adott harci eszközt hadrendbe állító állam és fegyveres ereje egyértelmű felismerhetőségét fejezi ki.

1899-ben és 1907-ben két nagy átfogó nemzetközi konferenciára került sor Hágában, amelyeken a részt vevő államok számos, a modern korszakot érintő nemzetközi jogi kérdést kívántak rendezni. A technikai harceszközök - elsősorban a repülés eszközeinek fejlődésével - az európai nemzetek között felmerült az 1900-as évek elejére, hogy egy esetleges katonai konfliktus esetére a hadszínterek felett - és a hátországokban is megjelenő - repülőpép katonai hovatartozása egyértelműen felismerhető és beazonosítható legyen.

A felségjel használatát az 1907. évi II. nemzetközi hágai békeértekezleten elfogadott hadijogi tárgyú egyezmény írja elő, amely szerint a hadviselő felek:

„ … meghatározott és messziről felismerhető, megkülönböztetett jelzést viselnek.”

Az egyezmény nem határozta meg a megkülönböztető jelek formáját, méreteit, színösszeállítását, ezért azok különböző módokon, gyakran a különböző szövetséghez való tartozás jegyében alakultak ki.

Legelsőnek a francia légierő festett fel gépeire nemzeti azonosító jelet, alapul véve a forradalmak korában már használt kokárda - kör - formát 1909-ben. A német légierő gépeire 1910-ben kerültek fel az első jelek, ők a hagyományosnak mondható birodalmi keresztet festették fel. Őket követték az angolok 1912-ben, akik a franciákhoz hasonlóan szintén körjelben tüntették fel nemzeti színeiket. Nagyjából ez idő tájt megjelentek olasz repülőgépeken az első felségjelek, majd 1919-ben, a Tanácsköztársaság alatt az első önálló magyar ábra. Ezzel ki is kristályosodtak a katonai repülési felségjelekre elképzelt formák: vagy körjel, az adott ország nemzeti zászlójából leképezve, vagy ábra, amely szintén határozottan utal az adott államra, és a kettő kombinációjából képzett ábra, amely magába olvasztva mutatja a nemzeti színeket.

Mindhárom variánst közhasználatú elnevezéssel kokárdának lehet mondani, így a ma is használatos magyar katonai repülési felségjel, a nemzetiszínű hegyesszögű háromszög is kokárda!

A rúdszabály[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A franciáknál már a napóleoni időkben elkezdődött a nemzeti zászló „szabályos” megjelenítésének kimunkálása.[21] A katonai felségjelekhez történő zászló-átíráshoz valamiféle egyezményes szabályt kellett kreálni. Ilyennek bizonyult a zászlóprotokollból vehető úgynevezett „rúdszabály”. Alapvetően három nemzeti zászlóösszetétel létezik: a vízszintesen sávozott (ilyen a magyar zászló), a függőlegesen sávozott (francia zászló), és a címerkép forma (ilyen az angol zászló). A vízszintesen sávozott zászló, rögzítve a zászlórúdon, a szemlélőhöz képest bármerre is fordul, mindig felismerhető a színsorredje, hiszen azt fentről lefele kell olvasni. Ugyanez a helyzet a címerkép-zászlókkal is. De hogyan határozható meg a függőlegesen sávozott zászlóknál a színsorrend? Hiszen annak sávozásainak olvasata annak megfelelően, hogy a szemlélőhöz képest merrefelé fújja a szél, változnak. Ezért a függőlegesen sávozott zászlókat mindig „belülről kifelé”, azaz a zászlórúdtól kifelé kell olvasni. Ezt vették alapul a franciák körjelük megalkotásánál, és ezt veszik alapul azok az államok, amelyek függőleges sávozású zászlójuk színeit kívánják felségjelként megjeleníteni.[22] Míg a vízszintesen sávozott zászlót képzeletben körbehajlítják, addig a függőlegesen sávozottat a rúdnál fogva körbeforgatják.[23] Ennek megfelelően alkalmasint lehet ugyanolyan kinézetű körjele két olyan államnak, amelyiknek vízszintesen illetve függőlegesen sávozott zászlóinak színei megegyeznek, de fordított olvasatúak: olasz; zöld-fehér-piros és a magyar; piros-fehér-zöld.[24]


Maradva még a zászlóprotokollnál: ha a vízszintes sávozású zászlót keresztrúdra téve függesztik fel (elfordítják kvázi függőleges sávozásúvá), akkor a kezdő legfelső színnek kell a vele szemben álló szemlélő felől nézve a bal oldalra kerülnie. Bár az itt emlegetett rúdszabály és zászlóprotokoll még csak alakulófélben lehetett 1848-ban, fentiekre is tekintettel a helyes magyar szalagrózsa (kokárda) kitűző a következőképpen néz ki:HU szalagrózsa cockade.png


Más nemzetek kokárdái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az iráni roundel
Az olasz roundel
A francia roundel
A bolíviai roundel
A bolgár roundel

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Prinz Charlie
  2. Mária Antoinette
  3. Elisabeth Christine of Braunschweig
  4. Lafayette márki
  5. Sárospatak, Sub rosa
  6. Eredeti francia kokárda képe az 1790-es évekből
  7. Német kokárda 1832-ből
  8. ^ a b I. világháborús Mosonmagyaróvári regruták
  9. The red ribbon, worldaidsday.org
  10. Magyar Nemzeti Múzeum - Petőfi kokárdája alapján
  11. Az 1848. évi XXI. Tv., 1000ev.hu
  12. Arany János: Országcímer, nemzeti szín
  13. Jókai Mór: Cikkek a forradalom évéből (Utolsó elérés: 2011 03. 15.)
  14. Vasárnapi Ujság illusztrációja, 1868. március 15.
  15. Keszthely és vidékén tartózkodó 48-as honvédeink félszázados ünnepélyük emlékére.
  16. Kokárdák az 1970-es évekből „Az 1970-es és 80-as években a hivatalos politika csak a kis méretű kokárdákat engedélyezte. A nagyobb méretű kokárda és a nemzetőr karszalag viselete tilos volt.”
  17. Valójában már az 1990-es években nyilatkozta, hogy a kokárda színei belülről kifelé indulnak. Elhangzott a Ráday Mihály és Katona Tamás általa közösen vezetett Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei című műsorban is.
  18. Katona Tamás előadása (Utolsó elérés: 2011 03. 15.)
  19. Használjuk helyesen a kokárdát! De mi a helyes? - urbanlegends.hu
  20. Pandula Attila: Állami, nemzeti zászlók
  21. Hiszen Napóleon a hadseregében is mutatni akarta a francia színekre utaló büszkeséget
  22. Természetesen egy-két kivétel akad, amely eltér az általánosan elfogadottól
  23. Íme néhány összegyűjtött példa erre.
  24. A példához lásd: Nemzetközi körjel tábla Ghana és Guinea példáját, ahol is az azonos olvasatú színekből a sávozások eltérő állása miatt ellentétes körjelek jönnek ki.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]