Camille Desmoulins

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Camille Desmoulins
Camille Desmoulins 1.jpg
Született 1760. március 2.
Guise, Aisne
Elhunyt 1794. április 5. (34 évesen)
Párizs
Nemzetisége francia
Foglalkozása ügyvéd, újságíró
CamilleDesmoulinsSignature.jpg
Camille Desmoulins aláírása

Camille Desmoulins (ejtsd: kamil démulen) (Guise, Aisne, 1760. március 2.Párizs, 1794. április 5.) ügyvéd, újságíró, a francia forradalom egyik kimagasló alakja volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jogi tanulmányai után ügyvéd lett. Már korán belebonyolódott a forradalmi eseményekbe, mivel rajongott a szabadság, egyenlőség ideológiája iránt. 1789. július 12-én ő izgatta a népet, aminek egyik következményeként megostromolták a Bastille-t és kitört a forradalom. Desmoulins a Palais Royal kertjében egy falevelet tűzvén a kalapjába adta meg a jelet a népnek a kokárdák viselésére és hadba szólította őket.

Lapjában a Révolutions de France et du Brabant-ben a rousseau-i szabadság és egyenlőség elveit hirdette. Jó barátja volt Georges Jacques Dantonnak és Maximilien de Robespierre-nek is. Harcostársa volt Marat-nak is, akivel Brissot és Danton mellett a Cordeliers klubot alapították.

XVI. Lajos király 1791. júniusi szökését követően 1791 júliusában egy aláírásgyűjtésbe fogtak a Jakobinus és Cordeliers klub tagjai Danton és Desmoulins vezetésével, és egy köztársaságpárti mozgalom bontakozott ki, melyet egy petíció formájában kívántak átadni a hatalomnak a Champ-de-Mars-on emelt oltáron. 1791. július 17-én a nemzetőrség fegyverrel verte szét a gyülekezést, miután azok meglincseltek két embert. Ez volt a Mars-mezei sortűz.

1792. augusztus 10-én és szeptemberben is nagy szerepe volt Danton mellett a monarchia megdöntésében és a nép lincselésre hangolásában.

1792 szeptemberében tagja lett a Konventnek mint a Hegypárt tagja és Párizs követe. A király perében annak kivégzésére szavazott. A Girondisták és a Hegypárt harcában nem volt olyan radikális, mint Robespierre és Marat, a megegyezésre is hajlott velük Dantonnal egyetemben és kivégzésükkel nem értett egyet. 1793 szeptemberétől mindinkább elfordult Robespierre-től, és a rémuralom kialakulásával lapjában, a Vieux cordelier-ben maró gúnnyal lépett fel ezek ellen a túlkapások ellen. Nem támogatta a hébertistákat sem, de ez sem mentette meg attól, hogy Dantonnal egyetemben 1794. március 31-e éjszakáján le ne tartóztassák és április 5-én ne végezzék ki. Desmoulins és Danton özvegyei nem sokkal később követték férjeiket a vérpadra.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Camille Desmoulins témájú médiaállományokat.