Maximilien de Robespierre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Maximilien Robespierre
Robespierre.jpg
Maximilien de Robespierre
Franciaország Nemzeti Konventjének elnöke
Hivatali idő
1793. augusztus 22.1794. június 27.

Született 1758. május 6.
Arras
Elhunyt 1794. július 28. (36 évesen)
Párizs
Párt Jakobinus klub

Foglalkozás ügyvéd
Vallás katolikus
majd a Legfőbb Lény követője

Signature de Maximilien de Robespierre.jpg
Maximilien Robespierre aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Maximilien de Robespierre témájú médiaállományokat.

Maximilien François Marie Isidore de Robespierre (IPA: [maksimiljɛ̃ fʁɑ̃swa maʁi izidɔʁ də ʁɔbəspjɛʁ]) (Arras, 1758. május 6.Párizs, 1794. július 28.), francia ügyvéd, politikus, forradalmár, a jakobinus diktatúra vezéralakja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Árvaként nőtt fel, Conzié arrasi püspök segélyezése folytán került a Collège Louis-le-Grand-ba, majd jogot tanult. Szülővárosában ügyvédi irodát nyitott, emellett az irodalom iránt is érdeklődést tanúsított, és elnöke lett az arrasi akadémiának.

A francia forradalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A francia forradalom kitörése után 1789-ben Arrasban a rendi gyűlés képviselőjévé választották, ahol kezdetben keveset szerepelt, doktriner elveivel gyakran nevetség tárgyául szolgált, ezzel azonban keveset törődött. A Jakobinus klub tagja volt, 1790-től elnöke. Rettenthetetlen, megvesztegethetetlen és szívós politikus hírében állt, beszédei gyakran nagy nyilvánosságot kaptak. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 1791. szeptember 30-i bezárásakor már az egyik legnépszerűbb forradalmár volt. Lakást bérelt Duplay asztalos szerény házában, akinek a leányával, Elonórával szerelmi viszonyba került. Nemsokára a párizsi törvényszéken közvádló lett, azonban erről a posztról 1792 májusában lemondott. Rövid ideig szerkesztette a „Défenseur de la Constitution” című lapot. Az újonnan megválasztott konventben egyik vezetője lett a radikális jakobinusoknak, akik XVI. Lajos király elítélését és kivégzését követelték. 1793 május–júniusában a Közjóléti Bizottság tagja, majd vezetője lett.

A jakobinus diktatúra vezetője[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vezetésével 1793. június elején megbuktatták az addig kormányzó girondista erőket. Robespierre a Közjóléti Bizottság elnökévé választatta magát, így tulajdonképpen diktátor lett. Elkezdődött a jakobinus terror időszaka, amelynek ő volt egyik szellemi vezetője. Kezében összpontosult a jakobinus diktatúra legfőbb hatalma.

Az új alkotmányt hatályon kívül helyezte és mint a Közjóléti Bizottság lelke és szervezője, vérbefojtott minden ellenállást. Még javában folyt a vérengzés és üldözés, mikor Robespierre, az egyedüli hideg fő az általános rémület közepette, azt vette észre, hogy az őrjöngési mámor kezdte elveszíteni tömegtámogatását és ez okból időszerűnek találta a mozgalmat megfékezni. Szakított tehát az eddigi iránnyal és a túlzóktól meg esetleges versenytársaitól szabadulni kívánván, saját párthívei ellen fordult. Ezek közül a legvérengzőbbeket és legtekintélyesebbeket egymás után a vérpadra küldte.

1794 márciusában leszámolt az 1793 végének folyamán a jakobinusok szélsőbaloldali belső ellenzékévé szerveződő veszettekkel, s Marat halála utáni vezetőjükkel Hébert-rel. Még Danton, Desmoulins és csoportjuk sem kerülhette el ezt a sorsot (1794 április). Azután megszervezte az eltörölt istenhit helyett a „Legfőbb Lény” kultuszát, melynek főpapként maga rendezte szenteskedő modorában az első istentiszteletét és maga mutatta be az áldozatot.

1794. június 10-én beterjesztették a prairiali törvényeket, melyek a forradalmi terror további kiterjesztését célozták. A Forradalmi Törvényszéknek júniusban eszközölt újjászervezése után 1285 embert hurcoltatott a vérpadra. Ekkor már maguk a konvent tagjai, köztük Tallien, Fouché, Collot d’Herbois, Billaud-Varennes, Fréron és mások, életüket féltvén, titkos összeesküvést szerveztek a Közjóléti Bizottságban Robespierre ellen .

Bukása, halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thermidor 9. „Le a zsarnokkal!” Robespierre megsebesült, mert egy nemzetőr rálőtt, de a golyó nem ölte meg, csak az állkapcsát roncsolta szét

Robespierre, hogy ellenfeleire halálos csapást mérjen, 1794. július 26-án (thermidor 8.) a konventhez intézett fényes beszédében lerántotta a leplet erről az összeesküvésről, mely állítólag a konvent megbuktatására tört. Azonban a beszéd hatás nélkül maradt.

Robespierre lefejezése 1794. július 28-án délután

A konvent egyik tagja Robespierre elfogatását javasolta, ezt a többség Couthon és Saint-Just tiltakozása ellenére el is fogadta. Robespierre-t nyomban elfogták és a Luxembourg-palotába szállították. A külvárosok csőcseléke azonban kiszabadította bálványát és a városházára vezette, ahol Robespierre találkozott az időközben szintén kiszabadított párthíveivel. Tétlensége és habozása azonban megbénította híveinek akcióját. A konvent ellenben szokatlan erélyt tanúsított, és Barras tábornoknak parancsot adott a támadásra. Miközben Barras megostromolta a városházát, Robespierre, állítólag saját kezével, pisztollyal próbált életének véget vetni; hihetőbb azonban, hogy egy nemzetőr röpítette a golyót a zsarnok fejébe, mely azonban csak Robespierre állát zúzta össze.

A sebesült Robespierre-t ezután a Conciergerie-be vitték, innen július 28-án délután 6 óra tájban 20 társával együtt a vérpadra szállították. Lefejezését a nép örömrivalgással és tapssal fogadta. Bukása a rémuralom végét jelentette. Az emberek követelték a forradalom lezárását és a terror végét. Ennek jegyében sor került a gyilkológép, a nyaktiló szétszedésére.

A kivégzettek testét közös sírba vetették a párizsi Cimetière des Errancis temetőben. 1840-ben hívei feltúrták az akkor már nem működő temetőt, de nem találták meg Robespierre-t. 1853-ban, a Boulevard de Malesherbes építése körüli tereprendezések során a maradványokat kiásták, és egybegyűjtve a párizsi Katakombákba öntötték.

Robespierre munkái 1832-42-ben jelentek meg Párizsban Oeuvres choisies de M. Robespierre címmel, Laponneraye és Carrel szerkesztése mellett; más kiadás Vermoreltől való (u. o. 1865).

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Maximilien de Robespierre témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak