Jules Michelet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jules Michelet
(Thomas Couture festménye)

Jules Michelet [ejtsd: mislé] (Párizs, 1798. augusztus 21.Hyères, 1874. február 9.) francia történetíró és bölcsész.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már 23 éves korában működött mint a történelem tanára a College Rollinban. 1826-ban jelent meg első irodalmi műve: Tableau chronologique de l'histoire moderne. A júliusi forradalom után a nemzeti levéltárban a történelmi osztály főnökévé tették, majd egyidejűleg Guizot helyettesének hívták meg a Sorbonnehoz, Lajos Fülöp pedig Klementina hercegnő (a későbbi bolgár fejedelem édesanyja) történelemtanárává nevezte ki. Ezen időtől kezdve egymást követték történelmi művei: így a Histoire Romaine: République (Párizs, 1831); Prévis de l'histoire de France, jusqu'a la Révolution françise (u. o. 1833 és 1841); Précis de l'histoire moderne (u. o. 1828 és 1876); Histoire de France (jusqu'an XVI. siecle, 3 kötet); Mémoires de Luther (u. o. 1845, 2 kötet); Origines du droit français sherchées dans les symboles et formules du droit universel (u. o. 1837); Des Jésuites (u. o. 1843); Le pretre, la femme et la famille (u. o. 1845); Le peuple (u. o. 1846). 1838-ban az akadémiába választották és egyúttal a történelemtanár lett a College de France-ban. Erős demokratikus és köztársasági hajlamai miatt sok kellemetlenségnek és üldöztetésnek volt kitéve. 1850-ben elvesztette tanszékét, később, miután vonakodott az 1852. január 14-ei alkotmányra megesküdni, felmentették ama hivatalától is, melyet a levéltárban viselt. Ettől kezdve többnyire Bretagne-ban élt visszavonultan és nagyobb műveinek kidolgozásával elfoglalva. Itt rendezte sajtó alá kiváltképpen két nagy művét: Histoire de France és Histoire de la Révolution française (Páris 1853, 7 köt., és 1879, 9 köt.). Kisebb munkái: L'oiseau, L'insecte, L'amour, La femme, La mer (ford. Lővei Klára, Pest, 1868), La sorciere stb. 1870-ben Olaszországba utazott és a német háború lesújtó hatása alatt pesszimisztikus érzéssel szemlélte hazája megaláztatását. Akkor írta a La France devant l'Europe (Firenze, 1871) és a Histoire du XIX siècle (1815-ig) c. műveket (Párizs, 1872-75, 3 kötet). A Histoire de la Révolution française című nagy művét, melyben lelkesedéssel szól a szemében magasztos istenítéletről, és még a jakobinusok vérengző vezéreit is bálványozza, valamint Jeanne d’Arc-ját, De Gerando Antonina fordította le magyar nyelvre (megjelent Kolozsvárt).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]