Pierre-Jean de Béranger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pierre-Jean de Béranger
Pierre Jean de Beranger.jpg
Élete
Született 1780. augusztus 19.
Párizs
Elhunyt 1857. július 16. (76 évesen)
Párizs
Pályafutása
Jellemző műfajok vers

Pierre-Jean de Béranger (Párizs, 1780. augusztus 19. – Párizs, 1857. július 16.) francia lírikus.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tizennégy éves korában nyomdába állott inasnak, és itt tanulta meg a helyesírást és a stílus elemeit. Költői hajlamainak fejlesztésére nagy hatással voltak Molière vígjátékai. Időközben Béranger szülei vagyonilag teljesen tönkrementek és Béranger már Egyiptomba akart menni katonának, midőn Lucien Bonaparte szenátor, aki Béranger lírikus költeményeit olvasta, az Institut tagjait megillető évi díjazásban részesítette. Később az Universitén titkári állást nyert, amelynek jövedelméből gond nélkül élhetett költészetének. Ebből az időszakból (1810-14) valók legvidámabb dalai. 1813-ban írta Napóleont gúnyoló szatiráját: Le ro d'Yvetot. 1815-ben megjelent költeményeinek első gyűjteményét, Chansons morales et autres (Párizs) a közönség nagy lelkesedéssel fogadta, de feljebbvalói e költemények miatt megrótták, amiért Béranger a második kötet kiadásánál beadta állásáról való lemondását. Az eközben végbemenő politikai változásokban Béranger nem vett részt, de költészetében továbbra is ellenzéki maradt. Les marquis de Carabas, Paillasse, Le ventru, Le capucins, Les révérends peres, Les enfants de la France című műveit a hazafiúi lelkesedés tűze hatja át. E műveket a kormány elkobozta és Bérangert 3 havi fogságra és 500 frank pénzbírságra ítélte. Chansons nouvelles című gyűjteményét 1828-ban a Chansons inédites követte; e költemények miatt ismét 6 havi fogságra és 10 000 frank pénzbírságra itélték, mely összeget barátai nyilvános aláírások útján gyűjtötték össze. De mindezek a büntetések nem tántorították el Bérangert meggyőződésétől és tovább harcolt a «haladás és szabadság ellenségei ellen». Nem fogadott el semmiféle hivatalt vagy tisztséget. 1833-ban Perrotin könyvkereskedő megvette tőle költeményeinek kiadási jogát, aminek fejében Bérangernek évenkénti 3000 frank járadékot biztosított. Ettől az időtől fogva leginkább Passy-n élt, 1852-ben visszatért Párizsba és itt is halt meg. Temetését nagy pompával maga az állam rendezte. Hátrahagyott művei közül a Ma biographie és a Dernieres chansons 1857-ben jelentek meg.

Béranger Franciaország legnagyobb dalos költője, költészete visszhangra talált népének szívében és ebből magyarázható oly nagy népszerűsége. Nemcsak Franciaország, hanem a világ legnagyobb lírikusainak egyike. Dalait a kellem, a szeretetreméltó egyszerűség, a stílus bája, az előadás szépsége a francia költészet gyöngyeivé avatják; tartalmuk szatirikus, leginkább a liberális haladás elleneit gúnyolja bennük. Mint ember, Béranger igazságszeretetével és más Szász Károly, Illésy, Szabó Endre stb. fordították. Önéletrajzom. Franciából fordította Kludik Imre, 2 füzet (Szolnok 1881).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]