Rablólégyfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Rablólégyfélék – Farkaslegyek
kékes rablólégy(?) (Neoitamus cf. cyanurus)
kékes rablólégy(?) (Neoitamus cf. cyanurus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Endopterygota
Rend: Kétszárnyúak (Diptera)
Alrend: Légyalkatúak (Brachycera)
Alrendág: Rablólégyalakúak (Asilomorpha)
Öregcsalád: Rablólegyek (Asiloidea)
Család: Rablólégyfélék (Asilidae)
Latreille , 1802
Alcsaládok
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rablólégyfélék – Farkaslegyek témájú kategóriát.

A rablólégyfélék vagy farkaslegyek (Asilidae) a légyalkatúak alrendjében (Brachycera), a rablólégyalakúak (Asilomorpha) alrendágának rendkívül fajgazdag névadó családja tíz alcsaláddal; több mint 500 nemmel.

Elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rablólegyek az egész világon elterjedtek. Magyarországon mintegy 110 fajukat találták meg.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közepes vagy nagy méretű, ragadozó életmódú legyek tartoznak ide.

Könnyen felismerhetők a homlokuk felső részén, a szemek közt húzódó nyerges mélyedésről és kiduzzadó szemeikről. Szemeiket erős tüske védi a védekező áldozatok kapálózásától; a legtöbb faj hímeinek szeme összeér. Rendszerint előre vagy ferdén lefelé irányuló, hegyes szívókájukban egy pár csökevényes előállkapocs, két jól fejlett középállkapocs és egy hypopharynx rejlik.

Testük többnyire egyszínű; nyúlánk, de erőteljes. Sok faj nagy termetű. Hosszú szárnyaik gyakran a tor végén is túlnyúlnak; harmadik hosszanti erük villás.

Lábuk vastag, tüskés, a legtöbb faj potroha elvékonyodó.

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különböző népies neveik egyaránt ragadozó életmódjukra utalnak. Rendszerint fatörzsek végén, kerítéseken állnak lesben, de néha a puszta földön ülnek meg, és hirtelen vetik rá magukat a repülő rovarokra, amiket többnyire röptükben fognak meg. Lábaikkal megragadják áldozatukat, amit pihenőhelyükre cipelnek, és ott kiszívogatják nedveit. Egyes rablólegyek, amelyek gyors, csapongó mozdulatokkal kerülgetik a legelő lovat, marhát, és az azok körül nyüzsgő egyéb legyekre vadásznak.

Lárváik földben vagy korhatag fában élnek; az imágóktól eltérően nem ragadozók.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Michael Chinery, Gordon Riley: Ízeltlábúak. Gondolat Kiadó, Fürkész könyvek. Budapest, 1991. p. 118. ISSN 0237–4935 ISBN 963-282-451-2
  • Brehm: Az állatok világa
  • Móczár László (szerk.): Állathatározó I-II. Tankönyvkiadó, Budapest, 1969.