Pierre Bourdieu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pierre Bourdieu
Született
1930. augusztus 1.
Elhunyt
2002. január 23. (71 évesen)
Párizs
Foglalkozása filozófus
antropológus
Iskolái École normale supérieure

Pierre Bourdieu (Denguin, 1930. augusztus 1.Párizs, 2002. január 23.) francia szociológus, antropológus és filozófus.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pierre Felix Bourdieu 1930. augusztus 1-jén született a Pireneusokban található Denguin faluban. Egyedüli gyermek volt. Középfokú tanulmányait Pau-ban kezdte, majd a párizsi Lycée Louis-le-Grand középiskolában végezte a felsőfokú tanulmányokra felkészítő évet. Innen nyert felvételt az École Normale Supérieure-be. Felsőfokú tanulmányait olyan, később híressé vált diákokkal végezte, mint Louis Althusser, Jacques Derrida, Le Roy Ladurie. Filozófiából szerzett tanári oklevelet. 1955-58 között Moulins-ban volt középiskolai tanár. Az algériai háború (1958-1962) alatt Algírban volt oktató. Itt kezdett szociológiai kutatásokba a kabil törzsek között. Kutatásait egy tanulmánykötetben foglalta össze, mely 1962-ben jelent meg Franciaországban, majd rögtön utána az USA-ban is. Magyar nyelven is olvasható.

1960-ban Párizsban Raymond Aron asszisztense lett a párizsi egyetemen. Aron megtette az általa 1959-ben alapított Centre de sociologie européenne kutatóközpont titkárává is. Ezzel egyidejűleg Bourdieu a lille-i egyetemen is állást kapott és ingázott Párizs és Lille között. 1962-ben feleségül vette Marie-Claire Brizard-t. A házasságból három gyermek született: Jérôme, Emmanuel és Laurent. 1964-ben a l’École pratique des hautes études (EPHE) , majd az ebből 1975-ben alakult 1975 l’École des hautes études en sciences sociales (EHESS) tanára lett. 1968-ban összeveszett Raymond Aronnal, aki ellenezte a májusi diákmegmozdulásokat. Ezért Bourdieu megalapította a Centre de Sociologie de l'éducation et de la culture kutatóintézetet.1981-től a Collège de France Szociológiai Szekciójának elnöke.Számos kitüntetést kapott: "Médaille d'or du Centre National de la Recherche Scientifique" (CNRS); Goffman Prize; Huxley Medal of the Royal Anthropological Institute. 2002-ben hunyt el rákban.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szimbolikus erőszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkásságának központi elemét azoknak a mechanizmusoknak a vizsgálata alkotta, melyek újratermelik a társadalmi hierarchiát. Bourdieu a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődésének folyamatában központi jelentőséget tulajdonított a kulturális és szimbolikus tényezőknek, és erősen bírálta a marxistáknak a gazdasági tényezőkre korlátozódó elképzeléseit. Bourdieu aláhúzza, hogy a domináns pozícióban lévők képessége, hogy ráerőltessék a saját kulturális és szimbolikus produktumaikat a társadalom többi részére központi szerepet játszik a hatalmi viszonyok újratermelődésében. Ezt a jelenséget szimbolikus erőszaknak nevezi, és kiemeli, hogy ez magába foglalja annak a képességét, hogy elfedjék a szimbolikus produktumok önkényes jellegét, és így azokat legitimnek mutatják be.

Mező-elmélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kutatásainak másik fő területe az ún. mezőelmélet megalkotása volt. Véleménye szerint a modern társadalmakban a társadalom világa differenciálódik: a társadalom által mutatott cselekmények - megvalósítandó céljuk szerint - társadalmi alterek, ún. mezők köré rendeződnek (pl. a művészeti, vagy politikai mező). A mező így végső soron bizonyos társadalmi pozíciók közti viszonyok összességét jelenti. Az egyes mezők sajátos logikájuk alapján különböztethetők meg egymástól. Egy mező sajátos logikáját a mezőben folyó játszmák és érvényesíthető aduk határozzák meg. A mezőben cselekvők közötti együttműködés a cselekvőket mozgató erőforrások és aduk függvényében strukturálódik. Az erőforrásokat Bourdieu tőkének nevezi, és megkülönböztet gazdasági, kulturális, társadalmi és szimbolikus tőkéket. A mezők relatív önállóságot élveznek a társadalom egészével szemben. A mezők hierarchizáltak és a bennük tevékenykedő ágenseknek a dominanciáért folytatott versengése dinamizálja őket. Így, a marxista filozófusokhoz hasonlóan Bourdieu is nagy jelentőséget tulajdonít a társadalom életében a küzdelemnek. De ellentétben a marxistákkal, Bourdieu szerint ez a küzdelem mindenekelőtt a mezőkön belül, és a domináns és a dominált pozíciók között zajlik - nem pedig társadalmi osztályok között. Minden mező sajátos szabályokkal rendelkezik ugyan, de vannak általános szabályok is: az újak és a régiek közötti harc, mindenki elfogadja a mezőn belüli játszmákat, és mindenki a saját túlélésére törekszik. A mező végső soron az a játéktér, ahol az egyes cselekvők a saját habitusuk által vezérelve folytatják a játszmáikat.

Habitus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bourdieu az ún. habitus-elméletében az egyes társadalmi cselekvők akciói motivációjának értelmezésére is kísérletet tett. A habitus latin szó ebben az összefüggésben szokást, szokásszerűséget jelent .Értelmezése szerint az egyes ágensek a szocializációjuk alapján alakítanak ki a társadalom kihívásaira reagáló megküzdési stratégiákat. A társadalomtudományokban régóta vita tárgyát képezi, hogy mennyiben határozza meg a természeti és társadalmi környezete az ember gondolkodását. Az objektív álláspontot képviselők szerint teljesen a materiális, míg a szubjektív felfogást képviselők szerint teljesen a tudati tényezők határozzák meg a magatartást. A habitus-elmélet átmenetetet képez e két szélsőség között, beiktatva a szokásrendet, amelynek kialakítására valóban hatnak az objektív struktúrák. A szokások viszont egy legitim magatartási repertoárt kínálnak az egyénnek, ezért a lét objektív feltételei nem determinisztikus módon határozzák meg az egyének cselekedeteit.[1]

Az egyénnel szemben objektív struktúrák először a társadalom szokásrendszerét/ habitusát határozzák meg. E szokásrendszeren keresztül aztán kihatással vannak az egyén által szocializált habitusra, és végső soron meghatározzák az egyének cselekvéseit. Ez a meghatározási folyamat azonban nem mechanisztikus, egy struktúra számtalan egyéni, de ugyanazon habitusban gyökerező választ vált ki. Ebből az is következik, hogy az egyén nem tud teljesen improvizálni és vadonatúj magatartást létrehozni, mivel nem tudja magát teljesen függetleníteni az elsajátított habitustól. Ezért a habitus, mivel meghatározza az egyén látásmódját, segít újratermelni azokat az objektív struktúrákat is, melyek végső soron létrehozták.[2]

Bourdieu egy szemléletes példával világítja meg a habitus működését. Az alsóbb társadalmi rétegbe tartozók központi értéke a férfierő, ami kifejeződik az erős italok fogyasztásában, a nőkkel szembeni megalázó bánásmódban. Ennek az az oka, hogy ez a társadalmi réteg csak fizikai erejét tudja a termelés folyamatába felhasználni, ezért ennek a fizikai erőnek különleges fontossága van a család túlélésében, ami miatt az értékrendszer is ezt emeli piedesztálra.

Bourdieu szerint a habitus főbb tulajdonságai a következők:

1. Hiszterézis: Ez a habitus azon tulajdonságát jelenti, hogy nem reagál azonnal az őt létrehozó struktúrák változásaira. A habitus így akkor is fennmarad, ha kifejezetten inadaptív az aktuális környezet kihívásaival szemben. Erre a jellemvonásra leginkább a Don Quijote-jelenség a legjobb példa.

2. Transzponabilitás, azaz átvihetőség. Az egyes mezőkben elsajátított magatartásformák, habitusok átkerülhetnek más területekre is.

3. A habitust struktúrák hozzák létre, de mivel meghatározza a társadalmi cselekvők magatartását, és látásmódját, ezért maga is struktúráló elemmé lép elő.

Tőke-elmélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tőke vagy anyagi formában vagy inkorporált formában felhalmozott munka. A tőke elsajátításával lehetővé válik a társadalmi energia elsajátítása. A tőkefelhalmozás szabályai miatt a gazdasági élet nem olyan mint a szerencsejáték, ahol bármikor bárkiből milliomos lehet, de azonal el is veszthet mindent: a tőkefelhalmozás időbe telik, és a tőke felhalmozása és elosztási folyamatai leképezik a társadalmi világ belső struktúráit. A társadalmi világ struktúráit azonban csak úgy érthetjük meg, ha meghaladjuk a hagyományos tőke-fogalmat, mely a közgazdaságtanból ered: ebben az esetben a társadalomban lévő csereviszonyok az árucsere viszonyaira, a profit-maximalizálásra szűkülnek le. Az ily módon felfogott tőke mellett azonban a társadalmi csere egyéb, önzetlen formái is léteznek – ezek jórészt azért kerülték el a társadalomtudományi elemzést, mert az uralkodó osztály privilégiumai voltak. Bourdieu megkülönböztet gazdasági, kulturális és társadalmi (kapcsolati) tőkét.

A kulturális tőke háromféle formában létezhet: inkorporált (azaz az egyén által belsővé tett, elsajátított készségek formájában) / tárgyiasult formában (pl. könyvek, lexikonok) / intézményesült formában. Az inkorporált, azaz a belsővé tett kulturális tőke elsajátítáai folyamat következtében lesz valaki sajátja és maga is habitussá válik. Az elsajátítási folyamat során a képviselet kizárt és az elsajátító a saját erőfeszítéseivel fizet a tőkejavakért. Az intézményesült kulturális tőke elsősorban a titulusokat (iskolavégzett, phd stb.) jelenti melyek kifelé jelzik azt, hogy a titulus jogosultja rendelkezik egyfajta képességgel - függetlenül az aktuális tudattartamától, tudásától. A titulusok emiatt lehetőséget nyújtanak arra, hogy hordozójukat összemérjék más titulusok hordozóival. Egyes szakmák címekhez kötése egyben megmutatja azt az átváltási árfolyamot is, amely a kulturális tőke megszerzése és e tőke munkaerőpiaci értéke között van. A tárgyiasult eszközöket is át lehet váltani gazdasági tőkére: a tárgyiasult kulturális tőkét vagy meg kell venni, vagy inkorporáció útján elsajátítani - mindkét esetben a kulturális tőke átváltható pénzre.


  1. "Bourdieu a habitus fogalmában gondolta megtalálni azokat a közvetítő mechanizmusokat, amelyek ugyan egyrészt tényleg egy adott korszak létfeltételei által formálódnak, de amelyek másrészt csak a gondolkodás és a cselekvés alapjellemzőit határozzák meg.` Így egyrészt a létfeltételek változásai nem hatnak ki közvetlenül a cselekvésre és gondolkodásra, hisz azt a `stabilizálódott habitus` irányítja. és másrészt az egyes egyének között óriási eltérések lehetnek ugyanazon "habitus" keretén belül is. Pokol Béla: Bourdieu elméletének alapkategóriái"
  2. ""A történelem termékeként a habitus termeli az egyéni és társadalmi gyakorlatokat, tehát magát a történelmet, a történelem által létrehozott sémák szerint konform módon. A habitus biztosítja a múlt tapasztalatainak aktív jelenlétét, amelyek - lerakódva az összes szervben az észlelés, a felfogás és a cselekvés formáiként - biztosabban mint az összes formális szabály és az összes explicit norma tendálnak a gyakorlatok konformitásának garantálására és az időbeli állandóságuk fenntartására (Sens pratique 1980. pp. 90-91., ill. 102.)" idézi Pokol Béla: Bourdieu elméletének alapkategóriái"

Művei magyar nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Önálló kötetben:

  • A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése. Budapest. Gondolat, 1978.
  • A gyakorlat elméletének vázlata. Három Kabil etnológiai tanulmány. Budapest. Napvilág Kiadó Kft., 2009. ISBN 978-963-9350-96-0
  • A gyakorlati észjárás. Budapest. Napvilág Kiadó Kft., 2009.
  • Előadások a televízióról. Budapest. Osiris Kiadó Kft., 2001.
  • A tudomány tudománya és a reflexivitás. Budapest, Gondolat, 2005. ISBN 963-9567-92-2

II. Gyüjteményes kötetben:

  • A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése : tanulmányok / Pierre Bourdieu et alii; [ vál. Ferge Zsuzsa, Léderer Pál] ; [utószó: Ferge Zsuzsa]. - Budapest : General Press, [2008]. Az alábbi Bourdieu által írt tanulmányok:
  • A szimbolikus tőke
  • Rekonverziós stratégiák
  • A vallási mező kialakulása és struktúrája
  • Egyszerű újratermelés és ciklikus idő
  • Az osztályok pályája és a valószínűségi okság
  • A legitimitások hierarchiája
  • Hevenyészett megjegyzések a test társadalmi észleléséről
  • Különbségek és megkülönböztetések
  • Az iskolai kiválóság és a francia oktatási rendszer értékei
  • Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend megőrzése
  • A gazdasági beállítottságok átalakulásának gazdasági feltételei
  • Szociológiai irányzatok a XX. században (Szerk.Felkai, Némedi, Somlai) Budapest, Új Mandátum, 2000. 418-430.o. Az alábbi Bourdieu által írt tanulmány: A mezők logikája.
  • A társadalmi struktúra és rétegzõdés II. Elméletek és konkrét elemzések, (szerk. Ferge Zsuzsa), Tankönyvkiadó, 1973. 271-281.o. Az alábbi Bourdieu által írt tanulmány: A társadalmi osztályok vázlatos áttekintése
  • Francia szociológia, KJK, Budapest, 1971. 402-432.o. Az alábbi Bourdieu által írt tanulmányok: Osztályhelyzet és osztálypozíció, Egy illúzió vizsgálata

III. Folyóiratban:

  • Az újságírás hatalma : részlet. In.: Média, nyilvánosság, közvélemény : szöveggyűjtemény / szerk. Angelusz Róbert, Tardos Róbert, Terestyéni Tamás. - Budapest : Gondolat, 2007.
  • A tudományos mező. Ford. Fáber Ágoston. In: Replika 20. évf. 67. sz. (2009), p. 11-36.
  • A tudomány társadalmi haszna. A tudományos mező klinikai szociológiája. Ford. Fáber Ágoston. In: Replika 20. évf. 67. sz. (2009), p. 37-63.
  • Egy civilizáció lerombolása ellen Ford. és jegyz. ell. Fáber Ágoston. In.:Egyenlítő 6. évf. 1. sz. (2008), p. 12-13.
  • Az "ifjúság" csak egy szó. Ford. Bajomi Iván és Illéssy Miklós. In: Educatio 19. évf. 2. sz. (2010), p. 293-300.
  • A beszédtevékenység gazdaságtana. Budapest. Magyar Közvéleménykutató Intézet 1978. Műhely / Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Magyar

Közvéleménykutató Intézet, 0237-2940 ; 9. évf. 26 sz.)

  • A politikai mezõ. In: Valóság, 1987/1, 110-120.o.
  • Az örökösök.A fõiskolások és a kultúra. In: Ifjúságszociológia, 1969. 238-254.
  • Homo Academicus (részletek). In: Helikon, 38. 1992./2.sz. 247-256.o.
  • A beszédtevékenység gazdaságtana. In: Mûhely, IX. Évfolyam 26.szám 1-45.o. (1978)
  • A mûvészeti észlelés szociológiai elméletének elemei. In: Mûvészetszociológia, KJK. 1978. 175-200.o.
  • Az identitás és a reprezentáció. A régió fogalmának kritikai elemzéséhez. In: Szociológiai Figyelõ, 1985/1. 7-22.o.
  • A közvélemény nem létezik. In: Szociológiai Figyelõ 1997.dec.
  • A szociológus mestersége (Chamboredon, Passeron) részlet. In: Filozófiai Figyelõ, 1983.1-2.szám 144-175.o.

Művei online[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pierre Bourdieu című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Magyar nyelvű forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]