I. Chlothar frank király
| I. Chlothar | |
 |
|
| Jean-Louis Bézard: I. Chlothar, a frankok királya (1838) | |
|
|
|
| Titulusai | rex Francorum[1] |
| Frank király | |
| Uralkodási ideje 511 – 561 |
|
| Elődje | I. Klodvig |
| Utódja | I. Charibert, Guntram, I. Sigebert, I. Chilperich |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 497 |
| Elhunyt | 561. november 29. (64 évesen) Compiégne[2][3] |
| Nyughelye | soissons-i Szent Medárd templomban[3] |
| Édesapja | I. Klodvig |
| Édesanyja | Chlotilde |
I. Chlothar, más írásmóddal Chlotachar[4] (497[2] – 561. november 29.[2]) frank király Soissons-ban 511-től haláláig, az egész frank birodalomban 558-tól. A frank birodalom egyik legkegyetlenebb királya volt.
Tartalomjegyzék |
Uralkodása [szerkesztés]
I. Klodvig fiaként született, és édesapja halála után Soissons-t örökölte: ide tartozott a régi Toxandria, azaz az Escaut és a Rajna torkolatvidéke[5]. Chlodomer fivére halála (524) után másik fivérével, I. Childeberttel felosztotta Chlodomer részét[5].
523-ban és 534-ben testvéreivel a burgundok ellen harcolt[6]. 529-ben részt vett Theoderich fivére thüringiai hadjáratában[7]. Thüringia feldúlása, népének adófizetőkké tétele után Chlotharnak jutott zsákmányul a thüringiai király fia, és nyolcéves leánya is: Radegunda[7] (Chlothar jövendőbeli felesége). 532-ben Childeberttel meghódította Burgundiát[4]. Chlothar 555-ben megszerezte az örökös nélkül maradt keleti királyságot[5], harmadik fivére, I. Theuderich unokája, Theudebald részét is[6]. Miután pedig Childebert 558-ban fiúörökös nélkül halt meg, az ő királyságát is beolvasztotta Chlothar[5][6]. (Tehát utolsó éveiben egyedüli királya volt az immár Burgundiát és a Majna északkeleti völgyében fekvő Thüringiát is magába foglaló Frank Birodalomnak[5].)
Élete utolsó éveiben a szászokkal viselt háborút, akik évi adóul 500 tehenet tartoztak neki szolgáltatni[6]. Háborúznia kellett a fészkelődő türingiaiak ellen is[6]. 561-ben szembekerült legidősebb fiával, az avernok földjén[6] föllázadt Chrammal[8]. Kegyetlen megtorlással válaszolt: az armoricai bretonokból toborzott lázadó sereget megverte, a családjával együtt menekülő fiát elfogta, feleségével és két leányával együtt egy szegényes kunyhóban asztalhoz köttette, majd a házat rájuk gyújtatta[8][4]. Visszatérve braine-i villájába, minden lelkiismeretfurdalás látott hozzá a nagy őszi vadászat előkészületeihez[8]. Nagyszámú kísérettel, lovakkal, kutyákkal vonult a compiegne-i erdőbe[8]. A kemény vadászat a már idős királyt teljesen kimerítette, betegen vitték legközelebbi birtokára, ahol ötvenéves uralkodás után meg is halt[8] a külsőleg keresztyén, szívében azonban pogány király[3]. Négy fia, Charibert, Guntram, Chilperich és Sigebert gyertyával a kezükben, zsoltárt énekelve kísérték a halotti menetet Soissons-ba[8]. Miként I. Klodvig halála után történt, a fiúk ismét felosztották egymás között a frankok királyságát[8].
Magánélete [szerkesztés]
- Braine A király kedvenc tartózkodása helye egy Soissons közelében fekvő "villa", Braine volt[5]. A hatalmas birtok közepén lévő királyi lakhelyet, az antik mintájú oszlopcsarnokokkal körülvett épületet szobrok és fafaragások díszítették, miként a római arisztokrácia otthonait[5]. A központi épület körül sorakoztak az udvar római és barbár származású tisztviselőinek a lakásai[9]. A király személyes kíséretének katonáit hűségi kötelékek fűzték uralkodójukhoz[7]. A különböző mesterséget végző családok egyszerűbb házai kapcsolódtak a villa együtteséhez[7]. Ezekben a házakban gall vagy germán eredetű, szabad vagy félszolgai állapotú fegyverkészítők, ötvösök, a bőr- és textilruházat és a különféle szerszámok készítői dolgoztak az udvar ellátására[7]. A királyi lakrész egyik titkos szobájában őrizték hármas zárral ellátott nagy ládákban az arany pénzérméket, a nemesfém edényeket, ékszereket, drágaköveket, a rablóhadjáratokban szerzett zsákmányt, azaz a királyok hatalmát és gazdagságát képviselő kincstárat[7].
- Az udvar Az udvar volt a király kormányzati központja[7]. Ide hívta zsinatra a gall püspököket, itt fogadta a követeket, itt rendezte a frankok nagygyűlését, amelyet hagyományos ünnepi lakoma követett ősi dalok éneklésével, s nagyon gyakran durva dőzsöléssel[7]. Chlothar is, hasonlóan a többi királyhoz, udvarával egyik birtokról a másikra vándorolt, ahol kíséretével felélték a felhalmozott termékeket, nagy vadászatokat tartottak, ágyasokat toboroztak a birtokhoz tartozó alattvalók leányai közül[7]. Keresztény volta ellenére Chlothar mitsem törődve az egyházi tilalmakkal, meglehetősen szabados életet folytatott[7]. Ágyasai küzöl időnként egyeseket feleséggé emelt, vagy elküldött, ha újabb asszony nyerte meg a tetszését[7]. Állatias érzéki kihágásai miatt viszályba keveredett az egyházzal is[6].
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 100. oldal
- ^ a b c Merovingians 1 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2010. november 25.)
- ^ a b c Marczali Henrik (szerk.): Nagy képes világtörténet IV. kötet. IV. rész XX. fejezet: A frankok országa
- ^ a b c Révai nagy lexikona, IV. kötet (Brutus–Csát), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1912, 459. oldal
- ^ a b c d e f g Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, Kossuth Könyvkiadó, 1994, ISBN 963-09-3695-X, 64. oldal
- ^ a b c d e f g Bokor József (szerk.). Chlotar, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
- ^ a b c d e f g h i j k Barbár királyok, 65. oldal
- ^ a b c d e f g Barbár királyok, 67. oldal
- ↑ Barbár királyok, 64–65. oldal
Lásd még [szerkesztés]
| Előző uralkodó: I. Klodvig |
|
Következő uralkodó: I. Charibert, Guntram, I. Sigebert, I. Chilperich |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
